Az első eufórikus időszakot követően több forrásból is úgy lehetett értesülni, hogy a Tisza az ősszel előrehozott önkormányzati választást szeretne. Így ugyanis ki lehetne gyomlálni a 2024-ben még komoly bástyákat megszerző fideszes erős embereket – és Budapestet is el lehetne venni a korábbi ellenzéki, vagyis MSZP-s, DK-s, momentumos politikusoktól. Nem tudni, hogy a vágyálomtól a kiviteli tervezésig tartó skálán hol volt ez az ötlet, de ma már jó eséllyel kijelenthető: nem lesz előrehozott választás. Például mert azt már illett volna bejelenti, el kellett volna kezdeni a kampányt.

Ráadásul nem is lenne könnyű megindokolni, hogy a miniszterelnök, aki a kampányban még vissza akarta adni az önkormányzatok elvont jogköreit, most hirtelen miért és hogyan tervezné eltávolítani a vezetőket a pozícióikból. Természetesen jogszabályt ezzel a kétharmaddal is lehet írni, de különösen azokban a városokban, ahol 2024-ben leváltották a fideszes vezetést, nem biztos, hogy mindenki tapsikolna az örömtől.

A kormánynak meg kell küzdenie azzal, hogy bizonyos városok és térségek nem lesznek túlságosan együttműködők:

Budapesten pedig a fővárosi közgyűlésben kiegyenlített erőviszonyok között kell dolgozni. Persze most az ellenállásnak nincs komoly és garantált haszna, a Fidesz, illetve a parlamentből kiszorult pártok alacsonyabb szintjein inkább az együttműködés látszik jobb túlélési stratégiának.

Nem csak azonnali és kíméletlen módszerekkel lehet tenni a regnáló településvezetés ellen, a kifárasztás is jól működhet. Ám ez sem jön össze úgy, ahogyan azt a Tisza belengette. A képviselők és kormánytagok fizetésének visszavágása mellett a polgármesteri fizetések, juttatások csökkentését is kilátásba helyezte Magyar Péter miniszterelnök. Ebből első körben az lett, hogy többen felháborodott posztokat tettek közzé a közösségi médiában, így az algyői polgármester is, aki kilátásba helyezte a lemondását, ha csökken a fizetése.

Ez nem elsősorban azért okozott feszültséget az önkormányzatoknál, mert a sokmilliós fizetés helyett be kellett volna érni egy- vagy kétmillióval, hanem azért, mert az átalakítás után a polgármester fizetése alacsonyabb lett volna, mint néhány szakmai vezetőé. Utóbbi béreket nem lehet automatikusan csökkenteni, mert akkor senki sem vállalná el azt a munkát. Mivel a polgármesterek fizetése a településméret függvényében sávos – jóval kevesebbet kap egy százfős falu vezetője, mint egy tízezer lelkes városé –, ez az eltérés akár jelentős is lehet.

A matek viszonylag gyorsan beindult, hiszen különféle pótlékok és extrák révén korrigálni lehet a kieső jövedelmet, így némi papírmunkával ott lehet a polgármester, ahol a módosítás előtt volt. Ez ugyanakkor kétélű, mutatott rá egy háttérbeszélgetésen egy forrásunk. A bérezés és a bérpolitika transzparens, tehát akár a politikus ellen is fel lehet használni ezt az eljárást, erodálni lehet a hitelességét:

A bér visszavágása azt eredményezné, hogy a most aktív polgármesterek jó része el se akar majd indulni a következő ciklusra, mert a piacon jóval magasabb bért is ki tud alkudni. Vagy azt, hogy a pótlékokkal, kiegészítésekkel operáló politikusok neve óhatatlanul erodálódik, és már nem akar oda szavazni a többség. Középtávon mindkettő a Tiszának kedvez.

Az erodálódást az olyan ügyek is erősítik, amelyek teljesen függetlenek a jogszabályi változásoktól. Ezek a botrányok. A parkfenntartási sztori mellett – több polgármester és politikus is előzetesben van korrupció gyanúja miatt – formálódik egy másik önkormányzatokat is érintő ügy. A közétkeztetésben hasonló bűnszövetkezet-jellegű ügyintézés történhetett, de itt még letartóztatások nem voltak. Az ilyen esetek egyáltalán nem erősítik a hitet a régi politikusok iránt, sőt.

Talán utóbbira vár a kormány. Vagyis arra, hogy lassan leépítik magukat azok a helyi politikusok, akik valamilyen kellemetlen ügyben részt vettek, a többivel meg majd lesz valahogy. Annál is inkább lehet ez a pillanatnyi helyzet, mert az önkormányzati vezetők fizetésének csökkentéséről szóló jogszabály sokkal puhábbra sikerült, mint amit a kormány ígért. Középtávon azonban már adódhatnak belőle problémák.

A frissen elfogadott szövegben szó sincs a polgármesteri bérek drasztikus visszanyeséséről, csak a költségtérítést venné ki a kormány a törvényből – ez a bér tizenöt százalékáig engedi a térítést. Tizenkilenc személy mindazonáltal igen rosszul fog járni: a megyei önkormányzati közgyűlés elnökeinek juttatása az átlagbér négy és félszereséről annak kétszeresére csökken. A megyei önkormányzatok hosszú évek óta

megszüntetni azonban nem lehet ezeket a pozíciókat, így átmeneti megoldás lehetett a pénzek drasztikus visszavágása.

A polgármesterek esetében ennél finomabb módszert választott a kormány. Eredetileg itt is hasonló bércsökkentésről szóltak a tervek, a végleges szövegbe azonban semmi ilyen nem került. Annyi a módosítás, hogy a javadalmazást nem a mindenkori előző év, hanem fixen 2024 átlagbéréhez kell mérni – településméret szerint az átlagbér szorzói adják ki a bért, kisebb település kisebb szorzó, nagyobb település nagyobb szorzó. A 2024-es átlagbér 646,8 ezer forint, a tavalyi 705 ezer forint volt. Egy kerületi polgármester esetében ez mínusz 262 ezer forint havonta – 3,17 millió forint helyett 2,9 millió forint. Jövőre még több lesz, de mondhatjuk, hogy még kigazdálkodható.

Ez a különbség azonban évről évre nőni fog, és az igazi kérdés az, hogy 2029-ben, a következő önkormányzati választás idején mennyit fog érni ez az összeg, és esetleg kit tántorít el attól, hogy újra induljon. Pikó András a Józsefváros Újságnak azt mondta, őt nem a fizetésért választották meg, hanem a munkáért, így nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ezzel együtt több év távlatában biztosan okoz majd feszültséget az, hogy a polgármesterek fizetése csak akkor emelkedhet, ha a kormány erre rábólint – hacsak időközben nem készül el egy átfogó önkormányzati törvénymódosítás, ami elmossa ezt az egész kérdést.

Nyitókép: Mile Máté