A kerületben élő külföldi állampolgárok száma nem csekély, a lakosság legalább 10 százaléka, mintegy 9 ezer ember. Amint azt Udvarhelyi Tessza, a Közösségi Részvételi Iroda (KRI) vezetője előzőleg elmondta munkatársunknak, különféle jogcímeken élnek itt, és „ez óriási szám, nincs jól, hogy ezek az emberek nem vesznek részt a közös ügyeinkben.”

A KRI 2019 óta szervezi a közösségi fogadóórákat, ahol egy-egy körzet, negyed lakói találkozhatnak a önkormányzat vezetőivel, felelős munkatársaival – legközelebb február 7-én lesz ilyen a Stereo Művházban, ahol a Corvinnegyedet, a Losoncinegyedet, az Orczynegyedet és a Magdolnanegyedet érintő kérdések lesznek terítéken. A külföldi eredetű lakosok azonban – hacsak nem tudnak magyarul –

sem elegendő tájékoztatáshoz nem jutottak, sem kérdést, panaszt, észrevételt nem volt módjuk tenni. Úgyhogy a január 17-i fórum áttörésnek nevezhető, hiszen ezek a külföldiek tartósan élnek Józsefvárosban, sokuknak szavazati joga is van.

A Lujza utcai Mira Ház érdekes választás volt helyszínnek. Ez a civilek által fenntartott közösségi tér menekültek interkulturális találkozásainak, közösségi programoknak és oktatási tevékenységnek ad otthont.

Az itt élő külföldiek, ha valamikor netán voltak is menekültek, most

de bármi okból is jöttek, mind megélték a otthontól való elszakadást, értik, hogy egy menekült mit él át idegenben. De ilyesmiről nem esett szó, nem erről szólt a találkozó. Az azonban biztos, hogy a civil környezet megkönnyítette a kommunikációt, feloldotta a találkozó valójában igen hivatalos célját.

A cél ugyanis az volt, hogy az önkormányzat elmondhassa, mit jó tudni ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni a helyi életbe, megtudják, miként intézhetik el hivatalos ügyeiket, s hogyan igazodjanak el a magyar közigazgatási valóságban.

Bevezetőként Rádai Dániel alpolgármester a városfejlesztés történéseiről beszélt, Udvarhelyi Tessza pedig az önkormányzat működéséről adott világos áttekintést. Mindkét előadás érdekes volt nem külföldi szemmel is. Rádai szerencsére sokat nyilatkozott már arról, hogyan alakul át egyre élhetőbbé a kerület. Hogy fogalmuk legyen, most miről beszélt, egy vele készült interjút ajánlunk:

Amiről Udvarhelyi Tessza beszélt, ahhoz azonban nem tudok cikket idézni, pedig alapvető dolgokat mondott el igen szemléletesen: hogyan működik a magyar önkormányzatiság és a budapesti kettős – fővárosra és kerületekre bomló – önkormányzati rendszer. Ez mindannyiunknak feladja a leckét, hiszen

ki tartja azt fejben, hogy a például a Szigony utca a helyi önkormányzat, a Baross utca pedig a főváros kezelésében van. Ha szemetet látunk a Barosson, mi akkor is a józsefvárosiakat szidjuk.

A külföldiek most megtanulhatták, mi a különbség, míg nekünk magunktól illene tudnunk – jó lenne, ha ezt a magyaroknak is ilyen világosan elmondaná néha valaki.

Megtudtuk, hogy

és nem hagyja cserben azokat sem, akik más nyelven beszélnek, mert automatikus fordítást kínál (ez nem tökéletes, de használható). Az ügyfélszolgálaton is tudnak angolul segíteni.

Készült egy angol nyelvű tájékoztató füzet – jó lenne magyarul is –, amit kéziratban osztottak szét a szépszámú megjelentnek, akik között volt brit, amerikai, olasz, pakisztáni, nigériai, dél-afrikai, svájci állampolgárságú (helyi lakos) is. Arra kérték őket, nézzék át és véleményezzék, ha kell lektorálják az anyagot, hogy minél hamarabb nyomdába kerülhessen. Ilyen egyszerű, spontán és hasznos a részvételiség, a munkába bevont polgár meg örül, hogy számítanak rá.

A fogadóóra lényege azonban nem az egyirányú tájékoztatás, hanem hogy kérdezzenek, véleményt mondjanak a résztvevők, és ez most két órán át folyt megállás nélkül. Szemnyitogató volt, milyen sok olyan problémafelvetést hallottunk, amit mi magyar vagy kerületi sajátosságnak gondolunk. Az észrevételek azt mutatták, hogy a mi „magyar” problémáink egyáltalán nem helyi jellegűek, a világ nagyvárosaiban is ismertek, és sokszor ott is napi gondok. Ilyen mondjuk a köztisztaság, a parkolás, vagy a magas bérleti díjak okozta társadalmi gondok.

Akiket hiányoltam, az itt élő külföldiek jelentős részét kitevő kínaiak és vietnámiak.

mondta Udvarhelyi Tessza, mert többségük nem beszél angolul.

De ukrajnaiak sem voltak, az ő számuk is magas, de ennek oka lehet, hogy nagy részük magyar, jobban eligazodnak, a többiek tudnak angolul is többnyire. A fogadóóra nyelve végig angol volt, fordítás sem volt. Szintén személyes benyomás, hogy a KRI segítő, szervező munkatársai, ahogy Rádai Dániel is, kiválóan kommunikál angolul, és tisztában vannak a legjobb külföldi jó gyakorlatokkal is. A kétórás fogadóóra után még közel egy órán át maradtak velük beszélgetni a résztvevők.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf