Farsangi mulatságot rendezett a Romano Kher és a Bischitz Johanna Integrált Humán Központ idős embereknek, a fogadtatás frenetikus volt. A Romano Kher (cigány ház) célja nyilvánvalóan a roma kultúra „megőrzése és bemutatása”, közben pedig egy nyugdíjasklubnak nemigen lehet, van ilyesfajta etnikus színezete, a két entitás együttműködését ez azonban láthatóan egyáltalán nem zavarta, sőt: a monstre partin (12-től 17 óráig tartott) mind a szervezők, mind a résztvevők
nagy-nagy elégedettséggel vettek részt.
Először is, tisztázandó a fenti látszólagos ellentmondást, azt térképeztük fel, hogyan találhatott egymásra a 2 szervezet, ehhez pedig nem mást, mint a rendezvény egyik motorját, Orsós Sándort, a fővárosi roma köz-élet (azért a kötőjel, mert Orsós Sándor nem politizál) régi szereplőjét kérdeztük.
A szociális szakember a BJIHK által megszervezett idősek nappali ellátásának (klubok és pszichoszociális foglalkozások) szakmai vezetője, és ebben a minőségében rendezett korábban kiállítást a BJIHK-ban roma festők képeiből. A nagy siker után elvitte a nyugdíjasokat a Pápa téri Romano Kher társintézményébe, a Király utcaiba egy másik képzőművészeti kiállításra: „nagyon-nagyon imádták” – mondja Sándor. Innentől fogva egyértelmű volt, hogy az efféle együttműködés
hasznos és kívánatos:
„ezután kitaláltam azt, hogy rendezzünk egy nagy farsangi bált közösen a Romano Kherrel. Összesen vagy 7 kerületből jöttek, már nem is tudom pontosan, az idősek nappali klubjának tagjai regisztrálhattak maximum 20 fővel. És akkor itt farsangozunk, csinálunk nekik fánkot, van jelmezverseny, bál, meg van ez a toroskáposzta, és akkor egészen 5-ig tart a mulatság.”
A toroskáposzta később kapott szerepet a jeles rendezvényen, előbb a „tartalmi” része lett megrendezve a bálnak, azaz a jelmezes felvonulás és verseny. „Volt egy korsóm, volt egy ruhám, gondoltam bemutatom ezt a nemzetiséget” – meséli Erika, aki kontrasztos, díszes kötényében a sváb nemzetiséget jelenítette meg. „Itt mindenki mosolyog, természetes dolog, hogy egy ilyen helyen vagyunk, mint a Romano Kher,
kaptam már repetát is, élmény, öröm van”
– teszi még hozzá. György ruhájával a velencei karnevál hangulatát idézte meg, Péter mexikói gavallérnak öltözött, Éva és Bogyó sziámi ikrekként kacsáztak, biztató tapsok kíséretében pedig egy egész csoport vonult be jelmezben, ők a Frakk a macskák réme rajzfilm figuráit keltették életre egészen felismerhető módon, Frakk, Ernő bácsi, Irma néni, Lukrécia és Szerénke jelmezén látszott a belefeccölt munka (produkciójuk később fődíjat ért).
A délután szpíkere, Balogh Fruzsina ekkor Lillát szólította színpadra, de a varázsló A Gyűrűk Urából (Gandalf?) nem óhajtott a színpadra lépni, mert ő „dolgozik”. Ez így is van, Lilla elmesélte, hogy a Dohány utcai idősek otthonában dolgozik szociális munkásként: „én is beöltöztem, mint az ellátottjaink, de nincs időm szerepelni, mert dolgozom, nem gondoltam, hogy a dolgozókat is kihívják a színpadra, vagy még az lehet, hogy egy másik varázslóra gondoltak, mert azért van itt egy pár”.
Tehát nemcsak a „célközönség”, hanem a segítők is kiveszik a részüket a farsangi mókázásból, ennek pedig különös haszna van Tamás szerint, aki a BJIHK pszichológusa: „a közösség egy egész éves munkája kell ahhoz a bizalomhoz, hogy be merjenek öltözni Pöttyös Panninak, és ebben benne van az is, hogy
az intézményvezető is cicának beöltözve ugrál”.
„Megkeseredett világban élünk, és nem csak ócska szlogen az, hogy a nevetés gyógyít. Sok idős passzív, csak tévét néz, de nálunk van miből inspirálódni, események vannak, minden telephelynek van egy rendje, hétfőn ide gyűlünk, kedden meg ide, mindig van történés, mozgás, zenélés, beszélgetés vagy társasjáték” – ad bepillantást az otthonok működésébe Tamás.
Öröm volt találkozni a tömegben egy ismerős arccal, Tündével, akit egy korábbi időslátogás során ismertünk meg. 2022-ben az édesanyját, az akkor 80 éves Zsuzsát köszöntötte fel a kerület (Tünde elmondta, hogy anyukája sajnos két éve meghalt):
A Király utcai idősotthon westerntánccal készült, vezetőjük Brigitta, szociális munkás: „én egy profibb western csapatban táncolok, itt a Király utcában pedig összeállt egy csapat, nekik kezdő szinten tanítom a táncot”. A Romano Kherrel közösen állják a költségeket, fele-fele.
„Természetes volt, hogy ide jövünk, így is próbáljuk az időseket integrálni a romák közé,
de például nálunk is lesz kiállítás a Királyban február 26-án, amely a Romano Kher gyűjteményéből lett összeállítva, Idősábrázolás címmel” – avat be a jövőbeni terveibe Brigitta. „Az eddigi rendezvényeink is nagy sikerrel mentek, csak pozitív a visszhang, a vendégfogadás pedig fantasztikus” – mondja a szociális gondozó.
Barbara előadásokat tart az idősotthonok lakóinak sokféle tárgykörről: Czinka Panna, a VII. kerület híres képzőművészei, színművészei és zenészei, a fasori szanatóriumok alapító orvosai, de általában a cigányság vagy a zsidóság történetei is egyaránt terítéken lehetnek előadásain. „Fantasztikus a hangulat, kicsit ki kellene a tereket tolni, mert nagyon sokan vannak” – konstatálja Barbara.
Szerinte ez a rendezvény egyfajta példával is szolgál: „nem lenne szabad, hogy a bőrszín, a vallás, vagy a nemi identitás válasszon el minket,
a többségi társadalomnak óriási felelőssége van abban, hogy megszólal-e a lelkiismerete a kisebbségekért.
Nézd meg ezt a farsangot, itt mindannyian különbözőek vagyunk egy olyan világban, ahol mindenki próbál álarcot viselni, és egyre nehezebb felvállalni, hogy ember maradj, ezért nem kérdés, hogy miért jó eljönni ide” – értékel Barbara.
Az esemény mindenki nagy megelégedésére zajlott le, a Pápa téri intézmény falain át nem szüremkedtek be a szorongattató külvilág harci kürtjeinek hangjai, a szívet melengető rendezvénynek mindenki a nyertese volt, és nem csak azok, akik végül elhozták a jelmezverseny díjait.
Fotók: Mile Máté
