A Valyo egyik alapgondolata: „Legyen a Duna vize minél több szakaszon kézzel érinthető!” Ez miért fontos?

Van egy angolból érkező fogalom, hogy „liquid public space”, magyarul: folyékony köztér. Alapgondolata, hogy a víz, a Duna köztér, bár ritkán gondolunk így a folyékony dolgokra, de: az. Hogy miként használjuk, vigyázunk rá, minden, ami a szilárd közterekre vonatkozik, az igaz kellene legyen a Dunára – lehessünk ott, vigyázzunk rá, érinthessük meg. Minél inkább kialakul a személyes kapcsolatunk valamihez, egy köztérhez, annál jobban fogjuk a magunkénak érezni, vigyázni rá.

hogy esetleg ne szemeteljük tele, vagy ne pazaroljuk a vizet, mintha megérinthetjük a vizet, ha közünk van hozzá.

15 éves lesz a Valyo idén. Amikor 2010-ben elindult, még csak azt akartuk elérni, hogy közel lehessen menni a Dunához. Szó sem volt még megérintésről, csak arról, hogy ne legyen autósáv, el lehessen jutni a folyóhoz. Ez volt a célja az első kisebb, majd egyre nagyobb projekteknek. Idővel egyre konkrétabbak lettek az elképzeléseink: legyen sétálható a Duna-part, lehessen időt tölteni a víz mellett. Még mindig van bőven mit fejleszteni, de például a RAKPART projekt, amit 2021-ben kezdtünk el, idén jutott el odáig, hogy a Jane Haining rakpartot egész nyárra lezárta a főváros. Mostanra az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy autómentes a Jane Haining rakpart, és a fővárosnak is ez a hosszú távú célja, az ezzel kapcsolatos tervek már nyilvánosak is.

A rakpart lezárásának milyen az elfogadottsága?

Alapvetően jó, bár nyilván minden ilyen volumenű beavatkozásnak lesznek ellenzői. Igyekszünk minél több ember igényét becsatornázni, de azt is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az luxus, hogy 2025-ben Európában autóforgalom legyen a belvárosi folyóparton. Már 10 évvel ezelőtt is meg kellett volna nyitni a rakpartot. Magát a projektet, hogy a rakparton lehet futni, rollerezni, biciklizni, csak úgy ücsörögni, grillezni, turistának és helyinek lenni, koncertet hallgatni, azt azért nem sokan ellenzik, sőt.

Idén két vendéglátó rész nyílt a villamossínek alatti viaduktban. A Rekettyés sörfőzde már 2023-ban üzemeltette a Viadukt Bárt, így sok tapasztalatuk van ennek az évtizedek óta nem használt területnek a működtetésével. Mi idén már kezdünk kivonulni, maradunk programokkal, bútorokkal, de nem olyan intenzíven, mint az előző években.

Idén csatlakozott a Dunyi, a Manyi (Margit körút) kitelepülése mint másik hely. Iszonyú ügyesek, tök kedves vendéglátást csinálnak és elképesztően jó koncerteket hoznak, úgyhogy a rakpart most olyan, mint egy promenád: rengeteg ember van, de még nincs tömegnyomor, mindenki kedves, nyugodt és élvezi a Duna-partot. Jó itt lenni, az emberen átfut, hogy a miénk a Duna, gyönyörű a kilátás, jó budapestinek lenni. A Valyo célja olyan tereket létrehozni a programszervezésen és köztéri beavatkozásokon keresztül, ahol mindenféle emberek találkozhatnak egy helyen – és nem kell, hogy egymás nyakába boruljanak, de együtt legyenek. És ez megvalósul a rakparton.

Jelenleg a Hengermalom projektnél is azon dolgozunk, hogy hogy tud ez a magántulajdonban lévő terület köztér jelleget kapni. A programozás itt is eszköz, fontos, hogy ne csak egy-egy szubkultúra képviseltesse magát, ne csak nekik szóló programok legyenek, fontos számunkra

Volt például nemrég a malomban egy 80 éves malomkutató, az ő előadása-bejárása inkább az idősebbeket vonzotta, de ott voltak közben kisgyerekes szülők a homokozóban, fiatal felnőttek workshopoltak, este pedig megtelt az udvar élettel.

Idei legkedvesebb szervezői csínytevésem az volt, amikor swing táncoktatást és bulit szerveztem a Zaj+ eseményével párhuzamosan. Az udvaron sunshine, happiness és táncoló talpak, a silóban goth arcok beöltözve, sötét és a legdurvább zajzenei performanszok. A gothok egy ponton elkezdtek pingpongozni, homokozni,

Számomra ez egy jó példa arra, hogy hogyan lehet közteret, közös tereket teremteni a programszervezésen keresztül.

Említettél pár várost, milyen jó külföldi példákat ismertek a Duna, a folyók jó használatára?

