Életbe lépett a júniusban elfogadott, a „pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről” címmel megjelent törvénymódosítás, ami összemossa a gyermekek elleni nemi visszaélések és a nemi identitás kérdését. Ez még a Fidesz szavazói körében is megütközést keltett. A törvény szerint „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló terméket kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni tilos” és templom, gyermekintézmény 200 méteres környezetében nem árusítható. 

Néhány hete körbekérdeztük a könyvesboltokat, hogyan készülnek a törvény végrehajtására, ami például arra kötelezi őket, hogy az inkriminált könyveket fóliában szabadna csak árulniuk, tilos kirakatba tenniük. Akkor teljes tanácstalansággal találkoztunk, ezért ismét megkerestük a boltokat, hogy most – amikor már büntetést is kiszabhatnak rájuk, ha megszegik az előírásokat – milyen intézkedéseket tette

Józsefvárosban viszonylag sok könyvesbolt van, a többségük azonban valamilyen szakkönyvesbolt, orvosi, tankönyv, zenei, közgazdasági, jogi, egyházi, az általános választékú boltok pedig többségükben kicsik. Most is név nélkül idézzük a boltosokat.

Felső polc, genderkönyv – egyedi megoldások

Kérdésünk az volt, hogy miként készültek fel a törvény betartására. A szakkönyvesboltokban a jellemző válasz az volt, hogy „mi nem árulunk ilyen könyveket, ezért nincs szükség intézkedésre”, azonban a beszélgetés során kiderült, még a szakkönyvek közt is lehet olyan gyerekeknek szánt könyv a polcokon, ami „megjeleníthet” kifogásolt tartalmat. Az egyik boltvezető például azt mondta – miután kijelentette, hogy ő nem árul ilyen könyveket –, hogy mégis van olyan könyve, amit „igyekeztem a polc legmagasabb részén elhelyezni, hogy gyerekek ne érjék el, bár ide nem gyerekek járnak”. Megjegyzendő, ha a könyvet a hatóság kifogásoltnak ítéli meg, ez a megoldás nem elegendő.

Néhány üzletnek központi vezetése van, azonban még sehol nem érkezett felsőbb utasítás arra, hogy bármit is tegyenek. Egy nagyobb bolt vezetője azt mondta, „ameddig nem kapunk utasítást, addig nem lépünk, mi nem diszkriminálunk, nem minősítünk, nincs véleményünk”. „Ez pont az a történet, ahol nem kell felvenni a kesztyűt, mert az ember csak összesározódik” – tette hozzá. 

Egy másik üzletben úgy vélték, „ha törvényileg szabályozzák ezt, akkor a törvényhozó köteles megmondani, hogyan kell eljárni, mint ahogy elmondták azt is, hogy ki kell rakni az ajtóra, hányan férnek el a boltban a járvány idején”.

Többen azzal indokolták, hogy nem lépnek, mert „amúgy sem szeretnék olyan könyveket tartani, amivel nem tudok egyetérteni, nem szívesen ajánlok, ez kereskedelmi szempontból sem célravezető, hiszen ha nem ajánlom, nem fogják elvinni, és az sem jó, ha grimaszolva szolgálok ki”.

„A profilunk sem olyan, szerintem nincs is homoszexuális vonatkozású könyvünk, inkább a nagyobb boltok az érintettek, a Libri, Fókusz, Líra, ahol széles a választék” – ez is jellemző vélemény a kis boltoktól. Felhívtam a Librit a Corvin Plázában, de a boltban nem nyilatkozhatnak. A központban pedig senkit nem tudtak kapcsolni, csak e-mailben érhetők el a cég vezetői. Később mégis kiderült, hogy a nagy hálózatoknak valóban van mitől tartaniuk.

Egy kisebb, de általános választékú boltban azt válaszolta a vezető, „én gender-könyveket elvből nem tartok”. Amikor rákérdeztem, biztos-e benne, hogy minden könyve mentes a kifogásolt témáktól, azt mondta, „igazából nem tudom megmondani, de amiről úgy gondolom, abból nem rendelek. Egyébként pedig szoktam kényes témájú könyveket kitenni a kirakatba, pl. legutóbb a prostituáltakról. Ha frissen megjelenik valami, az a célom, hogy minél több könyvet eladjak.” Arról tőlem hallott először, hogy az inkriminált könyveket be kellene csomagolni.„ A legjobb tudásom szerint nem árulok ilyet” – mondta az könyvüzlet tulajdonosa egy másik helyen –, „de nem írták elő, hogy kötelezően minden könyvnek ismernünk kellene a tartalmát; talán inkább a kiadónak kellene erről gondolkodnia”. Őt egy másik faramuci fogyasztóvédelmi előírás foglalkoztatja inkább, ami szerint „minden termékhez” használati utasítást kell adni. „A minden termékbe a könyv is beletartozik, s most valóban használati útmutatót kell-e adni a könyvekhez is?”

