Raklapsorsok

Amikor megnéztem az Örkény Színházban a Brecht-klasszikust, igazából nem éreztem aktuálisnak kérdésfeltevését: az emberi élet, a megélhetés nehézségei, a nehéz sors arra kényszerít, hogy a jót megtagadd vagy elfedd, azaz, hogy a szegénység, a nyomor erkölcsromboló. Hiszen, gondoltam magamban, manapság a jóságnak lehetősége van megmutatkozni, érvényesülni, és milyen szép és számos példákat látunk az ukrajnai háború menekültjeinek befogadásában a környezetünkben, városunkban, kerületünkben. Aztán 48 órával később már teljesen máshogy láttam ezt – ugyanis április 2-án este láttam a darabot, 3-án választás volt, 4-én pedig megindult a vidékizés, és a nyomor okolása a végeredményért.

Brecht művei ideologikusak, baloldalisága nem feltétlenül segít a darabjait frissen és élvezhetően tartani, könnyen fordul át példázatba. Az Örkényben is mintha birkózna vele Mácsai Pál rendező – Izsák Lili minimalista, raklap-díszlete működik, az istenek, mint óriásberuházásokat látogató, a maguk által létrehozott rendszertől is iszonyodó politikusok zavarodottak, amikor a nyomorgó emberek által kényszerből kialakított megélhetési stratégiákkal találkoznak.

Mit ér a jóság ebben a rendszerben? – a naivitásba hajló, kissé papírízű karakterű Sen Te (Tenki Réka) is kénytelen alkalmazkodni. A cselekmény kevésbé átütő (és ez igazából Tenki alakításáról is elmondható), ami inkább sikerült, azok a mellékalakok, a végtelenül nyomasztó léhűtők, akik kihasználják a jótét rokont, vagy említhetjük Sen Te jövendőbelijének anyját, Jang asszonyt – Csákányi Eszter kivételesen magas szinten sűríti bele kisebb szerepébe a számító, mert fia érdekét néző asszony karakterét, akit egyszerre ítélünk és sajnálunk meg.

Gondolatébresztésnek működhet a darab, de a nagyobb svung, mersz – itt is – elkélt volna.

• A szecsuáni jó ember
• Örkény Színház
• 3,5/5

–dd–

Csinosan sötét ház a József utcában

Mondtunk már véleményt filmről, könyvről, színházról, de házról még nem, pedig ez a kulturális produktum alapvetően befolyásolja mindennapi közérzetünket. Egy József utcai majdnem kész épületet néztünk meg, ami a Horváth Mihály téri Marone House-projekt már elkészült része. Erre a projektre is jellemző a magas beépítettség és szintterületi mutató, vagyis a végső határig kihasználják a beépíthető teret, és sem az épület elhelyezésénél, sem az építkezés során nincsenek kellő tekintettel a szomszédos házak lakóira.

A kerület új házai többségükben meglehetősen sematikus, se nem ronda, se nem szép, inkább böhöm épületek. A Marone József utcai frontja ezekhez képest kellemes meglepetés. Szépen illeszkedik az utca régi épületeinek sorába, nem nő föléjük, nem túl széles, játékos az ablakok, erkélyek aszimmetriája, szintvonalai mégis harmonikusan illeszkednek a szomszédos százéves ház homlokzati beosztásához.

Egészen sötét hatású mélygesztenye hasított díszkőlapok borítják, ettől egyszerre lett modern és régies, rusztikus, ami jól illik a történelmi hangulatú utcába. Ami mégis kételyt ébreszt, az a ház belső része, ami most egy keskeny üres telekre néz, az önkormányzat tulajdona, aminek másik oldalán egy szintén régi egyemeletes épület áll. Az utca vonala most az új épülettel megszakad, a belülre emelt magas fal pedig az üres telektől határolja el, ahelyett, hogy leendő parkként nyitna feléje. Ha így marad, hiába a menő homlokzat, az oldalsó tűzfal miatt örökké befejezetlen hatású lesz.

• Marone House első ütem
• József utca
• 4/5

–bg–

Ruszkik, haza!

A 80-as évek Kádár-korszakát csomagolja mai fiatalok által is fogyasztható, idősebbeknek kellemesen nosztalgikus köntösbe a Besúgó, az egyelőre kizárólag az HBO Max kínálatában elérhető, teljesen magyar fejlesztésű sorozat.

Az első részeket a választások előtt adták ki, talán nem véletlenül. Bár nehéz ma olyan múltidéző, politikával foglalkozó alkotással előállni, amiben ne lehetne párhuzamot találni a jelennel, célja vagy sem a sorozatnak, elég jól hozza a párhuzamokat, rengeteg az áthallás.

A másodév előtt álló egyetemistát, Demeter Gerit elkapják a vonaton az állambiztonság emberei, és beszervezik besúgónak: azzal fenyegetik, hogy beteg öccsétől megvonják a gyógyszereit. Feladata, hogy megfigyelje kollégiumi társát, Száva Zsoltot, aki titkos rendszerellenes csoportot működtet a kollégium falai közt.

Ha eltekintünk attól, hogy ismét 30 éves felnőttek játszanak 19-20 éves egyetemistákat, a karakterek izgalmasak és összetettek, a történet is kellőképp csavaros. Történelmi hitelessége helyenként vitatható ­– de pont a mai politikai párhuzamai miatt könnyen elnézhetjük neki. Egyik főhős sem fekete vagy fehér karakter. Geri a besúgó, mégis könnyebb vele szimpatizálni, mint Szávával, aki igazi politikus alkat: tömegek isszák a szavait, de magánéletében önimádó és agresszív.

A korszak hangulatát visszaadni akaró kellékeken, a zenéken, a titokban árult Lux szappanon, a nyugati import hangfelvevőn, a kecsapon jókat mosolygunk, szinte érezzük a dinsztelt hagyma és az olcsó cigivel telefüstölt kocsmák szagát, de kicsit mégis mintha szándékosan az arcunkba lennének tolva ezek a retró díszletek.

• Besúgó
• HBO Max
• 4,5/5

–ÁJ–