Megismertük az IFUA Horváth & Partners jelentését a JGK átvilágításáról. A feltárt hibák kijavítása nemcsak a JGK-ra, hanem az önkormányzatra is komoly feladatot ró. Mire ez kiderült, már két év eltelt ebből a ciklusból. Miért haladnak ilyen lassan a dolgok?

Érthető és jogos elvárás, hogy a politika gyorsan rakjon rendet. Az azonban tévhit, hogy pár hónap alatt átlátható, mit és hogyan kell cselekedni egy olyan információhiányos helyzetben, ami az önkormányzat és a gazdasági társaságainak kapcsolatát jellemezte, amikor új polgármesterként beléptem ebbe a rendszerbe.

De hát nincsenek az önkormányzatban szakemberek, akik ezeket az ügyeket átlátják?

Az átvilágítás egyik legfontosabb megállapítása éppen az volt, hogy a józsefvárosi polgármesteri hivatalban az előző években szisztematikusan leépült az a tudás és hivatali gyakorlat, ami az önkormányzat gazdasági társaságának szakmai kontrollját volt hivatott ellátni. Politikai döntés szüntette meg, üresítette ki ezt az előző vezetés alatt.

Az elején csak annyit láttunk, hogy baj van, és amikor már tudtuk is, hogy mi a baj, elkezdtünk a polgármesteri hivatal fejlesztésével foglalkozni. A JGK azonban nagyobb a 270 fős polgármesteri hivatalnál is, bonyolultabb az átvilágítása, és a változtatás nem csupán akarat kérdése. A JGK sok mindent csinál – vagyongazdálkodás, városüzemeltetés, parkolás stb. –, ügyfélkapcsolatai kiterjedtebbek, mint az önkormányzaté.

De aki bemegy a JGK-hoz az Őr utcába ügyet intézni, azt mondja, hogy az önkormányzathoz ment be, mert az emberek szemében nem válik külön a JGK és az önkormányzat működése.

A JGK az önkormányzat közfeladatát hajtja végre. Az emberek észrevétele ezért jogos, mert az önkormányzat kihelyezett része, olyan funkció, ami csak szervezetileg van elválasztva tőle.

Ez így van, és ennek akartunk érvényt szerezni. De sok minden felülírta ezt a szándékot. Tudtuk, hogy a legfontosabb feladat a JGK működésének rendbetétele, de közben volt egy covid, volt egy JKN-ügy és sok más nehézség, és csak tavaly júniusra értünk odáig, hogy belekezdhessünk.

De mi köze van a covidnak a JGK ügyeihez? Nincs, akik ezzel is foglalkozzon? Ezek a nehézségek annyira lefoglalták az erőforrásokat?

Távolabbról közelítsünk, hogy érthetővé váljon a JGK helyzete.

A JGK működése úgy néz ki, hogy az önkormányzat közszolgáltatási szerződést köt a céggel, és meghatároz egy megfelelő pénzösszeget a költségvetésben, amivel a JGK gazdálkodhat, az pedig a tevékenységéről egy év múlva beszámol. A JGK felügyelő bizottsága az önkormányzat tulajdonosi jogát érvényesíti – vagy éppen nem –, de

a polgármesternek és a polgármesteri hivatalnak közvetlenül semmi köze nincsen a JGK-hoz.

Miközben a politikai programomból a gyökeres változtatás következik, direkt politikai irányítást nem illik, nem szabad, nem is helyes ilyen esetben alkalmazni – bár lehet, hogy erről más polgármester másként gondolkodik. Ugyanakkor olyan hivatali egység, ahol kellő szakértelemmel, rálátással bírnak a JGK működésére és partnerként a tulajdonosi oldalt tudják segíteni, nem volt, mert leépítették. Hogy a jó kérdéseket feltehessük, ezért először itt kellett rendet rakni.

Na, itt számít, a saját szervezetünk fejlesztésénél, hogy a polgármester, a jegyző és maga az apparátus mivel van elfoglalva,

van-e olyan anyagi helyzetben, talál-e megfelelő embert. 2021 első fele volt már, mire idáig jutottunk, és döntöttünk a JGK átvilágításáról.

Az átvilágítás szükségessége nem volt már a kezdetektől világos?

