Közel egy éve röppent fel a hír, hogy Fülöp-szigeteki buszsofőrök érkeztek Budapestre és hamarosan munkába állhatnak a BKK szerződéses szolgáltatójának, az Arrivának buszain. Ez év tavaszán Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes bejelentette, hogy a főváros „megtalálta azt a jogi megoldást, amivel elérhető, hogy ne álljanak munkába a harmadik országból származó buszsofőrök”. Kiss Ambrus akkori indoklása szerint „az ilyen típusú munkaerő alkalmazása szembemegy a fővárosi és a szélesebb értelemben vett társadalompolitikai célokkal, és ezzel lemondanak a hazai munkaerő tartalékról”.

Egyszerűbb megoldás a munkaerőhiányra

Ahol rendelkezésre áll magyar munkaerő, ott ne lehessen külföldi kölcsönzöttet alkalmazni – ismerteti az Egységes Közlekedési Szakszervezet álláspontját Naszályi Gábor elnök. Legjobb tudomása szerint ez

Az Arrivához érkező filippínó buszsofőrök esetében az volt a kifogásuk, hogy alkalmazásuk felborította volna a munkaerőpiacot. „Nem gondoljuk azt, hogy ez a jövő, hogy kizsákmányolható dolgozók távol az otthonuktól vezessenek autóbuszt. Mi végig azt mondtuk, hogy van elegendő magyar munkaerő, és bebizonyosodott, tényleg van.

Ennek előfeltétele volt, hogy lehetővé tette a kormányzat, hogy B-jogosítványról közvetlenül D-re képezzenek autóbusz-vezetőket. Végül olyan sokan éltek ezzel a lehetőséggel, hogy bebizonyosodott: tényleg elegendő számban áll rendelkezésre erre magyar munkaerő is” – mondja a szakszervezeti elnök.

„Sokan csak azért nem jutottak el buszvezetőnek, mert

Most, hogy nem nekik kell befizetniük, hanem a cégek képzik ki őket, más a helyzet, ők is gyorsan munkába állhatnak. Hasonló a helyzet a vasutasoknál, ahol még sokkal hosszabb egy járművezetőt kiképezni, és azt az időt sem tudja mindenki normális fizetés hiányában átvészelni” – teszi hozzá.

Többe kerül kölcsönözni, mégis megéri

Ám nem csak az a probléma a kölcsönzött külföldi munkaerővel, hogy voltaképpen feleslegesek, ha van elég képzett – vagy, mint ebben az esetben, könnyen átképezhető – magyar munkaerő. Alkalmazásuk ugyanis annak ellenére is megéri, hogy voltaképpen többe kerülnek személyenként – átlagosan 10-30 százalékkal –, mint egy állandóan foglalkoztatott magyar társuk. Nem mindegy ugyanis, hogy néhány tucat sofőrre költenek ennyivel többet, vagy az összesre.

A szakszervezet szerint mindenkit ugyanazért a bérért, ugyanolyan feltételekkel kell foglalkoztatni. „Ha a kollektív szerződés hatálya alá kerül minden dolgozó, akkor alapvetően nincs probléma az azonos bérrel, de ha valójában többe kerül kölcsönözni, ezt a különbözetet meg kéne fizetni a magyar dolgozóknak is, és mindjárt mindig lenne épp elég munkaerő” – mondja Naszályi Gábor.

Túlórázás nélkül is megélni

Amióta könnyebbé vált az elhelyezkedés buszsofőrként, már nem a létszámhiány a legnagyobb gond. Naszályi Gábor szerint a BKV esetében mára a többletmunka lehetősége olyan szinten lecsökkent, hogy már a dolgozók is megértik ezt, mert kevesebb pénzt visznek haza. „Nekünk alapfilozófiánk: alapbérben kell annyit fizetni egy dolgozónak, hogy abból tisztességesen meg tudjon élni. Az a megoldás, hogy a rendelkezésre álló állományt olyan körülmények között foglalkoztatják és olyan munkaterheléssel, hogy azt kibírják és alapórában megkeressék azt a pénzt, amivel el tudják tartani magukat és a családjukat.” A szakszervezeti vezető ezt párhuzamba vonja a harmadik országból származó, kölcsönzött munkaerővel: „Egy ilyen dolgozó, távol a családjától, bármeddig terhelhető, mert neki csak az a lényeg, hogy minél több pénzt meg tudjon keresni, amíg itt dolgozik, és azt hazavihesse. Emiatt bőven a törvényes foglalkoztatási limit fölött is lehet őket dolgoztatni, örömmel tesznek eleget ennek.”

Azt sem szabad elfelejteni, hogy csak 2+1 évig lehet valakit kölcsönzöttként foglalkoztatni – hívja fel a figyelmet Naszályi. „A budapesti forgalomban ahhoz, hogy valaki kellő rutint szerezzen, eleve kell 2-3 év, és ezek szerint egy jól kiképzett dolgozó mehet vissza, ahonnan jött, és megint jöhet a helyére egy budapesti viszonylatban teljesen tapasztalatlan járművezető. A buszvezetők képzett dolgozók, és Budapesten közlekedni komoly kihívás még a budapestiek számára is” – említ egy másik szempontot a szakszervezeti elnök.

A főváros nem partner a kizsákmányolásban

A fővárosnak bizonyos értelemben meg van kötve a keze. A saját cégeinél ugyan érvényesíteni tudja a Kiss Ambrus által hivatkozott „fővárosi és szélesebb értelemben vett társadalompolitikai célokat”, a szerződéses beszállítóknál – mint amilyen az ArrivaBus is – annyit tud tenni, hogy megköveteli a közszolgáltatási megállapodásban szereplő követelményeket, legyenek azok a nyelv- vagy helyismeretre, esetleg a foglalkoztatási körülményekre vonatkozók.

A Józsefváros Újság a Városházáról úgy értesült, hogy az Arrivával kötött szerződésben találtak végül egy olyan passzust, amely kizárja a kölcsönzött munkaerő alkalmazását. Ugyanakkor sok minden függ attól, hogy mi áll a megállapodásban. Amint az a szakszervezettől megtudtuk, arra nekik sincs ráhatásuk, milyen szerződést köt a főváros, sőt azt sem tudják, most milyen közszolgáltatási megállapodás van érvényben a főváros, a BKK és az ArrivaBus között.

A Fővárosi Közgyűlés októberi alakuló ülése megerősítette a szakszervezetekkel kötött korábbi megállapodást arról, hogy nem alkalmazzák az úgynevezett rabszolgatörvényt a saját cégeiknél és olyan többéves bérmegállapodást kötnek, ami minimumként a bérek reálértékének megőrzését biztosítja, de a béremelést sem zárja ki. Ez új passzussal is bővült. Az A „Budapest-család dolgozóinak védelméről” szóló előterjesztésben megfogalmazott, szintén elfogadott javaslat fontos új eleme, hogy nem engedi a közszolgáltatások ellátásának kiszervezését a jelenleginél nagyobb arányban külső alvállalkozóknak, és kizárja a harmadik országból származó, kölcsönzött munkaerő alkalmazását is: „Továbbra sem fogadható el, hogy a fővárosi tulajdonú cégek és intézmények partnerek legyenek harmadik országból származó dolgozóknak a kormányzathoz közeli munkaerő-kölcsönző cégek általi kizsákmányolásában.”

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf