Gyakran kérdezzük Rádai Dániel városfejlesztésért felelős alpolgármestert arról, hogyan állnak egyes projektek – mostanában leginkább a Harminckettesek tere tartja izgalomban a helyi közvéleményt –, de arról kevés szó esik, milyen szakmai és politikai elvek érvényesülnek a józsefvárosi városfejlesztésben.
Városépítő politika
„Az urbanisztikában, a város tervezésében, fejlesztésében, üzemeltetésében, rendezésében, építészetében nem válhat szét a politika és a szakma. Már optimista és idealista végzős mesterhallgatóként megéltem – akkor kezdtem a város közéleti kérdéseit jobban feszegetni és írni róla –, hogy
a szakmai kérdések végül mindig politikai konfliktussá sűrűsödnek, mert hiába beszélünk arról, mit kellene csinálni, arról döntések kell, hogy szülessenek”
– mondja Rádai Dániel, aki a hollandiai Delft egyetemén szerzett mesterdiplomát urbanisztikából és 13 országban szakmai tapasztalatokat.
A városvezetés dolga az, hogy élhetőbb környezetet hozzon létre, mondja. „Minden cégben stratégiai kérdés, hogy miféle minőséget képviselnek kívül és belül. Az önkormányzatban ezt a stratégiai szempontot elsősorban az önkormányzat vezetői, kvázi politikai szereplők képviselik, az ő kötelességük, hogy a minőségi szempontokat érvényesítsék. De ha megengedik, hogy céltalanul leaszfaltozzanak zöldfelületeket, hogy nyakló nélkül, kontrollálatlanul települjön szét a város, vagy a Nagykörúton a lámpaciklust az autókra hangolják a villamos helyett, akkor az jövőt tagadó, jövőáruló, mondhatni városáruló tevékenység.”
A józsefvárosi várospolitikában felértékelődtek a közterek, és a múltban elszigetelt fejlesztések mára összekapcsolódnak.
Példaként a Kálvin tér – Szabó Ervin tér – Mikszáth tér – Lőrinc pap tér – Kiscsibész tér – Harminckettesek tere – Horváth Mihály tér – Tavaszmező utca – Mátyás tér – Bauer Sándor utca részben még megújítás alatt álló vonalat említi, ami a Teleki térig is elvezet. Ma már a közéleti diskurzus arról szól, milyen nagy a jelentősége az ilyen hálózatoknak, ezt a megközelítést sikeres nyugat-európai példák igazolják.
„Ha az elmúlt évtizedek városalkotó eredményeit nézzük, evidencia kellene legyen, hogy mi a fejlődés iránya, de a vezetők a világon legtöbbször rettegnek az érdekütköztető döntésektől, Budapesten is, mert folyamatosan keresztre feszítik őket.” Úgy látja, Pikó András polgármester és csapata, a képviselő-testület többsége túllépett a szokásos városvezetői félelmeken, „döntéseivel az európai haladó városvezetői réteghez tartozik, és ott van a topon abban is, ahogy a város érdekét nézi a következő évtizedekre”.
Olyan döntésekre van szükség, hogy túlélhessük a következő húsz évet és a gyerekeink is túléljék. „Leginkább az unokáinknak kellene túlélniük, de őket már nem is merem említeni. Kétségtelen tény, hogy
az emberek nehezen értik, nehezen érzik át ezeket a változásokat, inkább konfliktusnak élik meg. Ha én holnap átrendezném a nappalidat, te is méltatlankodnál egy sort.”
Rádai szerint az izgalmas kérdés pedig az, milyen folyamatos dialógus alapján rendezgetjük a nappalit, mert a város a nappalink alapvetően. „Ha egy kis lakásban élünk, különösen, ha többen, akkor kifejezetten a város lesz a nappalink, és fontos, hogy szellős, jó hangulatú, zöld, barátságos legyen, ahol a vendégeinket is szívesen fogadjuk.”
Helyek teremtése
Vannak a városban terek (space) és helyek (place), említ két fontos urbanisztikai fogalmat Rádai. „Óriási köztük a különbség.”
A tér a fizikai környezet, a hely pedig az, ahol az emberek jól érzik magukat, ahol van mit csinálni.