Az új vezetéssel úgy jöttünk ide, hogy működő rendszert találunk majd, és csupán el kell választanunk egymástól a városüzemeltetést és a vagyongazdálkodást, de ennél sokkal mélyebbre nyúló problémákkal kellett megküzdenünk. A legfontosabb programunk (hogy a lakásaival végre kezdjen tulajdonosként foglalkozni az önkormányzat), azon bukott meg az első évben, hogy az elmúlt 10 évben ezekről a lakásokról elfelejtettek mindent, nem volt róluk megfelelő nyilvántartás. Először tehát képbe kellett kerülni. Sokféle ilyen hátralék akadályozta a munkát, s megértem, hogy lehetett volna gyorsabban is – ha működő, jól kitalált rendszert veszünk át, jogosnak is érezném a kritikát.

De hadd lépjek megint eggyel távolabb, mert ott van a lényeg.

Az, hogy az előző vezetés leépítette az önkormányzat vagyongazdálkodási kapacitásait, tudását, jól végiggondolt stratégia volt. A Fideszre általában jellemző, hogy nem nagyon bíbelődik azzal, hogy a rábízott közvagyont közvagyonként működtesse, megőrizze, fejlessze.

Amit a bevételből visszaforgattak, mind társasházi pályázatokra ment, az utolsó két évben 5 milliárd forint. Miközben a városvezetés elhanyagolta az önkormányzati bérlakások lakóit, és elhanyagolta a tulajdont, ami rá lett bízva, aközben szavazatot próbált vásárolni azzal, hogy a közvagyon kiárusításából szerzett pénzt a magántársasházakhoz helyezte. Ez is fontos cél, de itt oly mértékben elrugaszkodtak a valóságtól, olyan mértékben borult fel az egyensúly, hogy

Ha nincs célom a közvagyonnal, nem akarok lakáspolitikát csinálni, akkor a leghatékonyabb módszer az, ha hagyom lepusztulni az épületeket, és értékesítem őket, majd a befolyt pénzt a remélt választóimnak juttatom. Egy társasházi pályázatnál az önkormányzat munkája pedig nem több, minthogy döntéseket hoz arról, hány tízmilliót juttat, amit a társasházak onnantól önállóan használnak fel.

Én azonban azzal jöttem ide, hogy van néhány száz lakásunk, épületünk, és a szervezetünknek képesnek kell lennie azokat felújítani, karbantartani, működtetni. De

gyorsan rájöttem, hogy az a rendszer, amit átvettünk, nem erre volt optimalizálva, hanem arra, hogy minél hamarabb minél többet adjanak el.

Ez az igaz ok.

A XIII. kerületben évtizedes munkával alapozták meg a sikeres lakáspolitikát, és most van egy csomó önkormányzati lakásuk.

12 önkormányzati házat építettek fel 677 lakással, csodálom ezt a teljesítményt. Minőségi lakások, passzívházakban. Ez az eredmény akkor, ha egy városvezetés a rábízott vagyonnal felelősen gazdálkodik és terve is van hozzá. Mi annak az útnak az elején vagyunk, amit Tóth József polgármester úrék több mint 20 éve elkezdtek. Ott sem úgy kezdődött, hogy azonnal sikerült minden. Mi most elkezdjük ezt folyamatot, és ha lehetőségünk lesz rá, itt is hasonló eredményekre lehet majd számítani.

Most itt van még három év, amiben biztosan gondolkodni lehet. Mikorra lesz ebből valami látható?

Most a legfontosabb, hogy megállítsuk a közvagyon romlását.

Ha ez nem sikerül, akkor a közel 140 önkormányzati házból legalább 40-et le kell bontani, 10 év múlva pedig újabb 40-et.

Amikor rám pirítanak, hogy miért adunk el ingatlant, azt azért tesszük, mert ezeknek a házaknak a jelentős része már olyan állapotban van, hogy nem tudunk velük mit csinálni. Ez az elmúlt 10-12 év döntéseinek az eredménye. Mi a befolyt bevételt azonban a megmaradt önkormányzati házak felújítására fordítjuk, idén 1,2 milliárd forint jut a bérlakásaink felújítására.

Ennek a programnak a végrehajtója tehát a JGK. A cég megítélése rendkívül vegyes, ez a jelentésből is kiderül. Történnek jó dolgok is, de nagyon kocka a rendszer, ami a hatékonyságot rontja, és pont azokat a szándékokat veszélyeztetheti, amikről beszélt.

Veszélyeztetheti, ha nem tekintjük partnernek a JGK vezetését.

A JGK-ra úgy tekintek, mint szakemberek által működtetett önkormányzati cégre – ezért volt fontos, hogy az elején megszüntessük a politikai kifizetőhely jellegét.

Már nincs itt például Farkas Örs, aki vagyongazdálkodási igazgató volt, s most a kormányzati kommunikáció egyik trollja és vezetője, valamint a JGK (és a JKN) volt vezetője, Kovács Barbara sem, aki ellen (a JKN-es pozícióhoz köthető) sikkasztás miatt folyik eljárás, és most Kocsis Máté jobbkezeként a kézilabda Európa-bajnokság szervezője.

Akik maradtak – ez a meggyőződésem – mind jó szakemberek. Az új igazgatóság és az elnök mindenben együttműködik, de az öröklött rendszer mégis meghatározza, hogy a JGK hogyan működik a mindennapokban. Az IFUA-jelentés megrázó volt, nekem is és a JGK menedzsmentjének is. Időbe telik, amíg átállunk arra a működésre, amit nagyon szeretnék.

Nincs félelem a JGK munkatársaiban a változások láttán?

Mindent szeretnék ez ellen megtenni.

Szeretném, ha a JGK jelenlegi menedzsmentjével találnánk meg a megoldásokat.

Amíg egy közösen meghatározott intézkedési tervet hajtunk végre, és nem látom azt, hogy ezt akadályoznák, addig maximális a bizalmam. Ha nem ezt érzékelném, nyilvánvalóan felvethetők személyi változások.

Nem jó érzés látni két év polgármesterség után, hogy a hivatal hol gyenge, hol szorul megerősítésre. És Kovács Ottó igazgatósági elnök úrnak sem jó azt látnia, hogy a tevékenysége, amit az eddigi gyakorlat és a kényszerek határoztak meg, hogyan illethetőek kritikával.

A jelentéshez fűzött aprólékos kifogásait látva úgy tűnik, hogy Kovács Ottó a mundér becsületét védi.

Ezért jó vezető, azt gondolom.

Megértem az érzelmeit, hogy miért így reagált, és nagyon becsülöm azért, hogy fölül tud emelkedni ezen.

Erről személyesen is beszéltünk, leveleztünk is, mert úgy érezte, mintha az átvilágítás személyes támadás lenne. De azt mondta, nézzük meg, mit tudunk tenni. Meghatároztunk 4-5 kulcsterületet, ahol ebben a ciklusban is lehet változást elérni.

Ilyen például a vagyongazdálkodási igazgatóság megújítása, ahol új szemléletet várunk a vagyonnal való bánásmódban. Így meg kell tanulnunk professzionálisan értékesíteni is, széles körben, teljes transzparenciával. Ingatlanfejlesztési ankétot kell rendezni negyedévente, ahol elmondhatjuk, hogy az utolsó belvárosi terület vagyunk, ahol vannak még fejleszthető területek…

Ez már konkrét elgondolás?

Abszolúte. Meg fogjuk hívni az érdeklődőket, prezentálunk, kapnak megfelelő prospektust is, ha rajtam múlik. Az eddigi gyakorlat szerint akkor hirdettek pályázatot, ha érkezett vásárlói érdeklődés. Ehelyett pontosan tudni fogjuk, hol és mit akarunk meghirdetni, milyen fajta fejlesztéseket szeretnénk. Kirakjuk az ajánlatunkat, és abban leszünk érdekeltek, hogy a lehető legnagyobb versenyben a legtöbb pénzt kapjuk, hiszen azt vissza akarjuk fordítani a közvagyon gyarapításába.

A JGK-nak ez a része nagyon hivatali módon működik.

és nekünk is meg kell tanulnunk ezt. De fejlesztenünk kell a karbantartási és gyorsszolgálati tevékenységet is, és kifejezetten igénylem, hogy sokkal fejlettebb legyen a panaszkezelés és az ügyfélszolgálat.

Nagyon fontos, hogy legyen egy lakáspályázati csoport – most áll fel egy ilyen –, ennek hiányában sokszor lassan haladtak a dolgok.

Akik ügyfélként bejárnak az Őr utcába, nemcsak attól szenvednek, hogy nehéz a sorsuk és néha hátralékuk van, de attól is, hogy a szervezetünk nem úgy segíti őket a lehetőségek megtalálásában, ahogy kellene, rosszak a nyilvántartásaik, nem eléggé ügyfélbarátak.

Bérleményellenőrzést kell bevezetni. A bérleményeink egy része albérletbe van kiadva, kár éri az önkormányzatot. Itt biztosan lesz személyi változás, új emberek bevonásával javítjuk a helyzetet.

A JGK-ra rá lettek pakolva ezek a funkciók. Az ellenőrzést vagy pályáztatást nem inkább az önkormányzat szervezetébe kellene integrálni? Naiv a kérdés?

Az előző vezetés a lakásosztályt is megszüntette.

