Május 1-én nagy erejű gázrobbanás történt a Bérkocsis utca 30. szám alatti társasház egyik lakásában: válaszfalak dőltek le, ajtók, ablakok szakadtak ki, leszakadt a födém is. A megroggyant épületben életveszélyes állapotok uralkodtak. Feltételezhető volt, hogy a lakásban ember is volt a robbanás pillanatában.

Egy fiatal tűzoltó, Szipola Benjamin vállalta magára a feladatot, hogy megkeresi a romok alatt rekedt lakót. 

Csapatmunka 

A robbanáshoz több fővárosi mentőegységet riasztottak, köztük a IX. kerületi tűzoltókat és a II. kerületi kutyás keresőszolgálatot is. A személyfelkutatás itt közvetlen életveszélyt jelentett, és a mentésvezető a körülmények mérlegelése után úgy döntött, a feladatra azonnal jelentkező Szipola Benjamin tűzoltó hadnagyot, a IX. Kerületi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság rajparancsnokát küldi be. 

Az omladozó épület miatt figyelembe kellett venni a tűzoltó súlyát is, de Szipola kiválasztásánál meghatározó volt, hogy volt tapasztalata korábban kutyás mentésben is. Miután a kutya rálelt a tetőgerenda alá szorult férfire, két másik tűzoltótársa segítségével sikeresen kimenekítették. 

Szipola Benjamint a hőstettéért Bátorságért Érdemjellel tüntette ki Pintér Sándor belügyminiszter, ám a tűzoltó szerint az elismerés a mentésben résztvevő minden kollégáját megilleti. „Ezt a feladatot bármelyik másik tűzoltó is meg tudta volna oldani. A mentés mindig csapatmunka:

Éppen ezért biztonságban érezheted magad bármilyen körülmények között. Ez másként nem megy.” 

„Tűzoltó leszel s katona!” 

A tűzoltói hivatás nem gyermekkori vágya volt az ózdi születésű Szipolának. Egerben végzett a vendéglátóipari technikumban, majd szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott a Rádió 1-nél. Később a Roxy Rádiónál kapott lehetőséget – ekkor költözött fel Budapestre –, de a városi rádiós miliővel már nemigen tudott azonosulni. 

Nem volt nehéz elszakadnia a média világától, mert közben már alakult benne a váltás gondolata. Erre bátyja példája motiválta. „Kötéltechnikusként több önkéntes mentőcsapat tagja volt. Nagyon tetszett, amit csinál. Rájöttem, hogy én is mentéssel szeretnék foglalkozni.” 

Katasztrófavédelmi szakra jelentkezett a Rendőrtiszti Főiskolára (később Nemzeti Közszolgálati Egyetem), és ott vált számára világossá, hogy a tűzoltó hivatás az ő útja. „Ott tapasztaltam meg először, hogy

Tűzoltói nyári gyakorlatra kérte magát, hogy közelebbről megismerje a szakmát. „A harmadik napomon az Orczy útról, egy gumifeldolgozó üzemből kaptunk riasztást. Láttam, hogyan mozdul meg az esetre egy laktanyányi ember, láttam az izgalmat az arcukon, láttam, ahogyan rutinszerűen látják el a korántsem veszélytelen feladatot, és akkor már tudtam, én is ezt szeretném csinálni. Pedig addig még tűzoltóautó közelében sem voltam.” 

Szipola szerint legfőképp az alkalmas tűzoltónak, aki empatikus és segítőkész, csakis így lehet hosszú éveken át űzni a hivatást. „Tűzoltónak lenni nem fenékig tejfel, nem csak arról szól, hogy hősként felpattanunk a tűzoltóautóra és lementjük a macskát a fáról.

„Kezdőként a kutyás mentések izgattak a legjobban. Ebben a csapatban lesz igazán kerek a történet.” A tűzoltói lét folyamatos tanulást, önfejlesztést is igényel. A heti általános képzések és rutinban tartó gyakorlatok mellett Szipola azon igyekszik, hogy bekerüljön a katasztrófavédelem hivatásos mentőszervezetének, a HUNOR-nak a K9-es alegységébe, ahol kutyával keresik az eltűnt személyeket. 

A rengeteg kihívás közepette még sosem érzett félelmet – vallja. „Olyan előfordult már, hogy körülnéztem és azt gondoltam, hát ebből még lehet baj. De nem lehet az a fejemben, hogy biztonságban ki akarok jutni, mert akkor be sem megyek.” A feladatra kell fókuszálni, és arra, hogy elkerülje a lehetséges kockázatot. 

És miért vállal kockázatot nap mint nap mások életének megmentéséért? „Ha valakit közvetlen életveszélyből mentesz ki, olyat tettél, aminek volt értelme. Éppen ezért kifizetődik számomra minden belefektetett energia és kockázatvállalás.” 

Fotók: Mile Máté