A Józsefváros Újság szerint a Gólya helyi védettsége ügyében hozott önkormányzati döntéssel mindenki elégedetlen, egyedül az önkormányzat elégedett. Erről a kérdésről azonban csak az önkormányzat képviselője nem fejthette ki a véleményét, így a cikk állítása csak a Józsefváros Újság és nem az önkormányzat véleményét tükrözi. Ha ezt nem orvosolnánk, Önök félretájékoztatnák az olvasóikat.
A Gólya helyi védettségéről szóló döntés folyamatában a C8 Egyesület volt a kezdeményező, a döntést az önkormányzatnak kellett meghoznia, ennek a döntésnek a következményeit pedig a Gólya magántulajdonosának kell viselnie. A döntés jogi és anyagi következményeiért a felelősség tehát nem a kezdeményezőt, hanem az önkormányzatot terheli, és amennyiben indokolatlanul korlátozza vagy ellehetetleníti a tulajdonos magántulajdonhoz fűződő jogát, úgy ő a bíróság előtt keresheti az igazát.
Ha meg is találja, akkor az önkormányzatnak akár százmilliós kártérítést kellene fizetnie a Gólya tulajdonosának, olyan közpénzből, melyet másra kellene fordítania. Ennek elkerülése volt az elsődleges célja az önkormányzatnak, valamint az, hogy a helyi védettség egy olyan formáját határozza meg, amely eleget tesz a kezdeményező által megfogalmazott céloknak, és amely a tulajdonos által is elfogadható.
Az utóbbinak mindenképpen megfelel a határozatunk, hiszen a Gólya homlokzatának városképi szempontból értékkel bíró részei megőrzését a tulajdonos képviselőivel a főépítész egyeztette, és végül vállalták azokat. Így az önkormányzatnak nem kell felesleges kártérítési perrel szembenéznie. Az, hogy a tulajdonos nem elégedett a döntéssel, természetes, hiszen a helyi védettség bármilyen formája, ez is, korlátozza a tulajdonosi jogait.
Vajon megfelel-e a döntésünk a kezdeményező C8 Egyesület által megfogalmazott céloknak? Igen, mert megőrzi az utókornak azt, amit a Gólya épületéből meg lehet őrizni – a homlokzat egy része, mely az eredeti helyén felidézi és emléket állít az egykori Gólyának, meggyőződésem szerint jobb megoldás, mint a relief kiállítása valamelyik múzeumban. A C8 Egyesület azon szándékának, hogy a Gólya épületét a maga egészében őrizzük meg, valóban nem felel meg a döntésünk. Szerintem helyesen.
A szakértői vélemények egyike sem mondta ki azt, hogy ez kellene az önkormányzat célja legyen, elismerték az épület – egyszerűen fogalmazva – „érzelmi” értékét, de vitatták, sőt tagadták azt, hogy építészeti értékkel bírna. A Gólya épülete közel van az életveszélyes státuszhoz, a pincéje alá van dúcolva, az épület eredeti állapotának visszaállítása komoly, százmilliós költségeket igényelne, miközben egy 19. századi épületbe, most, a 21. században már nem telepíthető olyan funkció, mely akár a felújítás költségeit visszahozná belátható időtávon belül. Ilyenre pedig végkép nem lehet kötelezni a tulajdonost.
Én a Heti Betevő tagjaként egy időben szinte minden vasárnapomat ott töltöttem, megéltem és részese vagyok annak az érzelmi értéknek, amelyet a C8 Egyesület meg kíván menteni. De ettől még tény, hogy senki sem fogja vállalni egy romos 19 századi épület felújítását, hogy benne majd a századelő kockás abroszos kisvendéglőjét üzemeltesse vagy egy olyan közösségi házat, amelyet épp beszüntettek ott az előző bérlők. Nem azért, mert ne lennének ezek szép álmok, hanem azért, mert ezek az álmok nagyon veszteségesek lennének, illetve költségesek az önkormányzat számára. Az önkormányzat, mint az új Józsefvárosi Múzeum alapítója, mindent megtesz azért, hogy mindabból, amit a Gólya jelentett egykor Józsefvárosnak, a lehető legtöbbet megőrizzen.
Mi elvégeztük a feladatunkat, igaz, nem hibátlanul, és ezért jogosan ér bennünket kritika. A kezdeményezéssel kapcsolatban, ahogy a C8 Egyesület is jogosan szóvá tette, a saját eljárási szabályaink ellen vétettünk, és ezt őszintén sajnálom. Talán az e feletti lelkiismeretfurdalás volt az oka, hogy egy dolgot nem vizsgáltunk, azt, hogy a Gólya „érzelmi” értékeinek megőrzése mögött van-e valós társadalmi igény.
Az építészeti értékekről nyilatkozhatnak a felkért szakértők, azt viszont, hogy a kerület lakossága valóban ragaszkodik-e a Gólya épületének az eredeti formában történő megőrzéséhez, csak maguk az érintettek, a lakosok fejezhetik ki. Más kerületek hasonlóan ikonikus épületei esetében az önkormányzati döntéshozatalt segítették az épület megőrzését fontosnak érző civilek látható és tömeges jelzései. Itt Józsefvárosban egy kezdeményezésben és néhány Facebook-posztban, illetve az önkormányzat későbbi döntését kritizáló véleményben merült ki a civilek, a C8 aktivitása. Ha sarkosan akarok fogalmazni, akkor szemben az önkormányzattal, ők nem végezték el rendesen a feladatukat.
És sajnos ugyanezt kell mondanom a Józsefváros Újságról is, amelynek újságírója és szerkesztője úgy engedett ki a nyilvánosság elé egy cikket, hogy nem hallgatott meg minden érintett felet. Nem természetes, hogy a polgármester olvasói levelet kénytelen írni a kerületi lapba, hogy az álláspontja eljusson a kerület lakosaihoz – a fentieket szívesen elmondtam volna a Józsefváros Újságnak is. Mint ahogy ugyanezeket a szempontokat képviseltem a képviselő-testületi ülés vitájában is, a jegyzőkönyvek hozzáférhetőek, a mondataim idézhetőek lettek volna.
Pikó András
