Kicsit kapkodva, az utolsó percben tervelték ki a betörést. Hárman voltak, a főnök Szurok Mihály. A háború elején csak élelmiszerrel csencselt, később profilt váltott, mert tizenhatra egyre több középosztálybeli család kénytelen volt megválni a porcelánkészlet vagy az ezüstnemű egy részétől, de hamar beleunt abba is, hogy törékeny levesestálakkal meg cukortartókkal vesződjön, ezért a háború utolsó éveiben már csak szőrmével és ékszerrel kereskedett.

Kőműves Jóska hetvenöt százalékos rokkantsággal tért vissza a doberdói harctérről, így nem kaptak utána két kézzel a Teleki téri árusok. Családja nem volt, mert a cselédlány, akit tizenhétben teherbe ejtett egy bokor tövében, addigra eltűnt, de mit is tudott volna kezdeni az a szerencsétlen egy félnyomorékkal, aki ráadásul az italt sem veti meg. Egy nap majd teljesen nyomorékra verik valahol, hogy dögölne meg.

A harmadik gengszter Sánta Pali árufuvarozó volt, Szurok régi haverja még a háború előttről, s járműtulajdonosként értelemszerűen rá várt a feladat, hogy elsózza a lopott holmit. Ő sem banditának készült, más tervei voltak, de a háború az ő számításait is keresztülhúzta. A frontot megúszta ugyan, de a koldussorsot nem. Eredetileg Sánta és Társa néven akart fuvarozóvállalatot alapítani, de amikor azt kérdezték tőle, hogy van-e neki társa, hát belátta, hogy nincs.

Az üzlet a Mátyás téren állt, és Szurok jól kifigyelte, hogy a tulajdonos, Kaufmann Lipót, aki a harmincas évek egyre barátságtalanabb politikai légkörében fontolóra vette, hogy Szunyoghra magyarosítja a nevét, így gh-val, minden vasárnap reggel elgyalogol a Mária Terézia téri plébániatemplomba. Fűszer- és gyarmatáru-kereskedése ajtaján ilyenkor mindig alaposan ellenőrizte, hogy jól tart-e a lakat. A zárak is erősek voltak, lehetetlennek tűnt ide betörni.

De nem Szuroknak és társainak. Kőműves Jóska a gyalogságnál megtanult vasat vágni, és szerszáma is volt hozzá. Ha nem is az hatalmas vágóeszköz, amivel a szögesdrótot kellett elnyesni támadáskor, de azért begyűjtött pár vésőt, kalapácsot, szúró- és vágóeszközt, amivel elboldogul bármelyik betörő. Épp ezért esett rá Szurok választása, aki elhozta őt ide szombat délelőtt, hogy az utca túloldaláról szemügyre vehessék a lakatokat, amiket majd szempillantás alatt kell eltávolítani.

Miközben majd az egész család a templom felé veszi útját, és két idétlen gyermekük, Berci meg Dani, akik felnőhetnének már végre, hogy az öreg végre rájuk bízhassa az üzlet vezetését, szóval ez a két siheder, akik idegesítően magas, alig mutáló hangjukon azt vitatják, hogy a Kövecses Sári feneke nagyobb-e, vagy a nővére feszesebb alfelébe volna-e jó belecsípni, illetve hogy a Sonntagh Teri milyen váratlanul megmellyesedett.

Berci és Dani végül kiegyeznek abban, hogy mégiscsak a Steiner Médi művésznő idomai a legszebbek, akit akkor láthattak, amikor apjuk a kisebbik fiú tizennegyedik születésnapján elvitte őket biliárdozni a Kis Salétrom utca sarkán álló Spolarich kávéházba, ahol Steiner Médi művésznő rekedt hangja nagyon felizgatta a fiúkat, amitől gyakran voltak később nyugtalan álmaik.

Amíg a család a templomban ájtatoskodott, a Szurok, Kőműves, Sánta trió lazán kirámolta a kisboltot. Úgy tettek, mintha áruszállítók lennének, így senki nem gyanított semmit, és remek piaci kapcsolatainak köszönhetően Sánta Pali délutánra terítette is az árut. Még tülkölt is egy nagyot a kocsijával, ahogy kikanyarodott az üzlet elől, és majdnem elütött egy óvatlan járókelőt, aki szitkozódva emelte magasba öklét. Utóbb ő lett az egyik koronatanú.

Sánta még aznap délután becsületesen le is számolta mind a tizenötezer-négyszáz-harminchat pengőt Szurok markába, aki ekkor már felöltötte jobbik zakóját, és Kőművesre is ráparancsolt, hogy vegyen valami rendes ruhát, mert mulatni mennek a Spolarichba. A kávéház pincérei azonban még így is gyanúsnak találták a társaságot, és gyanújukat csak megerősítette, amikor Szurok a főpincér orra alá tolta a bankóköteget.

Telefonhívásuk nyomán egy civil ruhás nyomozó érkezett a kávéházba, aki feltűnés nélkül figyelte a mulatozó társaságot. Ásítozva nyomta el sokadik cigarettáját, amikor a részeg társaság már harmadszor énekeltette el Médi művésznővel az Öregszel, Jóska című slágert, ami a nyomozónál csak a művésznőt fárasztotta jobban. A zenekar is egyre fásultabban játszotta a dalt, és a három gengszteren kívül senki nem találta humorosnak, ahogy Szurok és Sánta idétlenül röhögve ütögetik Kőműves Jóska hátát.

Kőművesnek is nagyon kezdett elege lenni. Hajnali háromkor fizettek, és végre a nyomozó is feltápászkodhatott a sarokban álló kis asztalától. Feltűnés nélkül követte a társaságot egy külső-józsefvárosi kávémérésbe, amely reggelig nyitva tartott, de még akkor sem érezte elérkezettnek az időt a cselekvésre, amikor Szurok Mihály a pult másik oldalán poharakat törölgető pincér orra alá dugta a még mindig vaskosnak tűnő bankóköteget, hogy megveszi ezt az egész kócerájt.

A tulajdonos erre csak annyit mondott, hogy megkéri az urakat, fogyasszanak és távozzanak. Eközben Jóska épp azt magyarázta egy félvilági hölgynek, Sóvágó Terinek, hogy nercbundát vesz neki. A hölgy szokva volt a részeg kuncsaftokhoz, de Jóska szája büdösebb volt a nagy átlagnál, és a foghiányai sem tették vonzóbbá. Amikor Jóska a hölgy mellét is megfogta, Teri durván eltaszította a férfi kezét, felpattant, és odacsapott két pengőt a pultra a konyakos kávéért, majd feldúltan távozott.

A bejáratnál megállt egy pillanatra, hogy rágyújtson, és visszanézett, hátha a kuncsaft is elindul vele, de amikor látta, hogy a haverja hiába ébresztgeti az asztalnál elbóbiskoló Jóskát, kopogó léptekkel elindult a Józsefvárosi pályaudvar felé. Valamelyik talponállóban csak összeszed valami pénzesebb pasit. A három gengszter végül úgy bukott le, hogy visszamentek a tett színhelyére, ahol már folyt a helyszíni szemle. Ha ez nem lett volna elég, össze is verekedtek, mert Kőműves Jóskának elege lett abból, hogy a másik kettő az Öregszel, Jóskát énekli.

Nem volt kétséges, hogy az őrszobán majd kipofozzák belőlük a beismerő vallomást.

Itt olvashatók korábbi Borongók.

Nyitókép: Vojnich Pál, 1931 / Fortepan