Az életvitelszerű, vagy „nem megfelelő” közterülethasználat régi és visszatérő téma a kerületben – a jog ma szabálysértésnek minősíti ezt. A probléma ott jelentkezik, hogy akinek nincs otthona, ezért idejének legnagyobb részét egy padon ülve, adott esetben a metróföljáró mellett tölti, az hol és hogyan oldja meg szükségleteit, és mit lehet ezzel kezdeni.

Kevesebb szabály, több adakozó – nagy a csábítás

„Józsefvárosi utcai gondozószolgálatunk munkanapokon kilátogat a térre, s próbáljuk terelgetni azokat, akik szinte életvitel-szerűen töltik mindennapjaikat a téren, a padokon. Mindig megkérjük őket, úgy viselkedjenek, hogy az a többségi társadalmat ne zavarja”, mondja el nekünk Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója.

Ők főleg a problémás esetekkel foglalkoznak, ahol nehezen kezelhető közösségek alakulnak ki. Sokszor ezek a csoportosulások olyan emberek köré szerveződnek, akiknek látványos fogyatékosságuk van, például kerekesszékesek, mert rajtuk szívesebben segítenek az emberek. Ha sikerül kiemelni azt, aki köré a csoportosulás szerveződik, ideig-óráig megoldja a helyzetet.

„Mi mindent megteszünk azért, hogy ne így és ne ennyien legyenek ott. Minden évben ugyanazokat köröket futjuk be sajnos, a jogszabályok is eléggé kötnek minket. Igyekszünk együttműködni a rendőrséggel és a közterület-felügyelettel, de igazán ők sem tudnak mit tenni, nincs visszatartó erejük”, számol be a helyzetről Aknai.

A köztéri vécék (országos) hiánya sem segít a helyzeten. (Egyelőre a kerületnek nem sikerült megnyitnia a kezelésbe átvett Pápa téri fővárosi vécét sem). Néha mobil vécét helyeznek ki, de az sem oldja meg a köztéri vizelés-székelés problémáját. „Hiába jövünk azzal, hogy menjenek nappali melegedőbe, a forgalmas helyeken több a segítő szándékú ember, aki pénzt ad nekik. Ezzel versenyezni egy ellátó nem tud.”

„Az is szerepet játszik, hogy az ellátóhelyen nem folytathatják azt az életmódot, mint a parkban. A szociális munkás eszköze csupán a rábeszélő képesség, ami ilyenkor ritkán eredményes.” Tartós eredményt elérni nagyon nehéz. Ez olyan összetett társadalmi probléma, amit egy önkormányzat nem tud egyedül megoldani. „Amíg szegény emberek élnek Magyarországon, ilyen mindig ki fog alakulni valahol”, von mérleget Aknai.

Takarítanak, takarítanak

Hogyan látja a közterület-felügyelet a helyzetet? Bajusz Ferenc, a józsefvárosi közterület-felügyelet vezetője szerint igyekeznek a lehető legtöbb figyelmet fordítani a problémás helyszínekre a beérkező panaszok alapján. A napi létszám és az aktuális feladatok függvényében küldenek közterület-fenntartó munkatársakat a megfelelő helyekre.

Kérdeztük a helyzetről Stettner Istvánt, a negyed DK-s önkormányzati képviselőjét is. „Tapasztalataim szerint a lakosság többsége meg van elégedve a tér állapotával. A metrólejárat előtti padok tudomásom szerint maradnak, a környéket pedig figyelik a közterületesek, de nem lehet minden pad mellé odaállítani egy embert. És azon túl, hogy felszólítják őket, nehéz bármi mást tenni.”

Hergelni könnyű, megoldást találni nehéz

Felmerült, hogy az önkormányzat leszerelheti-e a padokat a metrómegálló elől, de a fővárosnak fenntartási kötelezettsége van rá a 4-es metró uniós támogatás miatt, így ez ügyben egyeztetésekre van szükség, akármilyen döntés is születik, tudtuk meg Rádai Dániel alpolgármestertől. A helyiek is megosztottak a kérdésben.

Rádai eltöpreng a kérdés emberi jogi vonatkozásán is: egy városban mindenkinek helye van. „Hogy a városból kiszorítsunk társadalmi csoportokat, a város használóit, az rendkívül antidemokratikus elgondolás, a kortárs Budapesten pedig sajnos zeng a hajléktalan és a szegény emberek elleni hangulatkeltés. Tény, hogy több külföldi városban szigorúbb szabályok vonatkoznak a közterület-használatra, mint itthon, de ezeken a helyeken olyan a szociális védőháló, ami segít a szerencsétlen sorsú embereken.” Úgy látja, köztéri padokra szükség van, és alapvetően nem a leszerelésük fogja megoldani a mélyebben gyökerező társadalmi problémákat.

Nyitókép: Karancsi Rudolf