Halmai Róbert fejében elég konkrét vízió, koncepció és ideál van, ami nem csak a JKN-re, az egész szakmájára is vonatkozik. Úgy dolgozik a közművelődés területén, hogy nemcsak munkájának, hanem a hivatásának is érzi azt. A Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. (JKN) szerinte izgalmas entitás, hiszen a teljes kulturális közösségi közszolgáltatást lefedi: van újság, múzeum, tanoda, vannak közösségi terei, van gyerektábor, strand.
Művészeti inkubátorház, avagy nem csak szórakoztatás
A lényeg, hogy a kultúrára, a közművelődésre nem úgy tekint, hogy van egy színpad, ahol valaki bemutat valamit, és vannak a nézők, mint külső szemlélők, magyarázza Halmai. „Akkor csináljuk jól a dolgunkat, ha a kettő között van átjárás.” Erre jó pár éve döbbent rá:
a közművelődés lényege nem a szórakoztatás, hanem az alkotófolyamatban való részvétel, közösségben való működés.
Ezáltal a résztvevő képességei és kompetenciái fejlődnek. Így az illető akár a munkaerőpiacon, akár a magánéletben jobban fog tudni működni.
Például, ha valaki tagja egy tánccsoportnak, nemcsak jól érzi magát, hanem tánclépéseket és közösségben való együttműködést is tanul, a színpadi fellépések esetén pedig a magabiztos előadásmódját is megtanulja annak, hogyan tudja bemutatni tudását másoknak. Másik példa lehet egy fotóklub: nemcsak a családi albumba tanulunk meg szép képeket készíteni, hanem a digitális képszerkesztő programok használatát is megtanulhatjuk, ami a munkaerőpiacon is előnnyé válhat. Jó józsefvárosi példa, hogy a Kesztyűgyárban nyílt egy próbaterem zenekarok számára, melyet a helyi zenészek használhatnak, de hasonlóan jó példa a Józsefvárosi Múzeum családfakutató programja, valamint az újságunk roma gyakornoki programja. A Kesztyűgyár léte önmagában is egy jó gyakorlat.
Külföldön sok a jó példa
A H13-at fejleszteni kell,
vannak jó dolgok, programok, de még nincs kialakult koncepció.
Halmainak vannak konkrét ötletei – egyrészt minél jobban meg kell nyitni a tereket. Kell marketingkommunikáció, hogy ennek híre eljusson a helyiekhez. „Nagyon eltökélt vagyok”, mondja Halmai, aki felhasználná a francia, osztrák vagy lengyel szakmai tanulmányutak során szerzett tapasztalatait. Az ottani közösségi központokban jól működött, hogy nem rendezvényszervezőként tekintenek magukra, hanem közösségi szolgáltatásokat nyújtanak.
Például van tankonyha, ahova az emberek lejárhatnak főzni, és egymást is taníthatják a különböző fogásokra, trükkökre. Miközben főznek, lehet beszélgetni, az elkészült ételt pedig hazavinni. Egy másik jó példa egy kerékpárszerelő műhely. A kinti intézmény gyűjtötte a lerobbant kerékpárokról származó használható alkatrészeket. Egy idős bácsi dolgozott a műhelyben, ahová ha bement valaki, megmutatták neki, hogyan tudja a meglévő eszközökből megszerelni a saját biciklijét. Egyébként nagyon hasznos tud lenni az is, ha egy ilyen kulturális közösségi cégnek van saját vendéglátó ágazata, mert egyrészt bevételt tud teremteni, másrészt a közösségi programoknál nem kell külsős céget bevonni. De ehhez kell egy erre megfelelő hely, ingatlan, természetesen.
Mik az itteni kihívások?
A legnagyobb: a káptalanfüredi tábor helyzetét meg kell oldani. Az a tábor egy nagyon jó lehetőségeket rejtő ingatlan. De ott nagyberuházásra van szükség. Jelenleg jogi viták is zajlanak a telek kapcsán, ezek a 2019 előtti kerületvezetés döntéseiből erednek. Fel kellene építeni egy új épületszárnyat, ami kiszolgálóhelyiség lenne étkezővel, konyhával – jelenleg nincs konyha. Ha ezt sikerülne felépíteni, az hatalmas dolog lenne. A meglévő stranddal teljes körű, komplex szolgáltatást tudna nyújtani a józsefvárosi gyerekeknek, ami nem lenne kis dolog.
A kétszemélyes kicsitől a nagy önkormányzati cégig
Bár érettségi után nem akart továbbtanulni, szerencsével („ez a sors keze volt”) felvették Pécsre művelődésszervező-menedzser szakra. Azóta is imádja szakmáját, a közművelődést. Legelőször egy Pécs melletti kisváros kétszemélyes művelődési házát vezette. Rengeteget tanult, hiszen minden munkafolyamatot ő csinált a hangosítástól kezdve a programok kitalálásáig. Kedvenc munkahelye a pécsi Művészetek Háza volt, és az óbudai Esernyős Kft.-t is nagyon szerette.
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