A lakáspolitika szociális és más feladatai átkerültek a vagyongazdálkodással megbízott JGK-hoz, olyan szakemberek kezébe, akik nem erre voltak kiképezve. Azt tapasztalom, a JGK-nál igazán jó szándékú emberek szeretnének jó dolgokat csinálni, helyzetbe kell tehát hozni őket, s amit kell, azt meg fogják tanulni. Az önkormányzat ügyfélbarát ügyfélszolgálaton dolgozik, nem teheti meg a JGK, ami az önkormányzat másik arca, hogy nem ügyfélbarát.

Nem lehetne egységes az ügyfélszolgálat?

Ezt még meg fogjuk vizsgálni. De vannak egyszerűen, gyorsan kijavítható dolgok is.

A bérlők közül a legaktívabbak összeálltak végre egy bérlői csoportba. Amiről beszélnek, megrázó egy politikusnak, mert az mutatja, hogy az általa irányított szervezettel szemben is mennyire kiszolgáltatott a kisember. Ha az előttünk álló a három évnek nem lesz egyéb eredménye, csak annyi, hogy a kiszolgáltatottságot a minimálisra csökkentjük, már örülni fogunk.

Hogy amikor kimegy a karbantartó, hagyjon papírt arról, mit végzett, hogy ellenőrizni lehessen a JGK tevékenységét.

Egy csomó olyan dolgot meg lehet tenni, ami nem pénz, inkább hozzáállás, szemlélet dolga. Azt látom, hogy a JGK vezetői az IFUA-jelentés adta tükörkép sokkja után – ami engem is ért, mert én meg az önkormányzati részét láttam –, beleállnak ebbe a dologba, és közösen meg fogjuk csinálni.

Sokan panaszkodnak a JGK társasházkezelőjére is. Érdemes elgondolkodnunk, hogy megtartjuk-e azt a szolgáltatást, föl tudjuk-e javítani, vagy abbahagyjuk, mert a piacon jobban működik ez.

Sok az üres, kiadatlan, nem lakás céljára szolgáló helyiségünk is, amiket a JGK kezel. Szeretnénk ezeket bérbe adni, mert veszteséget jelent a fenntartásuk.

A ciklus kezdetén szó volt arról, hogy civil szervezetek, esetleg induló kisvállalkozások kedvezményesen megkaphatják ezeket. Amikor azt vizsgáltuk, hogyan megy a JGK-nál a bérbeadás, ennek nyomát sem találtuk. Ugyanakkor a II. kerületben ezt meg tudták csinálni.

Az ilyesmi a legnagyobb baj a politikus számára. A II. kerületi kísérlet tapasztalataiból sokat fogunk tanulni. Már polgármester-jelöltként is láttam, hogy van egy csomó üresen álló helyiség, ami a JGK és az önkormányzat számára csak költség, fizetni kell utánuk a közös költséget, miközben egy csomó embernek nagy segítség lenne, ha ki tudná venni ezeket. A valóság azonban nem az volt, hogy bejössz az önkormányzatba, és csak annyit mondasz, hogy innentől ez így legyen.

Most ez az érvényes rendelet alapján nem lehetséges, és ha nem akarsz törvényt sérteni, neki kell állni rendeletet alkotni. A szándék nem változott, de iszonyatosan nehezen és lassan megy végig valami a szándéktól a megvalósításig az önkormányzati működési rendszerén. A döntéshozatal, bizottsági egyeztetések, minden bonyolult és hosszadalmas. De egyszer végre fogjuk hajtani, amit elhatároztunk.

Ide tartozó fejlemény, hogy Veres Gábor, a Tulajdonosi Bizottság elnöke most tett le a frakció asztalára egy tervet, amit ő Baross-tervnek nevez, s nemcsak arról szól, hogyan tudjuk minél hamarabb bérleményhez juttatni az igénylőket, hanem arról is, miként valósíthatunk meg várospolitikát a helyiségeink bérbe adásával. Miskolcon van rá példa, de másutt is csinálták: bizonyos helyeken – a Baross utcán, Népszínház utcán – sávokat kell kialakítani, és az önkormányzat meghatározza, mit szeretne ott látni, mondjuk 100 forintos boltokat vagy szolgáltatásokat. Ez a helyiséggazdálkodási terv szintén idei feladat. Ehhez is rendeletet kell alkotnunk, mint minden más politikai elképzelésünkhöz is, és ennek a végrehajtására alkalmasnak kell lennie a JGK-nak is.

