A 15 évvel ezelőtti gyilkosságsorozat a II. világháború óta a romák ellen elkövetett legsúlyosabb terrorcselekmény volt, és tovább mélyítette az árkot romák és nem romák között. A gyilkosságsorozatnak 6 halálos áldozata volt, az ügy egy-egy részlete a mai napig tisztázatlan. Az évfordulón a Kesztyűgyárban tartottak megemlékezést.
A meghívott vendég Daróczi Ágnes újságíró, aktivista, a Nemzetközi Újjáépítési Akció vezetője és Gulyás József, a nemzetbiztonsági vizsgálóbizottság egykori elnöke volt, velük Vágvölgyi B. András filmrendező, író, újságíró, a romagyilkosságokkal foglalkozó Arcvonal keleten című könyv szerzője beszélgetett.
Daróczi Ágnes felidézte, hogy a Nagycsécsen történt, Nagy József és Nagy Tiborné életét kioltó támadáskor sokan még nem gondolták, milyen hullám indult el. Voltak, akik az áldozatokat hibáztatták, uzsorázásra gyanakodtak.
Miután a gyilkosságsorozat következő áldozata Csorba Róbert és az ötéves Csorba Robika lettek, óriási felháborodás söpört végig a roma közösségekben, már világosan látták, hogy ez nem lehet a véletlen műve, és azt állították: a cigányok ellen folyik vadászat.
A roma közösségek megszervezték magukat, a férfiak éjszakánként őrjáratot tartottak, félelemben éltek, de megvolt bennük a harcra készség. „Azt lehetett érzékelni a romák részéről, hogy
bármelyikükkel bármi megtörténhet, akárhol is éljen.
Nekem az volt az érzésem, hogy a magyar társadalom erről nem vesz tudomást” – mondta Daróczi Ágnes.
Gulyás József szerint ez nem egy szimpla gyilkosságsorozat volt, a magyar kriminalisztikában előzmények nélküli támadássorozat történt. „Én gyűlölet-bűncselekménynek tartom, noha ez a vádiratban nem kapott kiemelt hangsúlyt, ahogy a dolog terrortámadás jellege sem” – mondta. Gulyás József szerint előre megfontolt, kitervelt támadássorozattal álltunk szemben, az elkövetők határozott célja a magyar cigányság megfélemlítésében teljesedett ki.
Vágvölgyi B. András azt mondta, hogy a vádiratban szereplő egyik vádpont szerint a vádlottak célja magánhadsereg felállítása, esetleges polgárháború kirobbantása volt. Daróczi Ágnes szerint nem álltunk olyan messze attól, hogy
kirobbanjon az etnikai konfliktus.
Vágvölgyi B. András a bírósági tárgyalások rendszeres látogatójaként alaposan foglalkozott a roma gyilkosságokkal, cikkeket, majd pedig könyvet írt. Az ítéletről azt mondta, hogy belekerült a szervezettség, az aljas indok, ami a rasszista indítékot jelenti jogi nyelven.
A bíróról úgy vélekedett, hogy olyan jogintézményt próbált megvalósítani, ami nem része a magyar jognak, bár a francia jogrendnek igen: vizsgálóbíróként járt el. „A nyomozás hiányosságait is próbálta kinyomozni, tartott helyszíni tárgyalásokat Tiszalökön például” – mondta.
A kérdésre, miért nem foglalták bele az ítéletbe a terrorizmust, a bíró válasza az volt, hogy az általában a 70-es évekbeli repülőgép-eltérítéses, váltságdíjas akcióknál használt fogalom.
Gulyás József szerint
a politika felelőssége is visszaköszön
abban, ahogy a közmédia kezelte, kezeli a tragédiát. Érdemben ugyanis nem foglalkozott az üggyel, és ez igaz még a per időszakára is.
Vágvölgyi B. András elmesélte, hogy egyszer az általa sokra tartott Hajdu Szabolcs ült egy társaságban, amikor a filmrendező elárulta, hogy gimnazista korában Kiss Árpád a legjobb barátja volt. Ezek után fordult az író érdeklődése Kiss Árpád felé.
Többször foglalkozott vele egy-egy írásában, a többi vádlotthoz képest magasabb intellektusú embernek látta őt. „A per lezárta után, amíg nem született jogerős ítélet, nem gondolkodtam abban, hogy megkeressem őt. Jóval később jött tőle egy megkeresés. Az álláspontja jelen pillanatban az, hogy ő nem ölt embert, tulajdonképpen a testvérének adott menedzseriális segítséget. A testvéréről azt kell tudni, hogy
tizenkilenc éves korától kezdve mindenféle szélsőjobboldali szervezetekben benne volt
Debrecenben, erős sértettség volt benne a roma társadalommal kapcsolatban. Az életválságából próbálta meg a bátyja kiszervezni, ez az ő álláspontja” – mondta Vágvölgyi B. András. Szerinte ez egy mai napig lezáratlan ügy.
Daróczi Ágnes azt mondta, másfél évvel a gyilkosságsorozat után látogatóba jött Németországból a legnagyobb szinti roma szervezet, és azt kérdezték:
mit tesz a magyar állam?
Viszont még mielőtt ezt megkérdezték volna, felajánlották a segítségüket. „Lengyel, bolgár és német önkéntesek alakulata segített elsősorban Csorba Róberték családjának. Gyakorlatilag a Phralipe és az önkéntesek 12 családnak teremtettek élhetőbb életet” – mondta Daróczi Ágnes.
Fotók: Huszár Boglárka
