„Dögöljünk meg együtt, ha kell”

Amikor 1993 márciusában először láttam koncerten az angol Test Deptet és magyar előzenekarát, a CMC-t (Cro-Magnoni Cola), nem gondoltam, hogy évtizedeket kell várnom, míg mindkettőt újra láthatom Budapesten.

A CMC triója akkoriban „nyugdíjazta” magát, de a hazai indusztriálzene-rajongók legendás hivatkozási pontjaként élt tovább kazettákon. Az egyik alapító, Szász György vezetésével és új tagokkal 5 éve előszedték a múlt morzsáit, dalokat kezdtek írni, és 3 lemezt is összeraktak. A fellépéssel azonban tavalyig vártak. Majd 32 év után – a győri nyilvános próbát, majd a Fekete Zaj fesztivált követően januárban a Turbinában léptek színpadra a frissen megjelent, Encore című lemezükkel.

Ez a 86-ban megkezdett út szerves folytatása: sötét, őszinte és mélyberántó munka, ami 2026-ban aktuálisabb, mint valaha. Mint egy világkatasztrófa után készült film zenéje, amit már senki sem lát és hall, csak te, és talán az Isten, akit tagadsz, és aki ugyanúgy tagad téged. „Nincs tánc és nincs zene” – idézték meg régi „slágerüket”, amire mégis monotonon táncoltunk, hallgatva az ipari zenét, a gyilkos hangmintákat és apokaliptikus szövegeket, amik lehoznak az életről, kiüresítenek, de mindez mégis feltölt, mert fennkölt. Nincs az a súlyos metál, ami ennél kegyetlenebb, és nemigen tudok ennél érettebb és őszintébb produkciót ma Magyarországon. Kár volna megint évtizedeket várni a folytatásra.

• CMC és barátai-koncert, 2026. 01. 24.
• Turbina Kulturális Központ
• 5/5

-juan-

Leporolt társadalomkritika

Amikor gimisként megnéztem a Rob Marshall-féle Chicagót, otthon, tükör előtt próbáltam úgy mozogni és énekelni, mint az ezüstruhás Roxie Hart. Azóta se lettem revücsillag, de most is élvezettel dúdoltam az ikonikus musical zenéit a Katona József Színházban.

Székely Kriszta rendező jól időzítve vette le a polcról az 50 éve bemutatott musicalt. Az eredeti Chicago az 1920-as évek Amerikájában játszódik: a feltörekvő táncosnő, Roxie Hart és a már befutott Velma Kelly gyilkosságért börtönbe kerülnek. Ügyvédjük, Billy Flynn a sajtót manipulálva sztárt csinál belőlük, és show-műsorrá változtatja a tárgyalást. A történet szatirikusan mutatja be, hogy a média és csillogás világában az igazság háttérbe szorul, a botrány válik valódi értékké.

A Katona Chicagója napjainkban játszódhat, a jelmezek, a kellékek, az előadás nyelvezete erre enged következtetni. Ez jól áll a műnek – bár a Z-generációs szöveg helyenként erőltetett –, aktuálisabb már nem is lehetne. Jól érzékelhetően, jó arányban, szúrós humorral mutatja be a jelen celeb-kultúráját, miközben média- és társadalomkritikát is megfogalmaz.

A szűkebb kamaratér szokatlan a műfajban, de a színészek énektudása, a zenekari jelenlét és ​a frappáns fénytechnika hatása erős, nem hiányzik a nagyszínpadi látványvilág. Egy kidolgozottabb koreográfia nem lett volna rossz.

A Chicagót annak is érdemes megnéznie, aki nem szereti a musicalt: a történet kellő mennyiségű cinizmussal, sötétséggel és humorral van átitatva.

• Chicago
• Katona József Színház
• 4/5

szbflo

Egy mindenkiben

Az Apple TV-n van egy sajátos filmfajta, amiben az emberi tudaton keresztül nyílnak meg izgalmas, félelmetes, disztopikus világok – Különválás, Sötét anyag –, közülük is kiemelkedik a 2025-ös 9 részes Pluribus, az X-aktákból is ismert Vincent Gilligan rendezése.

A Pluribus kilóg a sötét sci-fik sorából: ezúttal egy földönkívüli faj nem zombivá változtatja az emberiséget, hanem együttérző, boldog, jót akaró lényekké, illetve itt a bökkenő, tulajdonképpen egy lénnyé, legalábbis közös tudatúvá. Mindenki egyet akar, minden tudás és tapasztalat közössé válik, béke száll a világra. De páran kimaradnak, mint a főszereplő, a mogorva, cinikus, egyéni akaratához végsőkig ragaszkodó írónő, aki képes lenne akár atombombával véget vetni az idegesítően kedves megvarázsolt emberek világának.

Filmként tökéletesen élvezhető, fordulatos a történet, jók a karakterek, a fura szituációt kedves humorral mutatja be, de drámai is. Felvetődhet, miért is disztópia a békés lénnyé váló emberiség, hiszen bárcsak olyanok lennénk, mint a földönkívüli erő által egyesített tudatúak. De ez sötét jövő annak, aki az egyéniség kibontakoztatásának szabadságában hisz, miközben azért felismeri, az ego kibontakozását jelenti az is, ahogy ember embernek farkasává válik. Magányában a mogorva írónő vágyni kezd az „agymosottak” közelségére, miközben tíz körömmel küzd ellene, hogy őt is megváltoztassák. Az első évad felütéssel zárult – nem lesz könnyű kivárni a 2027-es folytatást.

• Pluribus
• Apple TV
• 5/5

–bg–