Az eredeti tervünk az volt, hogy a rászoruló embereknek adjuk a ruhákat, de ahogy formálódott az esemény, felmerült a kérdés, na és ki számít rászorulónak. Az, aki az utcán él? Akinek nincs munkahelye? Aki keveset keres? Aki nem tud ajándékot tenni a fa alá, ünnepi ételt az asztalra? Így végül abban maradtunk, hogy mindenkinek adunk, aki úgy érzi, szüksége van rá, azonban limitáljuk az elvihető darabok számát: fejenként három darabra lehetett ingyen lecsapni, ha pedig valaki többet is szeretett volna, becsületkasszás alapon adományt kértünk cserébe.
Az összegyűlt adományokat – összesen 14 200 forintot – a Láthatatlan Tanoda gyermekeinek ajánlottuk fel. Mindenki annyit adott, amennyit jó szívvel fel tudott ajánlani, volt, aki semmit, az egyik vásárló 45 forintot adott, a legnagyobb adomány értéke ezer forint volt. Egy elegánsan öltözött hölgy a teljes kínálatot végignézte, hogy találjon magának valamit, amit szívesen hazavisz, csak hogy adhasson a gyerekeknek támogatást. Végül egy könyvet választott, reméljük, örömét leli benne.
Amint kipakoltunk, a Teleki téri piac vásárlói és a környéken sétálók azonnal lecsaptak a ruhakupacra, később az érdeklődés csillapodott, de egészen 1 óráig folyamatosan jöttek a vevők. Közben tizenharmadszor is meghallgattuk a Last Christmas című Wham!-slágert, majd következett egy Zámbó Jimmy-dal.
A ruhák mellett vittünk gyerek- és felnőtt könyveket, plüssöket, gyerekruhákat is. Sok nagymama szeme felcsillant, amikor meglátta a gyerekeknek szóló holmit, többen vittek egy-egy könyvet vagy épp téli dzsekit az unokának, kisebb keresettel rendelkező szomszédoknak, egyedülálló anyáknak, így a karácsonyi ajándékkal már nem kell idén foglalkozni.
Egy hölgy elmesélte, hogy a fia 27 évesen rákban szenved, az ő gyerekeinek válogatott ruhákat, egy másik a depressziós szomszéd nő gyerekeinek keresett plüssállatokat. Azt mondta, nem tudja, mit fognak enni karácsonykor, lesz-e egyáltalán bármi ételük, de próbál segíteni nekik, ahogy tud.
Nemcsak embereknek lehet örömet szerezni: valaki plüssmacit vitt rákbeteg kutyájának, aki másfél éve tünetmentes. Egy nagymama pedig a Felvidéken élő unokáinak vitt ruhát és plüsst karácsonyra.
Mindenki átgondoltan vásárolt, volt, aki próbált is, pulóvert, kabátot, hiába volt ingyen, nem akarták elvenni mások elől, csak ha biztosan jó rájuk.
Nagyon szívmelengető élmény volt látni, ahogy a nem a legtehetősebbek közé tartozó józsefvárosiak a még szegényebbekre gondoltak, igyekeztek nekik is örömet szerezni.
Sok mindent elvittek, sok ruha megmaradt, összesen 4 kék ikeás zsáknyi, így ezeket a hét folyamán az Oltalom Karitatív Egyesületnek adjuk le. Köszönjük mindenkinek, aki bárhány forinttal is segítette a gyűjtést!
