A CaPE, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület vezetőjeként és civil aktivistaként ismertük meg. Nem áll ez ellentétben a főépítész hivatalnoki szerepével?

Nálam a civil múlt nem levetett ruha, ez az alapállásom, aminek legfontosabb hozadéka az a szemléletváltás, amit a hivatalba is be kívánok hozni. Építész vagyok, a várost nemcsak térképen és tervrajzokon látom, hanem a lakók szemmagasságából is, lokálpatrióta civilként pedig megértettem, hogy az építészet nem öncélú művészet, hanem közösségi ügy.

A CaPE-ben megtanultam, nem elég a törvény betűjét nézni, látni kell az embert és a közösséget is. Számomra minden ügyirat inkább ügy, amit meg kell oldanunk. Azt szeretném, hogy a főépítészi iroda ne „hatóság” legyen, hanem nyitott, kommunikációra épülő szakmai műhely. Főépítészként is a párbeszédben hiszek: ne elefántcsonttoronyból döntsünk, hanem a helyiek bevonásával, az igényeiket és a kerület örökségét összhangba hozva. A civil látásmód segít abban is, hogy a hivatal nyelve helyett az emberek nyelvén kezdjünk kommunikálni.

Nem akarok „fotelfőépítész” lenni. Azt ígérem, hogy rendszeresen ott leszek a negyedekben. Nemcsak fogadóórát tartok a hivatalban, hanem „főépítészi sétákat” is indítok majd, ahol a helyszínen beszéljük meg a problémákat. A legjobb döntések nem az íróasztal mögött, hanem az utcán születnek.

Kötelmek és civil szabadság: hogy érzi, hivatalnokként nő vagy csökken a fellépés hatékonysága?

Ez egy érdekes kettősség. Civilként szabadon kiabálhattam, ha bajt láttam, de a kezem nem ért el a döntésekig. Hivatalnokként kötnek a jogszabályok és a bürokrácia, ami látszólag lassít, de a ráhatásom érdemi ereje megsokszorozódott. Most már nemcsak rámutathatok a problémára, hanem ott ülök az asztalnál, ahol a megoldás születik. A hatékonyság tehát nőtt, mert a véleményből döntés, a kritikából pedig rendelet vagy konkrét intézkedés lehet.

Mik a jövő prioritásai, s mennyiben mások, mint az eddigiek?

Az eddigi értékvédelmi irányt szeretném kiterjeszteni, ami 3 pontban összefoglalható. Az első az élhetőbb közterek – a zöldfelületek növelése minden beruházásnál alapkövetelmény legyen, a klímatudatosságot tovább kell erősítenünk a városfejlesztésben. A második az örökségvédelem – nem csak a Palotanegyedben, a külső kerületrészeken is meg kell mentenünk az építészeti karaktert. Végül a minőségbiztosítást említeném – szigorúbb fellépés kell a „sufnituning” megoldások ellen.

Konkrét megoldások, tervek is vannak már ezek megvalósítására?

A legfontosabb változás az edukáció és a prevenció előtérbe helyezése lesz. Nem várhatjuk el a lakóktól, hogy építészmérnökök legyenek, ezért a Településképi Arculati Kézikönyvet és a rendeleteket közérthetővé tesszük. Tervezünk jó példák tárát és tanácsadást, hogy tudják, mi az érték.

Nem az a cél, hogy utólag büntessünk, hanem hogy megelőzzük a hibákat. Épp ezért a felújítások előtt szeretnék aktívabb szakmai konzultációt, hogy már a tervezés fázisában segítsünk elkerülni a városképromboló megoldásokat.

Szeretném, ha az önkormányzati pályázatok (Fogadj örökbe egy közterületet!, homlokzatfelújítás stb.) egyszerűbben elérhetők lennének, és szakmai mankót is adnánk melléjük.

Rendbe kell tennünk az üzletportálokat. Egy mintaprogrammal segítenénk a vállalkozóknak, hogy az üzleteik ne elcsúfítsák, hanem díszítsék az utcát.

Lesz-e határozottabb fellépés a városképet romboló megoldásokkal szemben? Indulnak-e végre eljárások a szabályokat megszegők ellen?

Ebben is a módszer a kulcs. A zéró tolerancia elvét vallom a rombolással szemben, de a kommunikációval kell nekikezdjünk, hiszen sokan nem rosszindulatból, hanem tudatlanságból cserélik le például egy régi boltozatíves ablakkeretben négyszögletesre az ablakot.

