Az Imre herceget befogadásra intő államalapító Szent István ünnepének másnapján, augusztus 21-én lépett érvénybe az a június 28-án kelt kormányrendelet, ami megváltoztatta az ukrajnai menekültek szálláshoz jutásának feltételeit. Ezentúl kizárólag azoknak jár támogatott szállás, akiknek ukrajnai lakóhelye a kormány által háborús övezetként nyilvántartott területen volt.

Most migránsok, nem magyarok

A rendelet miatt mintegy 3000 – többségében magyar ajkú – kárpátaljai menekült veszíti el nemcsak a támogatott lakhelyét, de a menekültügyi befogadó állomások szálláslehetőségeitől is elesnek.

A Komárom-Esztergom megyei Kocson 21-én már 120 kilakoltatott menekült, többségében nő és gyermek várakozott az utcán, azzal szembesülve, hogy az éjszakát már az szabad ég alatt töltik.

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter az augusztus 22-i kormányinfón azt mondta, a rendeletre azért volt szükség, mert „mintegy 4 ezer ember úgy élt a magyar állam pénzén, úgy biztosította a magyar állam a lakhatást számukra, hogy eközben munkát nem vállaltak”. Vitatta, hogy sok magyar lenne közöttük, szerinte a magyarok már régebb óta kettős állampolgárok, vagy amikor a háború miatt eljöttek, soron kívül kaphattak magyar állampolgárságot.

„Nem azt állítom, hogy nincs köztük egyetlen magyar család sem, de azt igen, hogy amilyen intézkedéseket mi ebben az ügyben meghoztunk, azok teljes összhangban állnak egyébként a cseh, lengyel, román intézkedésekkel”, s hogy csupán azért látunk „hölgyeket és gyermekeket” a képeken, mert „itt kialakult egy olyan gyakorlat”. (Arról nem tett említést, hogy Lengyelországban közel kétmillió ukrajnai menekültet fogadtak be, akik meg is telepedtek, nem csak átutaztak az országon.)

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát képviselő Simon Ernő azonban azt mondta:

„Nem tudunk más országról, ahol hasonló különbségtétel lenne Ukrajna különböző részei között,

a mi ajánlásunk sem fogalmaz meg sem olyan különbségtételt, hogy eltérő bánásmód illetné meg a frontzónából, a Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja megyéből érkezőket, mint az ország más tájáról érkezőket.”

A Kocson kialakult helyzet, mint mondta, megoldódott, mert a „máltaiakkal felvettük a kapcsolatot, ennek megfelelően a tegnap estét is biztonságban és fedél alatt töltötte az a 120 ember […], és a máltaiak ezt követően is hajlandóak arra, hogy gondoskodjanak róluk”. Szólt a költségekről is, szerinte „elköltöttünk egy évben 10 milliárd forintot, havi 800 millió forintot arra, hogy olyan embereket is elszállásoljunk, akik egyébként munkaképesek”.

Egy rövid számolást végeztünk, de a számok sehogy nem stimmelnek.

Ez a támogatás napi 5000 forint egy személyre, 150 ezer forint havonta, ezt a szállást és támogató szolgáltatást nyújtó szervezet kapja meg – nem a menekült –, kaptunk tájékoztatást a Fővárosi Önkormányzattól.

Az egy főre eső napi 5 ezer forint támogatás évente 1,8 milliót tesz ki, így a Gulyás által említett 4000 fő valamivel több mint 7,2 milliárd forintba kerülne évente. Gulyás számai legalábbis elnagyoltnak tűnnek: 10 milliárdból közel 5500 embert lehetne ellátni, ha pedig csak a közkézen forgó 3 ezres számmal számolunk, akkor 5,4 milliárdos támogatásról van szó. A számítás persze lehet, hogy összetettebb, de a kormányinfón elhangzottak ellentmondásosak. Egy biztos: még a feltupírozottnak látszó

15 milliárd forintosra becsült költsége.

Arra már Bolba Márta józsefvárosi evangélikus lelkész hívta fel a figyelmet, hogy

ezt a 10 milliárd forintot sem kellene a magyar államnak költségvetési pénzből állnia.

Az EU Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapjából (MMIA vagy AMIF az angol Asylum, Migration and Integration Fund elnevezés után) kaphatna erre is fedezetet Magyarország, ha a kormány eleget kívánna tenni a menekülők emberi jogainak visszaállításának.

A civil támogatók keze meg van kötve

Az utcára rakott menekült kárpátaljaiak ügye nehéz helyzetbe hozza azokat a szervezeteket is, akik sokat tesznek az ukrajnai menekültekért. A Bolba Márta vezette józsefvárosi evangélikus közösség, miután kinőtték a Karácsony Sándor utcai Mandák-ház kereteit, Angyalföldön nyitott egy helyet, ahol ukrajnai menekülteknek nyújt támogatást. A Dévai Fogadóról mi is írtunk.

Ebben a központban már 5 ezer ukrajnai menekült az ügyfelük, őket a társadalmi integrációban segítik, hogy önálló életet tudjanak kezdeni, a gyerekek iskolába járhassanak, a szülők munkához jussanak. A mostani rendelet a tömeges szálláshelyeken élőket érinti, a Dévai Fogadó ügyfelei pedig magánszállásokon élnek, s mivel pályázati alapon működnek, csak azoknak adhatnak támogatást, akik az államtól nem kapnak, mondta Bolba Márta. „Pedig igazából

az általunk is felvállalt szakmai munkát kellett volna az államnak segítenie,

mert ez vezet oda, hogy önfenntartóak tudjanak lenni ezek az emberek.”

Szentirmai Judit, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársa úgy vázolta a helyzetet, hogy a rendelet ki is zárja a civil segítők támogatását – kivéve a Máltai Szeretetszolgálatot –, és csak önkormányzatok számára teszi lehetővé, hogy támogatott szállásszolgáltatást nyújtsanak a menekülteknek. A főváros 217 kárpátaljai menekültről gondoskodik a saját szálláshelyein, többek között a Dózsa György úti BMSZKI-ban és egy zugligeti idősek otthonában.

A kárpátaljai menekültek kérhetnek kivételezést a rendelet alól. Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) magyar szóvivője szerint azonban a Pál Norbert menekültekért felelős kormánybiztoshoz benyújtott

méltányossági kérelmek túlnyomó többségét elutasítják.

Szentirmai Judit mintegy 20 százaléknyi elfogadott kérelemről tud, de emiatt az általuk segített 217 menekült közül senkinek nem kell elhagynia a szállását, mert a főváros továbbra is állja a költségeket. A támogatás eddig sem fedezett minden kiadást, „a kormányzati térítéshez még hozzá kellett tenni, mert mi nemcsak szálláshelyet adunk, hanem étkeztetünk, szociális feladatokat is ellátunk, a gyerekek iskolába járnak”.

Egyébként munkába állás után a munkáltató is lehívhat ilyen szállástámogatást, egészítette ki a képet Szentirmai, „ha csak a jót látjuk a rendeletmódosításban, akkor az abba az irányba igyekszik terelni mindenkit, hogy illeszkedjen be, helyezkedjen el a munkaerőpiacon”.

Hogy milyen esélye van egy vidéken elszállásolt, integrációs programokban részt nem vevő családnak kitörni a helyzetéből, erre a rendelet nem ad választ.

Akit az ág is húz

A kárpátaljai menekültek között sok a roma. „Nem tudom, hogy az összes menekült között mekkora arányban vannak kárpátaljai roma családok, de az biztos, hogy

A mi szálláshelyeinken szinte kizárólag ők vannak”, mondta Szentirmai Judit. Ők azok, akik a legnehezebben tudnak megkapaszkodni, „ha még pénzük lenne, akkor sem adnak ki nekik albérletet”.