Kritizálta Sárát és Kocsist, hogy informálisan irányítottak az önkormányzatot, de látszólag hatékonyan és gyorsan. Ezzel szemben a civil polgármester és az őt támogató pártok együttműködése nagyon sok egyeztetéssel jár, ami kényszerűen lassítja a működést. Ilyen helyzet állt elő most a nagypolitikában Márki-Zay Péter körül is. Vajon nem jelenti ez a kormányozhatatlanság veszélyét?

A politika nem ugorhat el a felelősség elől. Azt már láttuk, hogy az a kézivezérléses rendszer – ami a domináns párt kiemelt vezetőinek hitbizományává tesz egy-egy kerületet – működtetéséhez elég, ha hűséges embereik vannak stratégiailag fontos pontokon. Józsefvárosban ilyenek voltak a JGK, a JKN, a jegyző és más hivatali döntéshozók.

Ez a politikai akarat gyors átvitelét biztosítja, viszont nem garantálja a minőséget – nagyon nem. Az akaratot garantálja.

A politikai program alapján történő koalíciós kormányzás esetében azonban nemcsak a döntést kell meghozni, hanem az egész szervezetet alkalmassá kell tenni a döntés végrehajtására, mert nem megy úgy, hogy parancsba adod.

Bármennyire furcsa,

a polgármesteri hivatalban és a JGK-ban akkor lesznek ezek a programok végrehajtva, ha elfogadják, hogy ez jó dolog. Ez sok beszélgetést, egyeztetést igényel.

Lehet, hogy hosszabb az előkészítés és a döntés folyamata is, de hiszem, hogy így sokkal jobb, minőségibb döntéseket hozunk.

A dolog politikai oldala, hogy a nem párthoz kötődő polgármester és a pártok hogyan működnek együtt – nem mondom, hogy viták és konfliktusok nélkül, de mindig eljutunk addig a döntésig, amit a frakció egyhangúan tud támogatni. Ez nem is annyira hosszadalmas, mint inkább energiaigényes módszer, amiben a politikai munka nem megspórolható. Én nem is akarom megspórolni, ha kell, egy héten ötször ülök le egyeztetni. Két év alatt összeszoktunk annyira a pártokkal, hogy flottul működő csapatként tudjunk működni. Éppen a vagyontervről folytatunk érdekes, részletkérdésekben szinte késre menő tartalmi vitákat. Amikről azonban most mi beszélgetünk, azokban már biztos, hogy politikai konszenzus van.

A JGK átvilágítási jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatalakor azt írta, hogy máris elindították a szükséges változtatásokat, „valódi szakmai kontrollt teremtve a területen”. Ez nem afféle politikai megnyilatkozás volt, a „már dolgozunk rajta” fajtából?

Nem ez volt a szándékom. Egyértelmű volt,

ha a JGK működését javítani akarjuk, nem fog menni egy „buta” hivatallal és „buta” polgármesterrel.

Ezért már a jelentés nyilvánosságra hozatala előtt nekiláttunk az önkormányzati kontroll kialakításának. Borbás Gabriellát bíztuk meg a feladattal, ő lett a Gazdálkodási Ügyosztály vezetője – friss vér, friss szemlélettel. De hogy az ügyosztálynál még milyen tudásra van szükség, az további vitákat vet föl. Sem nálunk, sem a JGK-nál nincs például elegendő mérnök, nélkülük pedig nem lehet a közbeszerzések műszaki dokumentációját elkészíteni. Ilyen problémákat is meg kell oldani.

De visszatérve az elejére: nem a hivatalban és a JGK-ban dolgozó munkatársak sara az, amiben most benne vagyunk.

Szerintem

Azt az átalakítást, amit most csinálunk, a ciklus első felének végén, még pont időben tesszük ahhoz, hogy a következő három évben a józsefvárosiak is érzékelni tudják a jótéteményeit. Emberszabásúbb lesz a JGK ügyfélszolgálata, még az eddiginél is több lakást tudunk pályáztatni, a helyiségeink nem fognak üresen kongani, és mert bevételünk lesz, lesz arra pénzünk, hogy tudjuk ezt finanszírozni is, nem kell tartanunk a markunkat egyetlen kormánynak sem.

Ez most még ígéret, szemtelen vagyok: egyelőre kitöltetlen csekk.

Nem lehet több körben ígérni, majd mentségeket találni. Az IFUA-jelentést azért tárjuk az emberek elé, hogy lássák, mi miatt valósulnak meg nehezen ezek az ígéretek, s miért törvényszerű, hogy hozzányúljunk az ígéretek végrehajtását biztosító hivatali és JGK-s működéshez.

Nyitókép: Nagy Dániel