„Ha már a törit nem tudjuk jobban a töritanárnál, fociban azért nyerhetünk ellene. Nagyon jó focizni úgy, hogy a tanárok is beállnak, mert nagyobb a kihívás, van tét: le kell őket győzni. Részt veszek több kihívásban is, nyerni szeretek, nyerő típus vagyok” – mondta a 8. osztályos Dominik.

A Deák Diák iskolában június 2-án, pénteken – ismét becsatlakozva a kihívás napja mozgalomba – sportnapot tartottak. Egyéni és csoportos kihívásokban is részt vehettek a diákok, de edzőcipőt húztak a tanárok, szülők is, sőt visszajöttek a „véndiákok” is.

Napközben ugyan volt tanítás, de a szünetekben már délelőtt is zajlottak a kihívások több helyszínen – az épület falain belül és kívül is. Számos feladatban lehetett versengeni, például plankolásban, húzódzkodásban, felülésben, dekázásban, fejelésben, fekvőtámaszban, hulahoppozásban, lépcsőzésben. Egyéniben és csapatban is lehetett jelentkezni pingpongra, falmászásra, just dance-re és csocsóra is.

Ott jártunkkor a délutáni tanár-diák meccsre bemelegítő focinak lehettünk tanúi. Az ég időnként leszakadt, de különösebben ez sem szegte kedvét a nyolcadikos srácoknak: csapataik hajtottak a pályán, a szélen drukkoló társaik pedig rendületlenül nyomatták a jobbnál jobb stratégiai tanácsokat azoknak, akik épp rúgták a bőrt. Az egyik csapatba a történelemtanáruk szállt be, a másikat a testneveléstanáruk erősítette.

„Van, akinél cél, hogy megleckéztesse a tanárokat, de nekem inkább csak jó érzés.

Nyolcadikosok vagyunk, mit akarnánk mi már győzni!” – mondta Bebe, miközben buddhai nyugalommal instruálta a pályán focizó osztálytársát.

Marci szerint hasznosak ezek a lazább napok a suliban, mert a világ nem feltétlen csak a tanulásról szól,

Tovább beszélgettünk, és kiderült, nem ez az utolsó rendezvény számára az iskolában, ugyanis az egyik újonnan induló gimis osztályban tanul tovább. „Megszerettem nagyon ezt az iskolát az értékrendje és az elvei miatt. Itt fontos az elfogadás, nemcsak elméletben beszélünk róla, hanem meg is valósul. Lázadó vagy inkább haladó szellemű vagyok, nekem fontos, hogy elfogadják ezt. Itt a tanárok egyenlő félként kezelnek minket.”

A lépcsőn megindulva felfelé belefutottunk a szintén nyolcadikos Anikóba, sietett le az udvarra szurkolni a társainak.

Az alsós Dániel a lépcsőfordulóban majdnem elsodor minket, pingpongütő van a kezében. Apukája versenyszerűen játszott, tőle tanulta a pingpongozást. A dekázásnál 98-szor tudta megütni a labdát anélkül, hogy leesett volna. Szereti a sportversenyeket, de sokkal inkább a játék öröme és szeretete hajtja, minthogy a győzelem motiválná.

A másodikon a másodikosok teljesen bezsongva várták, hogy végre a váltóversenyekre, a nagy tornaterem felé vehessék az irányt. Ezért már az is kihívás volt számukra, hogy sorba rendeződjenek. Néhány kérdésre azért kutyafuttában ők is válaszoltak. Dóri azt mondta, teljesen elment az életkedve, mert egész nap Gitta után szaladgált. (Hát ugye, ha már sportnap.) Boldi sorolta, milyen kihívásokon vett részt: „Voltam pingpongozni, csináltam felüléseket és plankoltam is.” Amikor visszakérdeztem, tényleg plankolt-e, azt válaszolta: „Persze, hiszen szabad azt is! Csupa jó játékok vannak ma mindenütt!”

A tornateremben épp véget ért a röplabdaverseny, a felsős lányokat nem különösebben érdekelte, ki nyert, vagy veszített, úgy tűnt, sokkal inkább a játék kedvéért püffögtették a labdát. Nagyokat vihogtak, amikor valaki bénázott egyet és a labda megközelítőleg sem ott csapódott be, ahová eredetileg célozták.

– sorolta Edina a tapasztalatait. Ő olyan játékokat választott, amiket élvezhet. Nem különösebben szereti a kihívásokat, de ami fontos számára, azért megküzd.

A másodikosok végül átvették a hatalmat a tornateremben a harmadikon. Bár az izgalmi szintjük csak emelkedett, itt már jól ment az együttműködés a versenyt koordináló tanárokkal. Koncentráltak, ügyeskedtek, egymást segítették, biztatták a közös célért, ami náluk sem a győzelem volt elsősorban, inkább a csapatnak, a közösségnek való megfelelés és a közös siker.

Délután volt tanár-diák-szülő foci, zsinórlabda, váltóverseny is. A szülőknek elvileg előzőleg fel lehet iratkozniuk, milyen csapatversenyben szeretnének részt venni. A tapasztalat szerint azonban ez úgy zajlik, hogy a feliratkozó nem túl sok, ám a szülők, amikor jönnek a gyerekekért, rendre beállnak játszani. Ez idén sem volt másképp, vagyis a sportélmény mellett közösségi élménnyel is gazdagodtak a résztvevők.

„Többéves kihagyás után tavaly sikerült egy óriásit dobbantanunk, és az ország legsportosabb tanintézménye lettünk” – mondta Farczádi Bencze Tamás igazgató, miközben büszkén mutatta a kijelentést alátámasztó plakettet. „A nagyon elhivatott Baloghné Kardos Borbála nevéhez fűződik a sportnap megújítása. Elkötelezett az egészséges életmód, a sport és a mozgás mellett. Testnevelés, biológia és természetismeret szakos tanár, olyan pályákat épít fel, amelyekben a tantárgyak közöttiséget, átmenetet is megvalósítja.”

Az idei sportnap kuriózuma az volt, hogy a nyolcadikosok bent aludhattak az iskolában. (Ez lehetett ám csak a kihívás a tanároknak.) „Hosszú évek óta ott volt a gyerekek kívánságlistáján, hagy aludhassanak bent az iskolában. Végül az a döntés született, hogy idén megszervezzük, és azok a nyolcadikosok maradhatnak, akiknek a tanulmányi eredménye és a magaviselete egyaránt jó” – mondta Farczádi.

A délután folyamán diszkót tartottak a felsősöknek – elvégre a tánc is mozgás. „A szórakozás pedig mindenkire ráfér így az év vége felé közeledve” – mondta Szabolcs Csilla tanító, aki máskülönben az iskola rendezvényeinek hajtómotorja, ismertetőjele (kis túlzással), hogy egyszerre több helyen is képes jelen lenni és helytállni. (Tudnám, hogyan csinálja?!)

 „A diszkó után az iskolában éjszakázók mozizhatnak, természetesen sporttematikájú filmet választottunk nekik, ami tanulságos és pont az ő korosztályuknak szól. A vacsorát a szülők készítik el az iskola tankonyhájában, a pótvacsora pizza lesz. Aztán lehet kvízezni is majd, és kifulladásig sportolni. Majd meglátjuk, meddig bírjuk!”

Fotók: Huszár Boglárka