Ehhez először el kell magyaráznunk, miért érték az eredeti és hogyan lehet azt korszerűen megtartani. Ha kell, határozottan szankcionálni fogunk – elsősorban kifejezetten a védett épületekre koncentrálva –, de a hangsúlyt itt is a szemléletváltásra helyeznénk. Ennek a humánus megoldásán még dolgozunk!

Józsefvárosban az építészet nem választható el a szociális kérdésektől. Tudom, hogy a felújítás drága, és sok itt a szegényebb lakóközösség. Olyan elérhető, költséghatékony megoldásokat keresünk és támogatunk, amivel egy kispénzű társasház is rendbe tudja tenni a portálját anélkül, hogy eladósodna. A cél a rendszerszintű rendrakás, hogy mindenki érezze: Józsefvárosban van gazdája az utcaképnek.

Milyen a kerület főépítészi szemmel?

Józsefváros egy csiszolatlan gyémánt, tele ellentmondással és hihetetlen potenciállal. Építészetileg talán Budapest legizgalmasabb kerülete: a mágnásnegyed palotáitól a munkáskerületek hangulatáig minden együtt van. Gyönyörű, de sebekkel teli. A feladatunk nem az, hogy „újvárost” építsünk, hanem hogy ezeket a sebeket begyógyítsuk és a meglévő értékeinket kifényesítsük.

Józsefváros nevében 11 betű van, és a kerületnek pont 11 negyede van. A szememben ez nem véletlen egybeesés, hanem szimbólum. Ahogy a betűk együtt értelmes szót alkotnak, úgy kell ennek a 11 nagyon különböző karakterű negyednek, a Pollack tértől a Százados útig egységes, erős várost alkotnia. Az én feladatom, hogy ezt az egységet megteremtsem, miközben minden betű – minden negyed – megőrzi a saját egyéniségét.

Lesznek ezért változtatások a kerületi előírásokban is?

A jelenlegi szabályozás sokszor túl bonyolult, mégis lyukas, ezért egyszerűsítésre és szigorításra is szükség van. Átláthatóbb szabályokat akarok, amiket a lakók is értenek, ugyanakkor szigorúbb védelmet a zöldfelületekre és az építészeti részletekre. A következő két évben kötelezettségünk „rendbe rakni” a Településtervet. Felülvizsgáljuk a Kerületi Építési Szabályzatot (KÉSZ), hogy az ne feltétlenül a beruházók profitmaximalizálását, hanem a kerületi lakók életminőségét szolgálja elsősorban.

Ha egy év múlva újra leülünk beszélgetni, hogyan mutatná be a főépítészi irodát?

Építész vagyok, szeretem rajzban kifejezni magam. Készítettem két kerek logótervet az irodának: a Városépítészeti Iroda, Józsefváros feliratot kívülről a 11 negyed jellegzetes épületeinek sziluettje foglalja körül, belül az egyiket az iroda nevének rövidítése, a VÉPI techno-betűi töltik ki – ez a „hatalmi hivatal” és a „menedzser főépítész” logója –, a másikon a plébániatemplom és másik két ikonikus épület rajza, ami az általam szorgalmazott „szolgáltató hivatal” és a „védelmező és gondoskodó főépítész” jelképe.

Azt szeretném látni, hogy a városépítészeti iroda „fordítóiroda”, ahol az érintkezés, tájékoztatás nyelve közérthető. A hivatalos leveleink ne jogszabályi hivatkozásokkal teli „fenyegetésnek” tűnjenek, legyen bennünk világos összefoglaló, s mondja el, az ügyfélnek mikor mit kell tennie. Fontos, hogy rajzokon is megmutassuk, hogy „ez a megoldás szabálytalan, de így kijavítható”.

Segítő hivatallá kell váljunk, az arculati kézikönyv és egyéb útmutatóink ne jogszabálygyűjtemények legyenek, hanem magazin minőségű, lapozgatható, inspiráló kiadványok. „Így újítsd fel a homlokzatot!” – tele jó példákkal, fotókkal, színkódokkal.

Ez a fajta szolgáltatói szemlélet hatékonyabb, mint a bürokratikus – ma már komoly cégeknél alap, de a közigazgatásban még ritka –, és azt üzeni: „Nem azért vagyunk, hogy megmondjuk, mit nem szabad, hanem hogy segítsünk abban, hogyan lehet jól csinálni.”

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf