Hat súlyosan fogyatékkal élő gyermekkel rendelkező idősebb anya 2017-ben indított pert az állam ellen a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével, hogy az állam illetékes szervezetei biztosítsák a megfelelő lakhatást a gyermekeiknek.
Olyan idősebb anyákról van szó, akik sokszor egyedül nevelik már felnőttkorú súlyos fogyatékkal élő gyermekeiket, és aggódnak, hogy mi lesz velük, ha ők már nem lesznek. Van, aki már 70-80 év között jár – de megnyugtató megoldás a megnyert per után sincsen. Bár fejenként 5 millió forintos kártérítést ítélt meg a bíróság nekik az elszenvedett sérelmekért, ezzel nem tudják megoldani a problémát.
A történet évekkel ezelőtt kezdődött. Az anyák mind a XV. kerületi Fejlesztő Gondozó Központba jártak a gyerekükkel, onnan ismerik egymást, és megkérték a központ vezetőjét, segítsen abban, hogy nézzenek utána, milyen intézetek léteznek, ahol gyermeküket elhelyezhetik majd, ha ők már nem lesznek. 2014-ben el is kezdték járni azokat a bentlakásos intézeteket, amelyek a főváros környéken vagy Pest megyében vannak, de még messzebb is elmentek, voltak Ipolytölgyesen és Tordason is.
Amit a 10-12 meglátogatott intézményben tapasztaltak, lesújtó volt, és azt mondták: ez nem megoldás a gyermekeiknek. Ezért kérvényt nyújtottak be az SzGyF-nek (az Emmi Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságának), hogy szeretnék a gyermekeiket támogatott lakhatással elhelyezni. Tudtak arról, hogy elviekben létezik ez a megoldás, csak igazából nem verték még nagydobra. Sokkal inkább a kitagolás témájáról beszéltek: hogy családias környezetben éljenek tovább ezek a fiatalok vagy felnőttek. De kiderült, nincs erre lehetőség, ezért visszadobták a kérelmeket. Így a szülők az Emmihez, az ombudsmanhoz, az önkormányzatokhoz, a fővároshoz fordultak, akihez tudtak, de mindenhonnan lepasszolták őket.
Perre mentek
Végső kétségbeesésükben akkor úgy döntöttek, ha nem állnak velük szóba, akkor lépniük kell, és megkeresték a TASZ-t, akik szívesen segítettek, elvállalták a jogi képviseletüket. Persze nem ígértek semmit felelőtlenül: azt mondták, legalább 4-6 év, mire ítélet születik.
2017-re összegyűjtötték a perhez szükséges dokumentumokat, köztük olyat is, amiben az SzGyF azt írta, hogy Budapesten nincs súlyos halmozottan fogyatékosok részére támogatott lakhatási lehetőség, és elindították a pert.
Nekem, akinek fogyatékos gyerekem van, mert a szülés közben műhibát követett el az orvos, nekem kell elmennem az állam ellen pereskedni – ennél nagyobb szégyent nem tudok elképzelni az állam részéről.
– mondja Magda.
Az intézményi kitagolási folyamat már 2017-ben elkezdődött. Akkor a pert indító édesanyák úgy gondolták, nincs rendben, hogy csak az állam által fenntartott intézményekből juthatnak súlyos, halmozottan fogyatékkal élők támogatott lakhatáshoz, azok pedig, akiket családban gondoznak, nem. Persze ezt a kitagozódási programot nem úgy kell elképzelni, hogy egyik napról a másikra megoldást nyújtanak, de a program elindult és 2036-ig kell az államnak ezt megoldani. Ráadásul van, aki kitagolható, és van, aki nem.