Külföldön sok helyen gyakorlat, hogy városi vizekben, folyók, tavak, tengerben úszhatnak, strandolhatnak a városlakók, Göteborgtól Bécsen át Párizsig. Bécsben a Duna több ágában is vannak fürdési lehetőségek, a tó hangulatú öreg-Dunán és a belvárosi gyors sodrású Duna-csatornában is. Kapcsolatban is állunk a bécsi Schwimmverien, egy Valyóhóz hasonló szervezettel, tudást cserélünk, együttműködünk.

Magyarországon vannak hasonló szervezetek, törekvések?

Kifejezetten ilyen szervezetről nem tudok. Vannak a Pet-kupások, akik a Tiszán és a part mentén foglalkoznak a folyami hulladékokkal, vannak olyan civil kezdeményezések, amelyekbe becsatlakozunk más urbanisztikai, építészeti vagy környezetvédelemmel foglalkozó szervezetekkel együttműködve, de kifejezetten ilyen, a várossal és folyóval egyszerre foglalkozó szervezet, melynek a folyóparti közterek mellett a folyami úszás és a vízi sportok propagálása is missziója, nincs.

Budapesten is egyre melegebbek a nyaraink, egyre nagyobb a szükség olyan terekre, ahol lehet hűsölni, felfrissülni a városon belül. Itt a városon van a hangsúly – ne kelljen kimenni feltétlenül azért pl. a Dunakanyarba, hogy vízközelben lehessen az ember. Számunkra fontos, hogy a városon belül lehessen használni a Duna-partot és a Dunát mint folyékony közteret – lehessen úszni, kenuzni és csak úgy lenni a Duna-parton. Egyébként a Duna, a víz állami tulajdon, a part pedig gyakran az önkormányzatoké – árvízkor szoktunk is röhögni, hogy akkor most az állam hova terjeszkedett, mi meddig tart. A folyékony köztérrel való foglalkozás, tudás is állandóan változik, nehezen megfogható, folyékony.

Megnyílt Budapest második szabadstrandja az Árasztó-parton, Dél-Budán. Elég kicsinek tűnik, 15 méteren lehet fürdőzni a beszámolók szerint, és nem is volt hosszan nyitva, augusztus végén bezárt. Lehet, hogy ezek a paraméterek majd megnőnek egyszer?

Fontos kiemelni, hogy ez most tesztüzem volt. Ha minden jól megy, többek közt az együttműködésünk a BGYH-val (a fővárosi tulajdonú Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt.), akkor jövőre nagyobb és hosszabb nyitvatartással működő szabadstrand lesz az Árasztó-parton. Ez a rövid időszak arra volt jó, hogy kipróbáljuk, milyen, és a lakosság és az üzemeltetés tapasztalatait beépítve nyisson majd újra jövőre. Az első nyitáskor készült képeken alacsony vízállásnál látszik a strand, amikor kirakták a bójákat a strand nyitás előtt, jóval nagyobb terület volt kijelölve, mélyebb is volt a víz, de pár nap leforgása alatt annyit apadt a Duna, hogy nyitásra már ez a pici, sekély terület maradt. A bójákat azóta beljebb vitték, így a fürdésre kijelölt terület is megnőtt. A bójasor, „kerítés” kötelező, máshogy nem lehet hivatalosan szabadstrandot működtetni, ahogy vízimentő, vécé nélkül sem. A parton lehet persze „hesszelni” kutyával is.

A strandra nem lehet kutyát bevinni, miért nem?

Alapvetően higiéniai okokból, illetve a kis terület nem ideális több kutya esetén sem, vagy ha valaki esetleg fél a kutyáktól. A kutya a bójasoron kívül lehet, és a vízbe is bemehet, ahol nincs strand.

És akkor a 6 órás zárási idő is változhat?

Hatig van ott a vízimentő, az üzemeltetők ezért csak ebben az idősávban tudják biztosítani a biztonságos fürdést a lakosság számára. A Valyo célja az, hogy egyre több biztonságos, legális fürdési lehetőség legyen a Dunán, ez a szemléletformálás miatt fontos. Ez az első körben korlátozott nyitvatartás (mind térben és időben) egy első, szimbolikus lépés ebbe az irányba.

Sok ilyen strandra alkalmas terület van Budapesten?

Igen, pont készül egy megvalósíthatósági tanulmány belvárosi szabadstrandok és Duna-fürdők létesítéséről, mely a főváros megbízásából készül. Fontos megjegyezni, hogy a Duna-fürdő nem ugyanaz mint a szabadstrand, előbbi alatt olyan építményeket értünk a folyón, amelyek

egy fa keret víz alatti hálóval, mely „kihasít” egy szeletet a folyóból, biztonságossá és komfortossá téve a dunai fürdőzést. A fent említett tanulmányba a Valyo is közreműködik, felmértük, hol alkalmas a város szabadstrandra, Duna-fürdőre, hol milyen a part, a vízminőség. És hát rengeteg helyen lehetne strand. A dél-budai Bert sétánynál is mértünk tavaly rendszeresen vízminőséget, ez a terület már most is alkalmas lehetne strandnyitásra.