„Mi sem tettünk lépéseket, a központ sem szólt, szerintem nem a mi feladatunk, hogy ezzel foglalkozzunk, még a használt könyvekbe tett beírásokat sem ellenőrizzük. És személy szerint nagyon szomorú is lennék, ha ezentúl ez máshogy lenne” – mondta ez egyik bolt eladója.

Ígéri a kormány, megpróbálják pontosítani a végrehajtási utasítást

Gál Katalintól, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökétől arra vártunk választ, létezik-e valamiféle ajánlás a boltoknak, kiadóknak, hogyan tegyenek eleget a törvény követelményeinek. Az Egyesülés a legnagyobb könyvszakmai szervezet, tagságuk kiadók – egyházi kiadók is –, könyvkereskedők, de könyvtárak is, amik a könyvpiac 90 százalékát képviselik.

„A könyvszakmáért felelős kormánybiztoshoz, Demeter Szilárdhoz fordultunk kérdéseinkkel. A könyvkiadók és könyvterjesztők számára ugyanis nem értelmezhető sem a törvény, sem annak  végrehajtási utasítása. Rajtunk csak az segítene, ha megmondanák, melyik könyvekről van szó. Akkor tudunk egyértelműen jogkövetővé válni, ha a kifogásolt könyvekről ISBN azonosítót, szerzőt, címet tartalmazó listát kapunk, aminek alapján tudhatjuk, melyik kiadvány tartozik a törvény hatálya alá. Halvány ígéretet kaptunk arra, hogy megvizsgálják és megpróbálják pontosítani a végrehajtási utasítást” – mondta Gál Katalin. „A törvény szövege által használt »megjelenítés« bármit jelenthet, nem ad megfelelő támpontot, és ily módon a világirodalom szinte minden opusza kiesik, amiben akár pozitív, akár negatív előjellel a törvényben felsorolt nemátalakítás, öncélú szexualitás, homoszexualitás ábrázolása előfordul, nem kell annak erotikusnak sem lennie. A probléma a közoktatást is érinti, ami végképp állami feladat, mert a tankönyvek, főleg negatív értelemben, de »megjelenítik« ezeket a témákat.”

Gál Katalin szerint a törvény pontatlanul fogalmaz a templomtól, gyermekintézménytől való 200 méternél kisebb távolságról is, mert az jelenleg minden könyvre vonatkozik, gyerekeknek, felnőtteknek szólóra egyaránt. A MKKE azonban a hangsúlyt a törvény által előidézett beláthatatlan gazdasági következményekre helyezi. Nagyon nagy a félelem, hogy ez a szabályozás tönkretehet boltokat, kiadókat. Felmérésük szerint főleg vidéken valós ez a veszély, ahol a könyvesbolt a község központjában van a többi helyi intézménnyel, iskolával, templommal egy helyen. Van olyan kisebb vidéki terjesztő, aminek 15 boltjából 12 van ilyen környéken.  

Egyébként volt már feljelentés is a törvény által gerjesztett indulat hatására. A Líra könyvterjesztő vállalat ellen indult fogyasztóvédelmi eljárás egyéni bejelentés alapján már a törvény meghozatala, de hatálybalépése előtt, egy régebbi fogyasztóvédelmi rendelet alapján, ami a fogyasztó megtévesztéséről szól. Azt kifogásolták, hogy a ledarált Meseország mindenkié és a szivárványcsaládok történetéről szóló Micsoda család című könyvek borítóján, fülszövegén nincs utalás a tartalomra. „Ezt a két könyvet ismerik az emberek, ezeket pécézi ki mindenki. A Lírát 250 ezerre megbüntették (egy szentendrei boltban közérdekű bejelentés alapján bírságolt a kormányhivatal, mert a Micsoda családot a gyerekkönyvek között árulták – a szerk.), de a pert el fogják veszteni, mert kimondottan rajta van ezeken az érzékenyítő szándékú könyveken, hogy mi olvasható bennük – egyébként meg csak történetben van utalás a homoszexualitásra, mindenfajta egyéb hátrányos helyzetet érintő történetekről van szó. A kiadók és terjesztők, akik fogalmuk sincs, mit fóliázzanak vagy tegyenek félre, erről a két könyvről már biztosan tudják, hogy bántja egyesek szemét, és ezért kiveszik őket a bolti gyerekkönyv-piramisból, ahogy erről már egyeztettünk is. De soha nem adtak volt el ebből a mesekönyvből 100 ezer példányt, ha nem ez történik, most meg valamennyi nagy és kis nyelv megvette a jogaikat. A beadványunkat azért írtuk az egyesülés nevében, mert mindez nemcsak a Labrisz Leszbikus Egyesületet és Szivárványcsaládokért Alapítványt érinti, akik egyébként nem is a tagjaink, hanem minden könyvterjesztőnek gondot okoz” – zárta gondolatait Gál Katalin.

Képek: Huszár Boglárka, Líra