Romlásnak indult hajdan zselés szaloncukor kristályosodik ki olyan hamar, hogy felmerül a gyanú, már romlottan érkezett a boltba. A dolgok elromlanak, miért, mert minden elromolhat, amit ember hoz létre. Miért? Mert, ne kérdezgess annyit – ezt nem mondom a gyereknek, pedig egyre többet kérdez, és egyre bonyolultabb mesékbe bonyolódunk. A védőtündérek úgy védenek meg, hogy láthatatlan varázsburkot szőnek körénk, és azon nem juthat át a rossz. A tündérek láthatatlanok, de ha idehívjuk őket, akkor érezhetjük, ahogy csapkodják a szárnyukat. Kicsit hullámzik a levegő. Mi az, hogy hullámzik a levegő? Kis szél, izé, fuvallat. Érted?
A karamellás szaloncukor csak álmában látott karamellt, a milkás az meg gejl, de nem bírunk lejönni a cukorról, a rossz is jó valahol. Anya azért nem süt bejglit, mert nem tud. Kár az anyagért. Meg hova süssek már januárban? A gyereknek addig van karácsony, amíg áll a fa és nem kell oviba menni. A gyereknek három hétig tartó gyereknap, anyának kisebb idegösszeomlás. Túlzok, persze, nem tudom tartani a mértéket, rossz vagyok szaloncukorban és a dolgok pozitív szemléletében, habár a gyereknek azt tanítjuk, hogy a jó győzedelmeskedik, ezt mondják a mesék, és a rossz elbukik. A rossz az a rossz, kész, nem magyarázzuk meg, ez az egyetlen dolog, amire a gyerek – legalábbis kifejezetten – nem kérdez rá, csak arra, hogy a vasorrú bába miért akarja elemészteni a királylányt, mi az az irigység, és ha a vasorrú bábát kiűzik az országból, akkor hova megy?
Az emberek soha nem lesznek olyan boldogok, mint gyerekkorukban, ilyesmit írt Virginia Woolf valamelyik könyvében. „Most, hogy éppen azt olvasta Jamesnek: »üstdobokkal és trombitákkal a sok katona«, kisfia szeme elsötétült, és Mrs. Ramsay azt gondolta, miért kell felnőniük és elveszíteniük mindezt.”
Nem szeretem, ha a gyerek pisztolyozik, nem tudom, honnan jön nála ez a dolog, nem beszélünk háborúkról, néha a veres király megtámadja a fehér királyt és Kígyó Darvitéz legyőzi a Tatárvitézt, de pisztoly a mesékben sincs, csak kard, a pisztoly az egyik legtisztességtelenebb fegyver, ezt persze nem mondom neki, de mégis, valahogy a tündérhálón átszivárog a valóság. Háború van, konkrétan és a szomszédban, meg azon túl is – ilyeneket nem mondunk.
Anya, megölöm a rosszakat, elhiszed? A halál az most még átalakulás. Ha meghal a királylány, a helyén fácska nő. Ha édesanya meghal, visszatér veres tehén képében, így táplálja kisfiát, az elpusztított szegénylegény csontját összeforrasztják és meglocsolják élőhaló vízzel. A halál után következik valami vigasztaló, és ez így jó, talán ez az igazi halál, és nem az, hogy örökre vége és ott porlad a föld alatt. Amit most adok át a gyereknek, az megmarad, nem írja felül teljesen semmilyen későbbi tanulás.
Szaloncukor, lazulás, mese végtelen mennyiségben. A katona elnyeri a királylány szerelmét, a tűzszerszámmal megmenekül, és övé lesz a királyság. Anya, de mit csinál a katona? Megvédi az országot. Miért támadják meg az országot? Erre a legnehezebb válaszolni, nem készültünk fel, hogy egy három és fél éves gyerek nagyjából már mindent tudni akar. Minket nem támadnak meg, ugye? Hazudni nem fogunk, mindent el lehet mondani a gyerek szintjén, ezt előre megfogadtuk, de most azt mondjuk, minket nem támadnak meg. Soha? Soha. Egyébként is, apa, anya megvéd. Itt vannak a tündérek. Ha rossz is történik, végül minden jóra fordul, helyreáll a világ rendje, kitavaszodik, a tündérré vált aprócska lány melegebb tájakra költözik. A rút kiskacsából hattyú lesz, sok viszontagság után a hollókból testvérek lesznek, a fabábuból igazi kisfiú, szegénylegényből, kígyóból kiskirály.
Az ünnepeknek akkor van vége, ha megunjuk, és elfogyott a bolti bejgli. Anya, kérek „valami érdekeset” – ez alatt az édességet érti. Hogyan fogunk visszaszokni a normális étkezésre? Miért kell süteményt enni hetekig, ezt a kérdést annyiszor feltettük már. Ilyenkor minden kell, békesség, karácsonyfa, kinek-kinek jézuska, angyal vagy karácsonyi tündér, szeretet, jó kaják. Túrós kuglóf, tiramisu, halászlé nem, mert azt sem tudok főzni. Mert anya nem ügyes, azért nem ügyes, mert anya ki nem szedi a hal szemét, olyan a világon nincs. Meleghullám után fagy, dér, a gyerek boldog, mert jó a meleg, jó a tél is, csak a sapka nem meg a kesztyű. Hetekig otthon vagyunk meg a kertben, esetleg sétálgatunk, valamit mindig mosok, valami mindig sül, átcsúszunk a januárba, átalusszuk a szilvesztert, lassan dolgozni kell, de még azért nem, még három napig, kettőig nem lesz vége, hogy szívünk bélelt, hűtőnk tele. A katonák is alusznak, és egyszer most már tényleg vége lesz a rossznak. Elhiszed?
Schillinger Gyöngyvér
Fotó: Pexels
