Légszennyezés, emelkedő átlaghőmérséklet, kihaló fajok, műanyagok a tengerekben, vízhiány, erdőpusztítás – a sok nyomasztó környezetvédelmi kérdés mellett elsikkad két lassan pusztító, megbetegítő civilizációs ártalom, a hang- és a fényszennyezés. A zajokkal már foglalkoztunk, igaz, nem ökológia szempontból:

Zavarodott madarak röpködnek az éjszakában

Éjszaka a Duna-parton a sirályok a kikötői stégek tartókábeleire és korlátjára telepszenek pihenni, de nyugtalanul üldögélnek, fel-felszállnak, báván köröznek a sötétben. Az Erzsébet híd kivilágított pilonjai körül és a fényesen ragyogó Parlament felett még éjfélkor is rajokban köröznek.

A National Geographic Magyarország különleges képen mutatta meg, hogyan zavarja össze a sirályokat az esti fény.

Ez azonban nem látványos érdekesség, sokkal inkább félelmetes látvány.

Az éjszakában tétován kerengő sirályok ugyanazt élik át, mint a holtfáradtan aludni képtelen ember, aki kábán téblábol és szenved. Az embert is a város soha nem csillapodó fényei zavarják meg, az ablakán besütő utcai lámpa vagy reklám.

Az ökológus szerint fényszennyezés minden mesterséges fény, ami elhomályosítja az égboltot és károsan hat a környezetre, az emberre, az élővilágra.

A városi fényszennyezés káros hatása

A fényszennyezés fő áldozatai az állatok, de az ember számára is súlyos veszélyt jelent a sötétség hiánya.

Kutatások bizonyították, hogy az erős mesterséges fény még csukott szemmel is ingerli retinánk ganglion sejtjeit, emiatt pedig kevés melatonin hormont állít elő a szervezetünk. A melatoninhiány alvászavarhoz vezet, sőt növelheti a mell-, prosztata-, vastagbél- és májrák kockázatát is. Az ablakon bevilágító fények ellen védekezhetünk függönnyel, redőnnyel – bár ez nem véd meg a magunk okozta fényszennyezéstől, az éjszakai képernyőbámulástól.

Az állatok azonban nem tudnak védekezni, pedig drasztikusan befolyásolja az életüket a mesterséges világítás.

A probléma elsősorban nem városinak tűnik: az éjszakai életet élő ragadozók, hüllők, rágcsálók nem jutnak elég táplálékhoz. Kevesebb idejük van vadászni, élelmet gyűjteni, de a látásuk is rosszabb világosban. Távoli problémának tűnik, hogy a nagyvárosi partokon tojásukból kikelő karibi teknősök a fény irányában keresik a tengert, de a város felé indulnak és ezerszámra pusztulnak el. Azonban a nálunk honos vándormadarak is az égbolt fényei alapján tájékozódnak, és eltévednek, utat tévesztenek a sárgás fényben úszó, csillagtalan városi éjszakában.

A rovarok sínylik meg leginkább az éjjeli sötétség hiányát, a lámpafény teljesen felforgatta az életüket. Az éjszaka stabil égi fényei alapján tájékozódnak, de a városban mindenütt holdat és csillagokat látnak, zavarodottan cikáznak a fények körül, s milliószámra hullanak el. Emiatt egyes rovarfajok már a kihalás küszöbére jutottak. Hiányuk miatt a velük táplálkozó madarak száma is drasztikusan csökkent mára, de ez a növények életére is kihat, mert a sötét éjszaka a beporzás fontos időszaka.

A nekünk biztonságot, jólétet, szépséget jelentő fényes éjszaka az állatok és növények pusztulását hozza, minket pedig megbetegít – ezért komoly ökológiai gond a fényszennyezés.

A fényszennyezés áldozatai a csillagászok is, mert a városok ragyogó fénykupolája elnyomja a csillagok fényét. Hogy mekkora ez a fénykupola, ezt vidékről este hazafelé tartva jól láthatjuk. Már Budapesttől 50 kilométerre is fényes az ég alja a város irányában, mert fénye sok kilométer magasságba világít. Igazán sötét éjszakát csak távol a városoktól találni, és egyre kevesebb az ilyen érintetlen terület.

A helyi szintű arculati rendelkezések nem kötelező érvényűek

Barta Ferencet, Józsefváros főépítészét kérdeztem arról, mi a kerület válasza a fényszennyezésre. Pontosan tisztában van a problémával – bár az egyetemi oktatásban és a jogalkotásban mellőzött téma –, az embert és az természetet károsító városi fény szerepével. A mesterséges fényben élő embernél az elégtelen melatonintermelés miatt felborult biológia óránkat említi, az állatvilágban pedig a fényben elpusztuló rovarvilágot tartja legnagyobb gondnak, ami kihat az egész természeti egyensúlyra.

A fényszennyezés azonban kerületi szinten csak a fényreklámok szabályozásában jelenik meg:

nem lehetnek kápráztatóak, nem adhatnak ki vibráló fényt, és nem lehet olyan színük, megjelenésük, ami miatt összetéveszthetők lennének a közlekedési lámpákkal. Az arculati kézikönyvünk tartalmaz még javaslatokat, de ez nem kötelező érvényű, mondta Barta.

A fényszennyezéshez azonban döntően hozzájárul az épületek díszkivilágítása és a közvilágítás is – ebben azonban nem a kerület illetékes, a főváros tulajdonában álló BDK Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. hatáskörébe tartozik. A BDK rugalmasan áll a kerületi és beruházói igényeket, mondta a kerületi főépítész, olyan világítótesteket szerel fel, amilyenre igény van. Ekkor azonban a költségeket a megrendelőnek kell állnia, csak a működtetést veszi át a BDK, mert hosszútávú karbantartási és beruházási tervek alapján dolgoznak, önerőből csak sok-sok év után cserélnének lámpákat.

Léteznek olyan közvilágítási lámpák, amik felfelé megakadályozzák a fény terjedését, és a fák lombkoronája már sötét, miközben kellemes fénnyel világítják meg a járdát vagy az úttestet. Ezek viszonylag alacsonyak, nem magasodnak a fák fölé, ahogy ezt megszoktuk az utcai lámpáktól, a régi, kézzel gyújtható gázlámpákra hasonlítanak. A lehetőség már adott, bevezetésükben pedig van helye kerületi és a civil kezdeményezésnek is.

A nagyváros a maga fényeivel is bánthatja kevésbé a természetet.

Címkép: a fényben úszó éjszakai Corvin sétány – Fotó: Huszár Boglárka