Csupán a tér műszaki átalakítása kevés, a teret használó embert kell figyelembe venni a fejlesztések során. Önmagában egy elképzelés, hogy „autó helyett ember”, nem működik. „Placemaking, azaz helyteremtés, ezt a nemzetközi fogalmat próbáljuk meghonosítani a köztudatban.”
A lakás nappalija üresen tér, belakva hely. „A város életében tragédia, amikor az utcafronton halott helyiségek vannak, a placemaking, helyteremtés feladata, hogy élettel teljenek meg”, mondja és példának a Déri Miksa utca megújítását hozza fel, ahol megindult az élet, az emberek lassan belakják.
Boldog szülit, Déri Miksa!
Úgy tartja, a helyteremtés a városcsinálás legmagasabb foka, és ezzel ellentétes, amikor egy utca mindkét oldalát „csurig parkolják”, a kocsik félig a járdán, a gyalogosoknak alig marad hely. „Erre is van szakkifejezés, ez non-place, azaz nem-hely, emberek közti interakciókra alkalmatlan tér. Térnek is kevés, hiszen szűk, nyomaszt, rosszul érzed benne magad, stresszel, nem érzed magad biztonságban, nincs menekülési útvonalad.”
Ezek a súlyos problémák nincsenek jelen a mindennapi városi diskurzusainkban, mondja. „Mi már léptünk sok esetben, ilyen volt a járdaszabadítás nemrég, ezzel ugyan még messze vagyunk a helyteremtéstől, de végre megnyitottuk a teret.” A Puskin utcát például máris birtokba vették a gyalogosok, akik eddig szinte a falhoz lapulva kerülgették egymást. A kocsik meg kezdik elkerülni, bár a parkolás továbbra sem lehetetlen (eddig is nehéz volt), ez az év elején bevezetett új parkolási rendszer eredményességét jelzi.
Jóval kevesebb parkolási engedélyt igényeltek a józsefvárosiak
„A járókelők újbóli megjelenése ahhoz hasonlít, mint amikor a Yellowstone parkba visszaszoktatták a farkasokat, és ennek hatására az egész ökoszisztéma megváltozott, a víz- és növényvilág is új életre kelt.”
Akinek tervezel, azé lesz a város,
mondja, ha az autók számára tervezünk, akkor az autók jönnek, ha az embereknek, akkor a gyalogosok. „Melyik terv az, ami rövid, közép és hosszú távon is biztonságosabb, élhetőbb várost hoz létre? Szerencsére erről már nem kell nagyon érvelni.”
Józsefvárosban egyre több jó hely lett az utóbbi években, „szó szerint helyeknek hívjuk őket, akár vendéglátóhelyek, akár terek, ahol jó lenni”. Rádai az átutazóban levő külföldi barátaival például a II. János pápa téren ült le pár órára piknikezni. Nálunk nincs még parki piknikkultúra, ehhez ma még Bécsig kell menni.
„Nagy álmom, hogy egyszer még a Pápa téren is lesz közös grillsütögetés.
Egyébként pont a Népszínház utca körül koncentrálódó különböző kultúrák képviselői Nyugat-Európában kifejezetten erős parkhasználói közönségnek számítanak. Most nincs így, ennek van kulturális oka is, de a tereinket nem is igen lehet használni semmire.” Példának a Harminckettesek terét és a Horváth Mihály tér déli oldalát hozza fel, amiket valós forgalomra alkalmatlan útszakasz vág ketté, ahol autók parkolnak, nincs kapcsolatuk a házakkal. A Horváth Mihály tér déli oldala egy vagyonért lett átépítve anno, de nincs rajta igazi élet.
A Harminckettesek terén nemrég ahhoz hasonló munka kezdődött, mint ahogy a Déri is megújult. „Azt mondtuk, ez a tér nem maradhat ilyen örökké, de nem mindegy, hogyan csináljuk. Minél több lépésből áll a tervezés (együtt a helyi emberekkel), minél több dolgot próbálunk ki menet közben, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy amikor majd jelentős mennyiségű közpénzt költünk az átalakítására, az működni is fog. De ne tagadjuk, ez egy társadalmi, szociális problémákkal együttélő terület, átszálló csomópont, mint a Blaha, hajléktalanszálló is van a környéken, ami indukálhat feszültségeket, a Nagykörút, a Baross utca is hangos.”