Ezeknek a családoknak akár a hajléktalanság rémével is meg kell küzdeniük. Mert többségében családokról van szó, édesanyák kisgyerekekkel, idős szülőkkel, a férj gyakran hátramarad, ahogy ez a Dévai Fogadóról szóló cikkünkből kiderült. A háború pedig Kárpátalját is érinti, ha még bombák nem is hullanak, mondja Bolba Márta: a családfők Moszkvában és Kijevben dolgoztak építőmunkásként, „tolták haza a pénzt, és ez most kiesett alóluk”.

A Mandák-házban már 22-én megjelent két szállást kérő család. „Vannak kiadó lakások itt,

mondta Bolba Márta. Az egyháznak van menekültügyi programja, de „csúcsra van járatva”. Minden pénzt felhasználnak, nincs lehetőségük még egy krízisalapot is létrehozni, hogy helyt tudjanak állni, ha az állam kihátrál egy területről. „Nincs a mellényzsebünkben plusz pénz”, pályázati programokra kaptak támogatást, „fillérre pontosan arra kell költeni a pénzt, és arra is költjük”.

Bolba Márta úgy látja, ha a költségvetés összeomlana, és például a magyar állam kivonulna az iskolarendszerből, nem tudná más civil szervezet átvenni a feladatát. „Ilyenfajta

ez az állam feladata, ne üljünk fordítva lóra. A kárpátaljai menekültek kérdésében az állam most a nemzetközi szerződésekben foglalt kötelességét nem teljesíti.”

A cigányozás kapcsán azt mondta, Magyarországon nagyon könnyű „a dolgozzanak inkább” retorikával lecigányozni bárkit, a magyar szegényt is. „A menekültekkel is ez van, hogy jaj, a kárpátaljai cigányok úgysem akarnak dolgozni – ez ugyanaz a rasszista beszédmodor, miközben a baj magyart és romát egyaránt sújt.”

Nemzetközi norma sérült

Simon Ernő (UNHCR) arról beszélt, hogy egyezkedéseket folytatnak a kormánnyal, mert sok a megoldatlan kérdés.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint nemzetközi joggal, konkrétan európai uniós irányelvvel megy szembe a rendelet. A menedékes státusz, az átmeneti védelem intézményével ellentétes az intézkedés, ami előírja, hogy az Ukrajnából menekülteknek, akiknek Magyarország megadta a menedékes státuszt, jár a megfelelő lakhatás biztosítása mindaddig, amíg erre szükségük van.

Ami pedig Kárpátaljának a magyar kormány szerint háborútól nem érintett helyzetét illeti, azt mondta Simon Ernő: „Ha visszaemlékszik, a háború elején még Kárpátaljához közel is potyogtak a rakéták, a Kijevben rendszeres légitámadások akár Kijevtől nyugatra is előfordulnak. Bármikor történhet valami, a helyzet kiszámíthatatlan, ingatag.”

Az ENSZ menekültügyi szervezetének nem feladata Magyarország helyett támogatást adni, bár Bolba Márta arról beszélt, hogy létezik az ENSZ-ben egy krízisterv, amire a józsefvárosi evangélikus közösség projektvázlatot adott be, ugyanis partnerszerződésben vannak az ENSZ-szel. „Ez a projektünk ilyen irányú kibővítését jelentené, de ez nem ígéret, hanem egy folyamatban levő közös gondolkodás. Ők is ugyanazt az öt forintot tologatják jobbra meg balra, nincs a rendszerben több pénz.”

Simon Ernő szerint egyértelmű, hogy ebben a helyzetben Magyarország mint az Európai Unió tagja – „és ami a mi szempontunkból fontosabb, aláírója az ENSZ menekültegyezményének az ENSZ menekültügyi szervezetének tagországaként” –

minden tekintetben, amíg ők nem képesek magukról gondoskodni.

Fotók: Huszár Boglárka