A covid-járvány miatt az elmúlt évben az óvodák ajtaja zárva volt a szülők előtt, nem lehetett nyílt napot sem tartani. Azoknak, akiknek a gyermekei a pandémia alatt kezdték meg az ovis éveiket, ha korábbról nem ismerték a kijelölt vagy választott óvodát, nem volt alkalmuk bepillantást nyerni annak légkörébe, az ott folyó nevelői munkába, és megismerni a gondozókat. 

Ezt a hiányt hivatott valamelyest pótolni a kerületi évnyitó ovis séta. „Az a célunk, hogy nyissunk a szülők felé, akik eddig csak kívülről nézték az óvodaépületeket, most belülről is lássák, hogy az intézményeinkben minden a gyerekekért történik” – mondta el az augusztus 31-én megrendezett eseményen Aissou Erzsébet, a Józsefvárosi Óvodák vezetője. Hozzátette, hogy az évnyitó sétát nem egyszerinek szánják, új hagyományt is teremtenek: innentől kezdve minden tanévkezdés előtt megismétlik. 

A vezető arról is beszámolt, hogy az elmúlt időszakban az óvodák igyekeztek a szülőkkel online tartani a kapcsolatot, és a lehető legtöbb információt megosztani minél több platformon. A rendezvényen megjelent szülők nagyrésze is az internetes fórumokról szerzett tudomást a lehetőségről. A két gyermeket nevelő Zsófiát például a kíváncsisága ösztökélte a sétán való részvételre. A nagyobbik lánya idén szeptemberben kezdi az ovit, bár különösebb tapasztalata nincs róla, otthon gyakorta játszik óvodásat. „Nekünk ez egy teljesen új szituáció, semmit nem tudunk az oviról. Most legalább, ha csak látásból is, de megismerhetem az óvónőket, ahogyan talán néhány szülőt is.” 

A séta útvonala négy tagóvodát kötött össze, jövőre másik négyre kerül sor. Repdeső szivárványos buborékok alkotta óriás felhőn léphettek be az érdeklődők a kiindulási helyszínre, a Csodaszigetbe. Így kell ám megnyerni a célközönséget: a gyerekek nehezen szakadtak el vízhártyából kerekedett gömbök pukkasztgatásától. 

Vera nagyobbik fia már ovis, épp a Csodaszigetbe jár, most lép középsőbe, így neki sem volt túl sok fogalma arról, mi történik az óvoda falai közt. „Voltak félelmeink és fenntartásaink annak idején az óvodakezdést illetően. De a legfontosabb, hogy a fiunk, hogy érzi magát, és ő mindennap lelkesen jött ki.” 

Az „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” nyolcadik kerületi óvodásokra átköltött változatával indult meg a menet a Virágkoszorú Tagóvoda felé. A séta közben Bujdosó János zenész, egyben a Józsefváros újság oszlopos tagja igyekezett gitárja húrjain nyomon követni az óvónők által bedobott gyermekénekek dallamait. A második állomáshoz közeledve hirtelen eleredt az eső, feltámadt a szél, félő volt, hogy szétszéled a közönség. A Virágkoszorú Tagóvodába érve, mit sem törődve a hűvös idővel, a gyerekek azonnal megrohamozták a játékokat: ugráltak a trambulinban, térdig gázoltak a homokozóban, cikkcakkban és hullámvonalban szaladtak a kijelölt útvonal mentén. 

A Hollandiából Magyarországra költözött Johannak is épp annyi ideje volt, hogy felhúzza a lányára kis kabátkáját, a kislány már ment is tovább a dolgára a zsámolyokhoz. Johann szerette volna jobban megismerni az óvodai miliőt, és gondolta a program segít a gyereknek is az óvodára hangolódásban. A kislány persze, ahogy a többi gyermek is, hamar talált játszótársat, és elfoglaltságot is.

A Százszorszép felé véve az irányt Bujdosó gitárszólója, és az óvónők többszöri „Süss fel nap!” felkiáltása ráncba szedte a komorba hajló időjárást: a nap többszöri hívásra ugyan, de engedelmeskedett. Az oviban aztán közös néptáncra hívták a gyerekeket, velük rúgta a port valamennyi óvónő is. A Napraforgóban is táncra perdülhetett a csipetcsapat, és jól esett az uzsonna is – kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 

A program nemcsak azoknak a családoknak keltette fel az érdeklődését, ahol óvodáskorú gyermekek vannak, hanem azoknak is, akiknél még az ovi nem épp aktuális, viszont szeretnének már most informálódni. „Nem tudom megfogalmazni még egyelőre a kérdéseket, hogy mi alapján kell óvodát választani, ahogy azt sem mitől jó egy óvoda. Nagyon hasznos ezért, hogy testközelből szemügyre vehetek néhányat. Ráadásul, ha ezentúl az ovit említem otthon, már a fiam is tudni fogja, hogy mi az” – fejtette ki Ágnes. 

A séta utolsó állomása a Teleki tér volt, ahol a színpadon ismét Bujdosó tűnt fel gyerekbarát koncertet adva, majd a nyomában Kelle Botond bűvész varázsolta el a gyerekeket. Mivel a programba bármikor, bármelyik helyszínen be lehetett kapcsolódni, többen csak itt csatlakoztak, akár a játszótérről is. „A gyerekeim nem ide járnak, viszont a barátaimé igen, őket kísértük el. A műsor szuper, a kezdeményezés az ovik reklámozására zseniális, főleg mert tudtommal nem a legjobb a megítélésük. Ha viszont van lehetőség a megismerésükre, és bele lehet látni a pedagógiai programukba, akkor nem a szóbeszédre hagyatkozik az ember” – véli Dorottya.

Szülők és gyerekek egyaránt elfáradva, de elégedetten távoztak – viszonylag sietve, mert ahogy Bujdosó János letette a lantot gitárt, az eső újra eleredt.