Rádai szerint fontos, hogy olyan embereknek is adjanak teret, akiknek korábban nem volt helyük a városban, mert nem is gondoltak az ő szempontjaikra. Minél szűkösebb, rosszabb minőségű lakásban él valaki, vagy minél magányosabb otthon, annál nagyobb szüksége van a köztérre mint nappalira. „A Harminckettesek terén a térrendezés kísérleti időszakában a teret használók a legvegyesebb képet mutatták, köztük voltak rosszabb körülmények között élő polgártársaink is, akik vidáman és pozitívan élték meg, hogy ott egy használható tér lett. Persze voltak konfliktusok is, de ezeket nem feltétlenül hajléktalan emberek okozták, hanem más kerületi polgárok, akik történetesen iszogatnak és utána üvöltöznek egymással.”
A közterületi konfliktusok jelentős része gyakran olyan nehéz sorsú, rossz stresszállapotú, alkoholt, drogot fogyasztó, függő, gyakran pszichiátriai betegséggel küzdő emberekhez fűződik, akiknek a kormány módszeresen leépítette az ellátórendszerét és segítséghálózatát, adott látleletet Rádai Dániel.
„Most azt látjuk a közterületen, hogy a magyar társadalom bajban van,
és aki ezt előidézte, a kormány, az nem nyújt segítő kezet. Nem azért, mert ne tudna, hanem azért, mert nem akar. Ezért az is fontos szempont, hogy olyan teret kell alkossunk, ahol minél kevesebb alkalom van ilyen társadalmi konfliktusok kialakulására.” Például a Harminckettesek tere hosszú távú fejlesztési terveiben a házak elé zöldfelületet terveznek, hogy a társasági élet terheit távol tartsák a lakások ablakaitól.
Ilyen érvelés nem igazán hangzott el a téren tartott fórumon, pedig nyugtalanító kérdésre ad választ. Rádai Dániel is úgy érzi, még nem teljesen jó a kommunikációjuk. „Egyértelműen látszik, hogy nem tudtuk átadni ezeket a gondolatokat, ezt kár szépíteni”, gyakorol önkritikát.
Nem öt évben gondolkodnak
A Harminckettesek tere a Horváth Mihály térrel fizikai és történeti kapcsolatban is van. A cél minél összefüggőbb gyalogos zóna létrehozása, „még végtelen mennyiségű feladat áll előttünk, finoman szólva sem mondhatjuk, hogy itt most valami befejeződne”.
A ciklusokon átívelő hálózatépítés folytatódik, ez nagyon hosszú folyamat, lassan 30 éve tart. A Palotanegyedben már az 1990-es évek végén elindult, a Mikszáth Kálmán tér és a Lőrinc pap tér azóta nem parkolóként működik, ezt követte a Krúdy utca. A 2000-es évek közepén több utca tervezésével elindult az Európa Belvárosa Program és a 2010-es évek elején megépült a Horánszky utca, a Mária utca és a Gyulai Pál utca, a Kőfaragó utca, a Gutenberg tér. „A következő ciklusban csak a Bródy és Rökk Szilárd újult meg, elenyésző számú új fával, az áttervezett Somogyi Béla utcát már mi csináltuk meg, a Blahát is ide vehetjük, ahol hússzal több fát tettünk a végső tervekbe és többet is tartottunk meg. Most, tíz-tizenöt évvel később fejezzük be a Krúdy utcát és a Mária utcát.”
A Palotanegyed ma ez egyik legszínvonalasabb része a városnak. Ez is Józsefváros. „Most ezt folytatjuk, van egy Palotanegyed kapuja tervünk is: Békési utca, Scheiber Sándor utca, Kölcsey utca, gyakorlatilag az egész körúti vonalat megcsinálnánk záros határidőn belül.” A Gutenberg tér mellett volt a hírhedt Kölcsey–Békési „tükörtojás”,
„még le is lett festve az a furcsa körforgalom,
most már egy tér van itt kiülési lehetőséggel, de nagyon taktikus eszközökkel, szuper olcsón kialakítva”. A város ilyenfajta fejlődése évtizedes feladat, azért is fontos, hogy ne értelmetlen napi vitákkal kelljen foglalkozni, jegyzi meg.
