Oké, ezt a kekszet ezen a szombaton végül margarinnal csinálja, és ez is finom lesz, bár nem omlik, inkább törik. Hétfőn végül mind a két dobozzal elfogy, a HR-es kolléga pedig az anyukájának is félrerak párat. Léni is félrerak párat otthonra. A margarin annyival olcsóbb, mint a vaj, hogy egy kis adag kekszért már nem is érdemes belekezdenie, dupla adagot csinál.

Ha Zoltán tényleg feljön hozzá a héten, meg tudja kínálni akkor is, ha a találkozás csak a hét második felében lesz esedékes. Akkor Léni addig a hűtőben tartja, és Zoltán érkezése napján reggel kiteszi a kekszet a konyhaasztalra. Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, nem miatta sütötte, és ezt Zoltánnak is nyomatékosítani fogja, ha rákérdez. Drukkol, hogy Zoltán ne kérdezzen rá. Ha Zoltán mégsem bukkan fel a hét második felében, majd berakja ezt is a mélyhűtőbe.

Ha most csinál egy kis tepsi rakott bármit, akkor abból pont nyolc adag lesz. Egyet felvisz Editnek az ötödikre, legalább vissza tudja neki adni a tányérját, amiben Edit hetekkel ezelőtt lehozott Léninek egy nagy adag túrógombócot. Megbeszélték korábban, hogy nem vacakolnak műanyag dobozokkal, ez azért így sokkal bensőségesebb. Egy másik adagot félrerak Krisztának, aki egész hétvégén dolgozni fog, és hétfőn pont jól fog neki jönni vacsorára.

Léni cserébe – vagy nem cserébe, mert végülis egyiken sem szeretik ezeket számon tartani –átsétál Kriszta kutyájáért a szomszédos kerületbe, és a héten egyszer megsétáltatja. Léninek van egy bevált alapreceptje, jó magyaros, a neten találta. Kevés dolgot képes megjegyezni hosszú távon, de ebben az esetben már tényleg kívülről fújja nemcsak a hozzávalókat, hanem azok pontos mennyiségét is. Van benne bőven fokhagyma, paradicsompüré, tejföl, majoranna, babérlevél, és néhány kivételtől eltekintve tényleg minden idény-, valamint primőr zöldséggel működik. Az Aldiban a cukkini kilója ezen a héten 1800, a kínai kelé pedig csak 399 forint. Felfoghatatlan különbségek.

Természetesen kínai kelből csinálja, és megint nem bírja megállni, hogy ne számolja ki egy adagétel anyagköltségét. Ennél jóval többet is megengedhetne magának, de amikor valami egyszerre ennyire olcsó és ízletes, egyszerűen örömmel tölti el. Ha három napig ezt eszi ebédre, és hétfőre visz az egyik kollégájának egy dobozzal, még akkor is el tud tenni két adagot a mélyhűtőbe.

Nem finnyás, a tejföl kissé megváltozott, túróra emlékeztető állaga fagyasztás és kiengedés után Lénit egyáltalán nem zavarja.

Sokat foglalkoztatják Lénit a műanyag dobozok is. A szónak nem abban a kicsinyes értelmében, hogy márpedig kerüljön hozzá vissza minden doboz, ami az övé, lehetőleg a saját tetejével együtt, hanem a szónak inkább abban az értelmében, hogy mennyire önálló életet képes élni minden egyszer és többször használatos doboz, amelyhez valaha köze volt az életben. Kriszta például gyűjti neki a vastagabb falú egyszer használatos dobozokat, amelyeket nyugodtan lehet többször használni. Nem adják őket ingyen egyik kifőzdében sem, jól zárnak, és Léni hálás Krisztának azért, hogy ezekkel a dobozokkal nem kell soha sem Krisztának, sem senki másnak elszámolnia. Kriszta kisméretű sztenderd kifőzdei dobozaiba pontosan nyolc darab túrós vagy almás pite fér, ha nem sikerül nagyon magasra a sütemény. Ha a pite magasabb lesz kicsit, akkor csak négy darab. Léni nem szereti egymásra pakolni az egyformára vágott süteményeket, de van, amikor ezt mégis szükséges megtenni.

Az anyja tavaszi műtétje után Léni minden héten mást sütött, és minden süteményből eltett a mélyhűtőbe egy kis dobozzal. A Szenteste után két nappal, a vonat indulása előtt negyven perccel kivette őket onnan. Így nyugodtan lehetett a ruhák között utaztatni őket, beleértve a lekvárral és a krémmel töltött süteményeket is. A két és fél órás vonatút alatt éppen megfelelő állagúra és hőmérsékletűre puhultak, mire a vidéki kisvárosba megérkezett.

Zoltán soha nem volt rászorulva Léni dobozaira. A száraz vagy omlós, ám mindenképpen kemény süteményeket, amelyeket Zoltán szeret, simítózáras zacskóba is lehet tenni, és úgy magával vinnie Zoltánnak az elkövetkezendő napokra. Zoltánnal a találkozásaik egyébként is mindig meglepetésszerűek, és nem kevés izgalmat rejtenek magukban. Mi van akkor, ha Zoltán ez alkalommal házikoszttal és saját dobozzal – pontosabban az anyja dobozával – érkezik? Vajon tud-e még valaha Léni más anyjának dobozából és más anyjának főztjéből enni? Mennyi merőben különböző dobozkultúra, mennyi önmagában is embert próbáló élet, gondolja pakolás közben Léni. Zoltán anyjának dobozát még véletlenül sem kéne a sajátjaival összekevernie.

Szaniszló Judit

Nyitókép: Freepik