Mária Terézia és az őt követő II. József uralkodásának idején rendeletek sokaságával próbálták megregulázni az ország területén élő cigányságot, ezek mind arra irányultak, hogy szűnjenek meg cigánynak lenni. Az identitásuk kiirtása végett súlyos büntetés terhe mellett a nyelvük használatát is megtiltották.
Az államszocializmus idején ugyancsak ezt
az asszimilációs politikát folytatták, tagadva azt is, hogy létezik a cigányságnak saját kultúrája.
Kemény István 1971-es felmérése szerint a magyarországi cigányoknak mintegy háromnegyede magyar anyanyelvű volt, azóta ez a szám csak növekedett. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az Európai Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája a védendő nyelvek között ismeri el és támogatja a romani nyelvet. Hazánkban 2018-ban került sor a Karta kötelezettségvállalásainak a romani és beás nyelvekre való kiterjesztésére. Az UNESCO 2015-ben a romani nyelv világnapjává nyilvánította november 5-ét.
Érdekes történet a cigány nyelv nemzetközi napjának históriája. Horvátország nyújtotta be a kérelmet az UNESCO-hoz, a horvát parlament 2012-ben, elsőként foglalt állást a világnap mellett. Az első horvát–cigány, cigány–horvát szótárat 2008-ban adták ki. A szótár bemutatójára Európa különböző országainak romákat képviselő vezetői és a horvát roma közösségek képviselői gyűltek össze. Ez a találkozó adott alkalmat arra, hogy beterjesszék a horvát parlamentnek, fogadja el november 5-ét a cigány nyelv napjának.
A cigányság hivatalos nyelvének a romanit nevezték meg az első, 1971-ben megtartott Cigány Világkongresszuson.
Mára a nyelvet a kihalás veszélye fenyegeti, mivel a beszélők száma folyamatosan csökken.
Magam is ismerek sok cigány anyanyelvű romát, akinek a gyermekei már nem beszélnek cigányul. Ez azért nagy baj, mert a nyelv hordozója a kultúrának, a folklórnak, a mondókáknak, a meséknek, verseknek és a bölcs közmondásoknak. Ha ezeket nem tudjuk eredetiben megérteni, nem érthetjük meg azt a fajta gondolkodásmódot sem, amelyet egy nyelv anyanyelvi ismeretén keresztül sajátíthatunk el. E nélkül a közösségeink szétesnek, és közösségként és az egyének szintjén is identitásválságba kerülhetnek, sebezhetőbbé válnak.
November 5-én a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában ünnepeltük meg a cigány nyelv napját. Joka Daróczi János köszöntőjében azt mesélte, hogy amikor cigány nyelven beszélgettek egymás között a családban, érezhetően elmúlt az a feszültség, ami jelen volt a magyar nyelven folytatott párbeszédben. Ezekbe a diskurzusokba a gyermekei és testvéreinek gyerekei sajnálatos módon már nem tudnak bekapcsolódni. Lakatos Szilvia, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa bemutatta azokat a kiadványokat, amelyeket a közép- és felsőfokú nyelvvizsgázók számára készített. Fontosnak tartom, hogy minél több gyerek tanulhassa vissza iskolai keretek között az elvesztett anyanyelvét. Őket Daróczi Ágnes és Nagy Gusztáv követte (a nyitóképen). Daróczi Ágnes megénekeltette a közönséget: a Kinek van, kinek nincs kút az udvarába kezdetű magyar népdalt cigány fordításban élvezhettük. Majd megtudhattuk, mennyien foglalkoztak, foglalkoznak műfordítással. Nagy Gusztáv pedig többek között József Attila verseinek saját cigány fordításait olvasta fel.
Sokszor, sokaktól éri az a vád a cigány nyelvet, hogy kicsi a szókincse, emiatt nem képes megfelelni a mai kor fogalmainak kifejezésére.
Ám, ha olvashatjuk a teljes Szentírást, Az ember tragédiáját, Weöres Sándor, Radnóti Miklós és mások verseit, aligha hinném, hogy ne lenne alkalmas más nyelvekkel egyenrangúan kommunikálni.
