Legutóbb januárban írtunk a józsefvárosi pályaudvar területére megálmodott Sorsok Háza projektről, ami 2014 óta áll félbehagyva. Többször változott a terv, a határidő, és vita alakult ki a Terror Háza főigazgató-történésze, Schmidt Mária által kidolgozott kiállítási koncepció körül, mivel a zsidó szervezetekkel nem sikerült megállapodni.
Változást az jelentett, hogy 2018-ban Orbán Viktor elvette a projektet Schmidtéktől, és új csapatot bízott meg. A kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló, Köves Slomó által vezetett EMIH – Egységes Magyar Izraelita Hitközség – nyerte el a projekt megvalósítását, és 2019-re tervezték az átadás időpontját. Köves még 2019-ben jelezte, hogy szerinte abban az évben nem fog tudni megnyílni a holokausztra méltó módon emlékező kiállítás.
Aztán évekig nem történt semmi, bár Köves többször úgy nyilatkozott, hogy dolgoznak a belsőépítészeti kiviteli terveken és a multimédiás tartalmakon. De 2023 januárjában már azt mondták, nincs forrás a megnyitásra, így marad minden a régiben: a Sorsok Háza nem tud megnyitni.
2023-ban új vezető került a másik nagy zsidó egyházi szervezet, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) élére, miután (a kormánnyal kapcsolatban többször kritikus) Heisler András mandátuma idén lejárt. (Ő hozta meg azt a szabályt, hogy két ötéves ciklusnál többet egy elnök se lehessen hatalomban.) Az újonnan megválasztott vezetőtől, Grósz Andortól sokan azt remélik, hogy mivel jó kormányzati kapcsolatai vannak, a Mazsihisszel is jobban együttműködik majd a kormány, amely többnyire inkább az EMIH-hel kooperált. Grószról azt is lehet tudni, hogy korábban Lázár János miniszter tanácsadója volt, és megválasztása előtt azzal kampányolt, hogy inkább szervezetük vallási jellegét szeretné erősíteni, a napi politikától távol tartaná a Mazsihiszt.
Grósz nemrég a Népszavának adott interjút, amiben úgy nyilatkozott, hogy a Páva utcai emlékközpont (Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény) állami támogatása ugyan hosszú évek óta nem változott, de utólag a kormány mindig kipótolta az összeget. Eközben viszont ott áll üresen Józsefvárosban egy másik holokausztmúzeum is, ami semmiképp nem jó. Grósz szerint nincs is szükség két ilyen önálló intézményre Budapesten, és szerencsésebb volna, ha egy intézmény lenne két telephellyel: a Sorsok Házának inkább oktatási funkciókat kellene vinnie, a Páva utcában pedig maradhatna a múzeum, és ez alá tagozódhatna be a Sorsok Háza. Persze erről nem ő dönt, ígéretet nem kapott a kormánytól, de beszélt bizonyos kormányképviselőkkel, akik nyitottnak mutatkoztak erre a koncepcióra. Ezzel pontot tehetnének a hosszú ideje húzódó ügy végére.
A Népszava ezután megkereste Köves rabbit is, aki azt mondta, üdvözli a kérdés újbóli napirendre vételét
és nyitott lenne erre a megoldásra.
Hozzátette, hogy az EMIH a Magyar Zsidó Szövetséggel közös koncepcióját már két éve elkészítették. Amennyiben pedig a kormány elfogadja a Mazsihisz új elnöke által vázolt tervet, az EMIH ahhoz minden támogatást megad.
A kormánynak kell tehát dönteni a koncepciók megvalósításáról, mivel a nyolc éve elkészült Sorsok Háza épülete is a magyar állam tulajdonában van. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig korábban úgy nyilatkozott, hogy a kormány a Sorsok Házát az EMIH tulajdonába adja, és a működtetést is rábízza. A Népszava által beszerzett földhivatali papírokból viszont az derült ki, hogy a tulajdonosi jogokat még a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) gyakorolja a magyar állam nevében. Az átadásról született kormányhatározat úgy fogalmazott, hogy a helyet csak akkor veheti birtokba az EMIH, ha a kiállítás már elkészült.
Ez most közeledésnek tűnik a két zsidó szervezet közt, és akár azt is jelentheti, hogy végre előrébb mozdulhat a hosszú évek óta húzódó ügy. Ugyanakkor kérdés, hogy a forrásszűke eléri-e ezt a projektet is, bár a múzeum nem szerepelt a csúszó állami nagyberuházások listáján, amit Lázár János beruházási és közlekedési miniszter kiadott – főleg, hogy közben olyan projektek maradnak el, mint a kis költségvetésű Múzeumok Majálisa vagy az Orczy Summer Chill.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
