Szögezzük le a legelején, a Dark Souls és a Bloodborne játékcímekből eredő soulsborne típusú videójátékok
egyetlen komolyabb hibával rendelkeznek: kegyetlen nehezek.
Csak az igazi hardcore játékosok töltenek velük akár 90-100 órákat is (jelen sorok írója épp a 140. óráját tapossa a játékban). A műfajra jellemző még, hogy külső nézetes szerepjátékokat vonultat fel. Nehézségi szintjük nem változtatható, a játékos rá van kényszerítve, hogy karakterét folyamatosan fejlessze, és ha lehetséges, keresse a kiskapukat.

Lássuk a játék sztoriját! Nagy háború után csatlakozunk a csak Szennyezett néven illetett karakterünkkel a Lands Between területén folyó fantasy kalandokba. Az Elden Ringet szétverték, darabjait félistenek őrzik. Csak az ő legyőzésükkel tudjuk célunkat elérni, hogy mi váljunk az Elden Lorddá. A félistenek egy-egy terület fejeként is felfoghatók, bár lényegében mindannyian már a háború elől bezárva élnek kastélyaikban, tornyaikban. A történetet George R.R. Martin rajzolta a világ köré, neveinek kezdőbetűit (habár ő tagadja, hogy tudatos lenne) a félistenek neveiben rejtette el. Az író korábbi munkáira (Trónok harca sorozat) is találhatunk kikacsintásokat a hosszú kaland alatt.

Merészet vállalt az Elden Ringgel a készítő FromSoftware, ugyanis már a megjelenés előtt a fejükbe vették, hogy változtatni fognak a műfaj megítélésen, és minél több játékost vonnak be egy-egy kiskapu belengetésével. Most végre valós nyílt világot kapnak a gamerek, ha találsz egy számodra túl nehéz ellenfelet, csak kerüld ki és kalandozz más területeken! Persze ez nem feltétlen jelenti azt, hogy könnyebb területre tévedsz, simán elképzelhető, hogy még nagyobb (olyan)erdőbe rohansz bele tátott szájjal.

Ha már erdő
A területek közt van ködös, mocsaras vidék, hófedte hegycsúcs, láva áztatta medence, zöld dombos rét. A világ él, birkák és kosok bukfenceznek le a lankákon, rabszolgatartó karavánok koptatják az utakat, sámánokat őz csorda követ a végtelenbe. A háború nyomait nem lehet nem észrevenni: elhagyatott kőhajító gépek, omladozó várfal, vagy épp őrületükben saját társaik hulláiból táplálkozó katonák. Néha azon kaptam magam, hogy csak csodálom, ahogyan létezik mindez. Az átfedés a területek határain nagyon finom, szinte észrevehetetlen, kiváló iparos munka.
Fogja a kezed a halál!
Talán a legnagyobb győzelme a játéknak mégis a linearitás kiküszöbölése. A szó eredeti értelmében vett küldetés nem található az Elden Ringben. Ahhoz, hogy a végjátékba érj, nyilván szükséges egy halom feladat elvégzése (találd meg, beszélj vele, szabadítsd ki, öld meg stb.), de ezek teljesítésénél elengedi a kezed a játék. Többen ezt hibaként élhetik meg, mert a legkevésbé sem rágják a szánkba, mit merre találunk. Vannak bizonyos tippek, elejtett mondatok, de ezek megismeréséhez tennünk is kell. Velem többször előfordult, hogy teljesen véletlenül botlottam bele ilyenekbe, miközben épp egy kirakós megoldásán dolgoztam.

Jó-jó, de ennyire nem vagyok mazochista
Semmi baj, azért vannak segítségek is. Több főellenfélnél is felajánlják asszisztjukat a korábban megismert NPC (nem játszható) karakterek. Nem végzik el helyettünk a piszkos melót, de ad némi lelki békét, ha nem egymagunkban kell szembeszállni a több tízméteres monstrumokkal. Ha velük sem menne a csata, meghívhatjuk a barátainkat, akikkel akár fegyvert és egyéb tárgyakat is tudunk cserélni, közösen lehet taktikázni és behúzni a harc végén a játék fizetőeszközeként szolgáló rúnák (száz)ezreit. Az óriási táj bejárásában Torrent, a hátas lesz segítségünkre, őt egy – a játék elején kapott – gyűrűvel tudjuk megidézni.
Az életet és mannát erősítő flaskákat a Lands Between területén szétszórt arany magvakkal és könnyekkel tudjuk fejleszteni, illetve van lehetőségünk a végtelen mennyiségben megtalálható nyersanyagok (ásványok, gyümölcsök, virágok stb.) kraftolására, azaz legyártására is. Olyan tárgyakat fejleszthetünk, amik például egy mérgezést tudnak lelassítani szervezetünkben, vagy épp nagyobb sebzést adnak a fegyvereinknek. A játék során rengeteg varázslattal és mágikus tárggyal ismerkedhetünk meg, de elképzelhető, hogy lesznek játékosok, akik inkább a kard nyers erejében bíznak.

De mi a rossz benne?
Nehéz megmondani. Mármint szőrszálhasogatni lehet, hogy néha a képfrissítési ráta esik egyet (én PlayStation 5-ön játszottam, kevésbé volt észrevehető), a textúrák itt-ott késve töltenek be. De ennyi. És ez egy ekkora játéknál, mint az Elden Ring, akkora hiba, mintha az új ház konyhájában 15 helyett csak 14 konnektort szereltek volna fel a Pistáék. Észrevehető, de nem számottevő. Ez a játék mestermunka, ha van rá lehetőséged, mindenképp próbáld ki, mert minden tíz évben egy ilyen érkezik, de akkor az nagyot szól. Nem véletlen, hogy az egész szakmai sajtó tapsvihar közepette ünnepli.
- Elden Ring
- Cenega Hungary
- 5/5