Kikúrálva

A Cure 1978 óta működik, utolsó lemeze 2008-ban jelent meg. Már évek óta ígérik, hogy kijönnek még eggyel, amit úgy harangoztak be, a valaha volt legjobb albumuk lesz. Már a pandémia kitörésekor beszéltek róla, és milyen jó lett volna, ha a Cure lett volna a válasz a járványra.

A turnéra ígért lemezt még mindig várjuk – sőt, rögtön két lemezt ígértek, ha egyszer végre tényleg –, de csak egy-egy új dalt mutatnak be a 44 állomásos Lost World koncertsorozat fellépésein. 44 éves pályafutásuk alatt ötödik alkalommal jutottak el hazánkba, legutóbb hat éve töltötték meg az Arénát.

Az új anyagról most sem játszottak többet három dalnál, az eklektikus életműből mindig van elég nóta, amivel kielégítik a rajongókat. Most is mosolyra fakasztották őket, ennyi vidám öreg darkot én még sosem láttam egy rakáson, de ezt tudjuk be a nosztalgia varázsának.

A Cure viszont nem véletlenül adott el 30 milliónál is több lemezt, és került be pár éve a Rock and Roll Hall of Fame-be, két és fél órán át hallgattuk csodálva majdnem minden korszakuk ikonikus dalait. Robert Smith pedig 63 évesen talán tisztábban énekel, mint bármikor. Két megtervezett ráadásblokk, az utolsó egyenesen a legnagyobb slágerekkel – garantált siker ilyen profi zenészek és ilyen nagyszerű hangzás mellett.

A mostani talán az utolsó koncertjük volt Magyarországon, és szerintem jobban sikerült, mint a legutóbbi, bánhatja, aki kihagyta.

• The Cure-koncert, 2022. 10. 26.
• Papp László Budapest Sportaréna
• 4/5

-juan-

Szomorú, vizes sík

Talán mondanom kellene végre valamit az ürességről, szól az utolsó mondat – külön köszönetet is kap érte Szőllősy Kristóf – Nagy Hajnal Csilla első regényében, miután 183 oldalon át beszélt az ürességről.

A (sznobok, figyelem!) Margó-díj tízes listájára is felkerülő kötet hét ember egy hetét írja le napról napra, melyek annyiban hasonlítanak, hogy az egyik ember csapódik a másikhoz, senki nem nagyon mond el semmit annak, akinek kéne vagy akarna, vágyak, remények derengenek fel, hogy aztán a 24 órára kimért feladat és vágy rögtön el is lobbanjon.

Nem barátságok vannak, hanem egymásra ítélt sorsok – ürességnek is mondhatnánk. De azzal épp a lényeget nem adnánk vissza, azt a nyelvi konstrukciót, amely egy mégis nagyon izgalmas univerzumot épít fel ebből a(z alapvetően pokoli) helyzetből, ahol esélye sincs az igazi kötődésnek. Hideg, rideg leíró mondatok, homokos, szomorú, vizes sík ez, okosan biccenteni sincs kedvünk. De elmerülni benne igen.

Nagy Hajnal Csilla Szlovákiából érkezik, Losoncon született 1992-ben, az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát magyar nyelv és irodalom alapszakon, majd összehasonlító irodalom- és kultúratudomány mesterszakon, írja a Wikipedia. Első könyve a 2016-os Miért félünk az őrültektől? verseskötet.

Ha hasonlítanom kéne valakihez, Szvoren Edina jutna eszembe, csak az teljesen más.

• Nagy Hajnal Csilla: Hét
• Scolar Kiadó
• 5/5

-dd-

Platonov

…a végén elbukik. Ahogyan az a Csehov-drámákban a főszereplővel általában lenni szokott. A darabot 2019 óta játsszák a Kamrában Székely Kriszta rendezésében, igen nagy sikerrel. A jelen idejű díszlet és ruhák harmonikus színei és a profi színészek – bár egyes pillanatokban az átélésből a rutinba esnek – nem hagynak kívülállónak maradni.

A közönség L alakban veszi félig körbe a színteret. Ha volt hajlamunk szimpatizálni a meg nem értett művészkarakterrel, aki nem vállal felelősséget tetteiért, bár cserébe nem is vár el túl sokat, csakhogy mindenki szeresse, akkor Kocsis Gergely fantasztikus Platonovja ezt bizonyára kiöli belőlünk.

A rém irritáló önsajnálat csak ritkán vált ki együttérzést a nézőből, szemben környezetével, kiknek életét megkeseríti a kellesz-nem kellesz-csak-hagyjatok játékkal. Platonov érzéketlennek mutatkozik, valami mégis felőrli őt belülről a történet végére, talán az alkohollal itatott lelkiismeret. A szövegpéldány nagyban azonos az eredetivel, a hozzátettek ízléssel egészítik ki azt.

A katonás nagyágyúk hozzák az elvárt szintet. A mélység, a szellemesség és a humor most is jó ütemben váltakozik. A nyomasztó élethelyzetben Oszip karaktere is osztozik, Nagy Ervin mégis egy rettentő humoros együgyű szerelmes tulok szerepében brillíroz, nincs, ki bírná nevetés nélkül. Kirillként, Glagoljev pénzzel nevelt fiaként Gloviczki Bernát hozza a kokósnevetés mintapéldányát. A szorongó, fura és kényszeres Grekovát Tóth Zsófia alakítja szórakoztatóan.

• Csehov: A Platonov
• Katona József Színház, Kamra
• 5/5

Rebró