Labdarúgóként a Rákosi Vasutasban kezdett, de ez még nem volt profi karrier. Ott lakott a futballpálya mellett és iskola után, szabadidejében, ha tehette, rúgta a bőrt. Csapatba is bekerült, de feketén játszott, amatőrként. Jó tanuló volt, leérettségizett és nem tervezte, hogy labdarúgó lesz. Inkább elvégezte még a technikumot is, hogy esztergályos lehessen.
Azután Esztergomba vitték katonának, ahol rádiós, majd írnok lett. A seregben a honvéd csapatbajnokságban lehetőséget kapott a játékra az egyik mérkőzésen, amit rögtön gólokkal hálált meg. Így került a helyi csapathoz, majd onnan a Doroghoz, ami akkor a legsikeresebb vidéki csapat volt. 1956-ban igazolt az MTK-ba, ahol akkor olyan nagy játékosok voltak a csapatban, mint az Aranycsapat játékosa, Hidegkuti Nándor – az ő nevét viseli ma a stadion –, vagy a klublegenda Sándor Károly (Csikar), aki „csak” tartalék volt az Aranycsapatban, és 1947 és 1964 között volt a klub játékosa. (Az ő nevét az MTK labdarúgó-akadémiája viseli.)
Bődör László az 50-es és 60-as években az MTK-ban balszélsőként és balösszekötőként játszott 177 bajnoki mérkőzésen, amiken 61 gólt szerzett, és tagja volt az 1958-as bajnokcsapatnak. A válogatott keretének is tagja volt, 1961-ben Kairóban egy alkalommal pályára is lépett, amikor a magyar nemzeti csapat 2-0-ra legyőzte Egyiptomot.
Emlékezetes szereplése volt az MTK-nak 1964-ben, amikor a KEK-döntőben a Sporting Lisszabonnal csaptak össze, az első találkozón 3-3 lett a végeredmény, a második mérkőzésen a portugálok 1-0-ra nyertek, így az MTK-nak az ezüstérem jutott. Az előző évben viszont a Közép-európai Kupát elhódította a csapat.
Már a futballkarrier előtt dolgozott esztergályosként, az egyetemi tanulmányait is megszakította, hogy tudjon dolgozni. A mestervizsgáját 1963-ban szerezte, ekkor lett vas- és fémesztergályos mester, 1965-ben pedig a lakatosmesteri címet is megkapta.
Később a VIII. kerület és a Kisiparosok Országos Szervezete is az aranykoszorús mester kitüntetést ajándékozta neki, a KIOSZ-nál is fontos pozíciót töltött be.
Először a VI. kerületben, a Rudas László (ma Podmaniczky) utcában volt műhelye, a 60-as évek végén a Kőris utcába tette át székhelyét, ahol reggeltől estig dolgozott szorgalmasan. 55 éven át volt esztergályos, nemrég fejezte be, mert egy régi sportsérülése kiújult. Annak idején a népligeti Építők-pályán sérült meg az egyik csigolyája, akkor fél évig feküdnie is kellett, de tudta folytatni a futballozást. Idős korára viszont ismét érzi ezt a sérülést, és már nehezen volt 87 évesen az esztergapad mellett állnia.
Ma nyugdíjasként Gazdagrét felett él feleségével, akivel 62 éve vannak együtt. Innen járt még nemrég a Kőris utcába dolgozni, de ma is aktívan dolgozik a kertben és eljár az MTK meccseire is olykor.
A beszélgetésből kiderül többek közt, hogy
- milyen volt az élet Rákoson egykor;
- milyen feszültségek voltak az MTK csapatában;
- miképp reagált Kocsis Máté egykori polgármester a levelére;
- miben volt ő más esztergályos, mint a többiek;
- milyen érzés most kijárni az MTK meccseire;
- és persze sok minden másról is beszélgettünk, hiszen egy gazdag életútról van szó.
Powered by RedCircle
A Pálinkás János készítette podcastot a fenti lejátszás gombra kattintva hallgathatják meg. De feliratkozhatnak ránk a Spotify, a Google és az Apple rendszerében is.
Fotók: Pálinkás János