Autók és üldözés
A parkolóhelyek csökkenése mindig heves kritikát vált ki, amit a politika szándékosan felerősít. A Fidesz folyamatosan autósüldözéssel vádolja a kerületi vezetést. „Városépítészként ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez egy fideszes
kampányfogás, köznyelvesedő, iszonyatosan káros megfogalmazás,
ami arra ösztönöz, hogy ne akarjunk egy jobb városban élni, tisztább levegőt szívni, hanem költözzünk ki a városból és utazzunk kocsival oda-vissza. És amikor egy belvárosi utcát forgalomcsillapítani szeretnénk, mert nem férünk el a sok autótól, az autósüldözés. Ez a jövőnk elárulása, közös városi létünk megcsúfolása.”
A Harminckettesek terének átalakítása kapcsán kritikaként hangzott el, hogy a kis út megszüntetése miatt (ott 20-25 autónak volt parkolóhelye) nem mennek az üzletek. „Ez egészen arcátlan hazugság. Egyetlen bolt sem szenvedett csorbát az átalakítás miatt, sőt többen járnak arra gyalog és kerékpárral, többen veszik észre az üzleteket. Például a gyógyszertár most látható a másik oldalról is, ez korábban nem volt így. Az üzletek nem örülnek, hogy véget ér a kísérleti kialakítás.”
Az autósok könnyen felháborodnak, amikor megváltozik a közlekedés rendje, vagy nem parkolhatnak akárhol. De a városban soha nem lesz elég parkolóhely. „Egy pesti ház előtt elfér négy kocsi, a házban meg ötven lakás van. Sok szerencsét a ház előtti parkoláshoz. Az engedélyek számai alapján
tavaly a háztartások egynegyede – már csak egyötöde – foglalja el az összes közteret autótárolásra, ez tény.
Szerintem pont az az autósüldözés, amit anno Tarlós István művelt: az autósok kiüldözték az embereket a városból. Lehet ilyen szójátékokkal hangulatot kelteni, de nevezzük nevén a dolgot: az életünkkel játszunk. Ott vannak a tények, a matematika, a statisztika.”
Vitézy Dávid a Partizánnak adott interjújában felhozta, hogy nem lenne szükséges új házaknál parkolóhelyeket létesíteni ott, ahol a közösségi közlekedés könnyen elérhető. Rádai Dániel szerint ez elviekben igaz, de gyakorlatilag nem megvalósítható egy olyan városban, mint Budapest, ahol komoly hiány van mélygarázsból.
Ilyen szándék azonban már jelen van az erre vonatkozó józsefvárosi rendeletben, ami csökkentette a kötelezően megépítendő garázshelyek maximumát 80 százalékra. „Azt gondoljuk, nem az a cél, hogy 200 lakás alatt feltétlen legyen 200 parkolóhely, de ezt is összetetten kell nézni.” Egyúttal megszűnt az a lehetőség is, hogy az új építésű házaknál kerületi kedvezményt adjanak a közterületi parkolási engedélyekre.
„Önmagukban nem működnek az intézkedések, csak rendszerszerűen. Gazdasági kérdéssé tettük a parkolóhely-építést, az ingatlanfejlesztők
már nem akarják a garázst nyakló nélkül megváltani pénzzel, mondván, hogy a hülye önkormányzat úgyis engedélyezi,
és majd a közterületen parkol mindenki.”
Hasonló, természeti-gazdasági törvényszerűséget figyelembe vevő helyi szabályozással korlátozták az 1000 négyzetméternél nagyobb telkek föld alatti beépíthetőségét. Már nem lehet száz százalékig beépíteni a föld alatti részt, ezzel a talajvíz rendellenes áramlását igyekeznek kivédeni. Egy nagyobb épület ugyanis felnyomja a talajvizet, ami aztán a szomszédos házaknál okoz vizesedést. „A legelemibb fizika, általános iskolai anyag. Ez súlyos probléma, sokan ezért tapasztalnak vizesedést a házukban, de a kerületek többsége egyáltalán nem szabályozza.
A városépítésben sokszor általános alapelveket veszünk semmibe. Mi ebben előreléptünk, mert evidenciának vesszük ezeket a törvényszerűségeket.”
A parkolás problémájára is a tudomány ad választ, mondja, pontosan leírja, miként viszonyul egymáshoz kereslet és kínálat: az ingyenes parkolás esetén a parkolni akaró autók kezelhetetlen többségbe kerülnek a szűkös parkolóhelyek felett (Marshall-kereszt). „Az ingyenes parkolás eltörlése az autótulajdonosoknak kedvez, mert könnyebb parkolóhelyet találni, a szűk belvárosi utcák többségében már egyensúlyba került a kereslet/kínálat arány, a keringéssel jóval több pénz ment el.”