Beszéljünk még a Bert sétányról, ez a Dürer Kert alatti partszakasza a Dunának a Kelenföldi Erőmű kifolyójánál, amivel kapcsolatban több tematikus séta is volt a nyáron – az egyiken én is ott voltam, és nem hagyományos ismeretterjesztő séta volt, hanem mi, résztvevők térképeztük fel a terepet és alkottunk félig komoly koncepciókat az ott lévő tereptárgyak hasznosításáról. A végén tudtuk meg, hogy amúgy alig lehet valamit tudni az itt hagyott, itt maradt objektumokról. A cél pedig a sétány, part hasznosítása minimális beavatkozással, azaz építéssel. Hogy áll most ez a projekt, mi tud itt lenni?

A tematikus bejárásokon, workshopokon felmerült ötletek megvalósítása még várat magára. Jelenleg a közösségi felfedezése zajlik a területnek, aminek része az információnyerés is.

Voltak bejárások, tárgyaláskezdemények az önkormányzattal és a Metrodom lakópark kivitelezőivel a terület hosszú távú hasznosításáról, ki is írtak vagy ki fognak írni egy tervpályázatot. A Valyónak abszolút prioritás, hogy részt vegyen ebben a folyamatban, hogy ne legyenek észszerűtlen beruházások. Az megfogalmazódott, hogy ez a terület maradjon meg olyan természetesnek, amennyire csak lehet, ne alakuljon olyan irányba, mint a Római-part, tele vendéglátóhelyekkel. Célunk, hogy a Bert sétány, a Hengermalomtól az Árasztó-partig tartó, végig sétálható, végig biciklizhető, kis beavatkozásokkal operáló Duna-parti köztér legyen.

A Hengermalom akkor most hosszabb távra lesz a Valyo főhadiszállása?

Főhadiszállásnak azért nem mondanám, de idén ez a legnagyobb projektünk. Tavaly kezdtünk el itt dolgozni, az volt a tulajdonos Beltex Kft. kérése, hogy csináljunk egy kutatást arról, miként lehet hasznosítani ezt az épületkomplexumot. Erre készült egy nagy anyag, interjúztatás, workshoppolás környékbeli lakókkal, a Kelesztés pop-up fesztivállal pedig kipróbáltuk, hogyan lehet megtölteni élettel ezeket az ipari tereket. Év végére összeraktunk egy tanulmányt – a tulaj egy Excel-táblára gondolt eredetileg, mi végül csináltunk egy könyv vastagságú kiadványt –, mely összefoglalta a kutatási eredményeket és felvázolta az elkövetkező évek hasznosítási tervét. Az idei évben elkezdtük ennek a koncepciónak a megvalósítását a Valyóval, melynek lényege, hogy fokozatosan épülve, kísérletezve, közösségeket bevonva egyre több teret aktiválunk a Hengermalomban.

Most készítjük elő a következő három évet, levonva a tanulságokat, mi az, amiben jók vagyunk, amit akarunk csinálni, és mi az, amibe partnereket kell bevonni. Ilyen például az üzemeltetés. Hogy lehet ez fenntartható? Cél egy olyan üzleti modell kidolgozása, ahol a for-profit és a non-profit tevékenységek egymást kiegészítik és erősítik. Most is sok megkeresést kapunk a siló kibérlése ügyében pl. forgatási helyszínnek, céges rendezvényeknek. Egy ilyen modell garantálhatja például azt, hogy a programok mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, ne csak a vendéglátásnak kelljen kitermelnie az üzemeltetési költséget – mert akkor olyan programokat kell szervezni, ami sok fogyasztó vendéget vonz be, és az behatárolja a lehetőségeket.

A Valyo miből tartja fenn magát?

Részben önkormányzati projektekben veszünk részt, Újbudával dolgozunk együtt sokat, a fővárossal (amíg volt, a Budapest Branddel), pályázatokból relatíve keveset hozunk, nem sokat pályázunk. Dolgozunk külföldi projektekben is, illetve adományokból (most tervezünk kialakítani egy állandó adományozói kört), adóegyszázalékokból – nagyjából ezek. Egy kb. hatfős stáb van folyamatosan állásban ősztől tavaszig, a főszezonban felpörög az élet, ilyenkor helyszínen is kint kell lenni, sok a projekt, s általában megduplázódik a stáb. Az a cél, hogy ezt ne kelljen visszavágni mindig a szezon végén.

Önkénteskedni lehet a szervezetnél?

Van lehetőség, igen. Lehet ez pakolás, barkácsolás, takarítás, bútorfestés, egy-egy esemény helyszíni megvalósításához kapcsolódó apróbb feladatok, vagy éppen növénylocsolás, de volt pl. tavaly egy nagy vízminőségmérő csapatunk is. Van egy kitöltendő űrlap a honlapunkon, itt aki szívesen jönne hozzánk, be tudja jelölni, hogy miben jó, hogyan venne részt szívesen a Valyo munkájában, és az önkéntes koordinátorunk fel fogja venni vele a kapcsolatot.

Nyitókép: Rúzsa Rania