Újra mozikban a Csupasz pisztoly, de nem a 30-40 évvel korábbi klasszikusokról van szó, hanem egy új vígjátékról, amiben az utóbbi években akciószerepeiről ismert Liam Neeson vette át a stafétabotot és bújt Frank Drebin Jr. (az eredeti Csupasz pisztoly-filmek főhősének fia) bőrébe. Abból a szempontból különleges esemény a Csupasz pisztoly nagyvászonra való visszatérése, hogy ilyen klasszikus paródiafilmek készítéséről már régóta letett Hollywood. De általánosságban a vígjáték műfaja is kihalóban van a mozikban.

A 80-as évektől kezdődően aranykorszakát élte a paródiaműfaj: ebben az évtizedben debütált az Airplane!, a Top secret, az Űrgolyhók és a már említett Csupasz pisztoly is. A 90-es években Charlie Sheen főszereplésével készült két Nagy durranás film, befutott a Csupasz pisztoly folytatása, és sokáig tarthatna még a felsorolás, hiszen ez a fajta humor jelentős szeletet hasított ki annak idején a vígjátékműfajból. A mai napig sokan tekintenek vissza nosztalgiával ezekre a filmekre és nézik újra őket, ha felvidulnának.

A 2000-es években már önmaga árnyékává vált a paródiaműfaj: a talán még minőségibb filmnek mondható Horrorra akadva első részét követte egy halom gyenge folytatás, és olyan minden szempontból nívótlan filmek is felbukkantak, mint a Bazi nagy film, a Katasztrófafilm vagy a Superhero Movie, amik zsánerparódia helyett már konkrét filmeket és specifikus jeleneteket gúnyoltak ki egyszerű, alpári módon. Aztán szépen lassan eltünedeztek ezek a filmek, és Hollywood felhagyott a műfajjal.

De a paródiazsánerrel együtt a vígjátékfilmek is válságukat élik, az utóbbi években már nagyítóval kell keresni a moziban a műfajt. Pár évtizede egyes sztárok kifejezetten vígjátékszínészként éltek a köztudatban, és szórakoztató moziélményt sejtetett, ha Eddie Murphy, Bill Murray, Jim Carrey vagy Jack Black főszereplésével mutattak be egy-egy filmet.

A klasszikus komédiák helyét átvették olyan filmek, amik bőven tartalmaznak vígjátéki elemeket, mégsem a humor áll a középpontban. A Marvel-féle szuperhősfilmek jó példák erre, melyek lényege az akció, és hogy a főhős a nap végén megmenti a világot, mégis percenként humorral oldják a feszültséget. Adam McKay munkásságán is megfigyelhető, hogy a rendező olyan filmjeit, mint A híres Ron Burgundy legendája, a Tesó-tusa és a Pancser Police, felváltották politikai szatírák, mint A nagy dobás, az Alelnök vagy Ne nézz fel!. Ugyanúgy megmaradt a humor, mint eszköz, de ​a burleszk önfeledtségét felváltották a komoly témák.

Talán nem arról van szó, hogy már nem járunk nevetni a moziba, hanem hogy annyi akciófilm, kalandfilm és egyéb zsáner filmje vett át komédiaelemeket, és próbálja megnevettetni a nézőt, vagy legalábbis jó hangulatot teremteni, hogy nincs akkora igény klasszikus vígjátékokra.

Kátai Levente