Léteznek egyébként jó megoldások, a Topház csinált ilyen támogatott lakhatási programot. Ennek keretében a Máltai Szeretetszolgálat házakat vásárolt, amelyeket átalakítottak akadálymentessé és arra is alkalmassá, hogy 8-12 fő fogyatékos embernek otthont biztosítsanak. Gödön, Veresegyházán, Őrbottyánban és Erdőkertesen indult ilyen program. 2020 augusztusa óta Gödön, 2021 novembere óta pedig Veresegyházon is 12-12 súlyos halmozottan fogyatékos felnőtt lelt otthonra. Tehát létezik erre példa, csak azoknak nem nyújt megoldást, akik otthonápolás keretében gondoskodtak eddig gyerekeikről. A fogyatékosságügyi törvényben nincs megkülönböztetés, tehát minden fogyatékkal élőre értendő a kitagolás, illetve a támogatott lakhatás igénybevétele.

2021 decemberében hirdetett ítéletet első fokon a bíróság, és most másodfokon erősítették meg a korábbi döntést, mely szerint minél hamarabb biztosítania kell az államnak a támogatott lakhatást.
Persze még mindig ott az a lehetőség, hogy az állam a Kúriához fordul és tovább húzza az ügyet – most arra várnak a pernyertesek, mit lép az állam, és egyeztetnek a TASZ ügyvédeivel. Elvileg 60 napon belül kell reagálni az alperes államnak, most türelmesen várnak a pert indító szülők.
„Itt több gyereknek a szülője 70 és 80 éves. Nekünk arra nincs időnk, hogy 2036-ig kigondoljon valamit az állam, és akkor talán megvalósítják. Ez a probléma több ezer családot érint az országban. Én abban tudok nekik segíteni, hogy elmondom, össze kell fogni, felkeresni ezeket a környezetükben levő családokat,
mert egyedül nem tudnak lépni, nem tudnak semmit csinálni amíg ott nem lesz az a végső ítélet a kezünkben. Ez azért szégyen egy államra nézve”
– nyilatkozta lapunknak Schilling Magdolna, aki negyvenhez közeli gyermekét annak 5 éves kora óta egyedül neveli.
Van szülő, aki egyedül neveli a gyermekét, van, aki a párjával. Az állam csak annak a szülőnek ad gyodot (gyermekek otthongondozási díja), aki nem dolgozott, és ha ő meghal, akkor a férjének, feleségének, aki dolgozott, már nem jár ez az összeg, „Övön aluli ütés, hogy az egyiknek odaadom, a másiknak meg nem, azért mert az dolgozott. Nem a gyereket veszik figyelembe, csak azt, hogy dolgoztam vagy nem dolgoztam. Ha otthon halálra dolgozom magam, akkor semmi gond, akkor megkapom a gyodot.”
Mi lehet a következő lépés?
A kártérítéssel sokra nem mennek. Ha össze állnak is hatan, ebből nem tudnak megoldást találni. Abban bíznak, hogy az állam, mivel a kitagolással már van tapasztalata, segít. A szülők talán egy telket szerezhetnek ebből a pénzből a napközihez közel a XIV. vagy XV. kerületben, hogy ne kelljen a gyermekeiket végigutaztatni a városon naponta kétszer, oda-vissza. És ha szereznek egy ilyen telket, akkor az állam talán ráépít valamit. Persze ez csak egy álom.
A XI. kerületben már van egy hasonló kezdeményezés, a Nem Adom fel Alapítvány Újbudán vásárolt telket és szerzett építőanyagot, hogy 12 fős támogatott lakhatást szervezzen meg enyhe és középfokban súlyos értelmi fogyatékossággal élőknek, de az ó helyzetük más, ezek a fiatalok ugyanis dolgoznak.
„Ha az én gyerekem enyhe középfokban súlyos lett volna, akkor biztos, hogy eladom a lakásom, és megoldottam volna akár több szülővel is, ha valamit a gyermekeink tudnának dolgozni.”
Sajnos hasonló kezdeményezés, ami az ő problémájukra adhatna választ, nem létezik, egyedül az állami kitagozódásról lehet tudni, magánkezdeményezésről – amit magánalapítvány vagy egyesület üzemeltetne ennyire súlyosan halmozottan fogyatékosoknak – az egész országban nem lehet tudni.
Nyitókép: TASZ