„A járda nem parkolósáv, de valamikor úgy döntöttek, hogy felállhatnak rá az autók”,
mondja Rádai Dániel. „Akkor tehát le is lehet őket onnan venni, de már soha senki nem fogja a járdát visszaadni az autóknak, annyira vállalhatatlan ma egy ilyen intézkedés.” Ha most a Nap utcában, a járdafelszabadítást követően visszaállítanák a régi parkolási rendet, „kitörne a népfelkelés”.
Csendes egyetértők, hangos kritikusok
Az elején Rádai a döntéshozók félelmeiről beszélt, akik többnyire csak azt érzékelik – „mi is, mondjuk ki nyugodtan” –, hogy az online lakossági észrevételek nagy része kritika, s jóval kevesebb a köszönet. „De amikor kimész az utcára, már sokkal árnyaltabb a kép.
Sokan elégedettek a döntésekkel, de sosem beszélnek erről.
Jönnek be olyan levelek is, amik erőt adnak, de azért iszonyú könnyű a döntéshozókat elbizonytalanodni, amikor egész nap azt hallgatják, hogy rossz munkát végeznek. Ilyen téren egyébként a gyengébb közlekedők jóval türelmesebbek.” Akinek most 20 méterrel távolabb kell leraknia a kocsiját, panaszkodik, miközben szó nélkül hagyja, hogy tetszik neki is, hogy kellemesebb lett a háza előtt a tér. Ilyenek vagyunk.
Ebben a ciklusban egy kis forgalmú részen szűnt meg autós közlekedés a Bacsóban, két szakaszon a Dériben, ott szintén mellékforgalom volt, és a Horváth Mihály téren a templom előtt sem lehet már parkolni. „Egy templom előtt miért legyen parkoló, miért ne rendezvénytér? Kellemes használható tér lesz itt, a Harminckettesek terén ez még vitatéma.
A forgalom számára fölösleges utcaszakaszokat adtunk át az embereknek. Nevezzük nevén a dolgot.”
2019 óta mindennapos józsefvárosi gyakorlat a részvételi tervezésen alapuló átalakítás. A Harminckettesek terén különleges folyamat zajlik, a kísérleti kialakítás alatt több hónapig tesztelték, hogy mi működik, mi nem, különben nem lehetne érteni, mi is a szándék az átalakítással. És most következik a kísérleti kialakítás lakossági értékelése és a koncepcióterv véleményezése.
Az önkormányzattól nem áll messze az ehhez hasonló próbálgatás, elég csak a Bacsó Béla utca megnyitására, vagy a Bacsó által inspirált részvételi költségvetési javaslat alapján zajló Vígabb utca projektre gondolni.
„Muszáj megmutatni, hogy tudunk, lehet máshogy élni, és akkor rájövünk, hogy ez jó. Sőt, ez a jó. Annyira jó, nem szeretnénk már, hogy ne így legyen.”
Ezek a változások növelik a város értékét üzleti értelemben is. Szembe lehet állítani a Harminckettesek terét, ami egy éve kifejezetten züllött hatást keltett, és a Déri Miksa utcát, ahol „kétméteres díszfüvek, gyönyörű, folyamatosan virágzó mezők között lehet sétálni, itt óriási minőségi változás történt, ami miatt a lakóingatlanok értéke is növekedett”.
Ezek a fejlesztési beruházások a kerület vagyonát is jelentősen növelik. Amikor egy 200 millió forintos felújítást aktivál az önkormányzat, megnöveli a saját vagyonát. „De
nemcsak Józsefváros vagyona, az önkormányzat vagyona, hanem lakóinak vagyona is nő, mert a helyiségek, lakások értéke is megnő.
A józsefvárosi bérleti és lakásárak az elmúlt években folyamatosan növekszenek, és ezt a fejlesztéseink még jobban erősítették. Ezért is kell vigyáznunk a bérlakásokra, és arra, hogy minél sokszínűbb lakásportfóliónk legyen, mert ennek azért vannak veszélyei is.
Nézzünk tehát szembe a realitásokkal, Józsefváros sokkal értékesebb terület most, mint volt négy éve.”
Fotók: Mile Máté
