Decemberi cikkünkben elmondtuk a már ismert részleteket, hogy az akkor fideszes alpolgármester Kocsis Máté maga mellé állította a képviselő-testületet az SZDSZ-es Csécsei Béla polgármesterrel szemben, így sikerült megszavazni a projektet, valamint a szerződés fő számait is megismertük. Most azt mutatjuk be, miért alkalmas ez a megállapodás arra, hogy tetemes mennyiségű közpénz vándoroljon magánkézbe, törvényesen.

Kértünk (de még nem kaptunk) engedélyt arra, hogy a polgármesteri hivatalnál levő teljes iratanyagot megismerhessük, s megkaphassuk az elszámolás részleteit is, ami teljessé teszi majd a képet. Az alapszerződések ugyanis sok részletről nem tesznek említés, ezeket külön megállapodásokban, mellékletekben rögzítették, és természetesen meg kell ismerjük a szerződő felek, az ENEFI Nyrt. és a szerződést megkötő volt testületi tagok, így Soós György volt kerületi Fidesz-elnök és Kocsis Máté álláspontját is.

Szemünk Fénye Program – az előkép

Az önkormányzatnak van egy másik hosszú távú szolgáltatási szerződése is, ami az RFV-szerződéshez nagyon hasonló konstrukció. Ezt a 2007-es világítási szolgáltatási szerződést a Caminus Zrt.-vel kötötték, és ez szolgált mintaként az RFV-szerződéshez.

A Szemünk Fénye egy 2006-ban indult kormányzati program volt, aminek keretében 180 önkormányzat oktatási intézményeiben alakították takarékosabb üzeműre a világítást. A Caminus lecseréltette az intézmények, osztálytermek világítását korszerűbbre, s vállalta, hogy 15 évig karbantartja ezeket. És ehhez nem kell közpénz sem, szólt az akkori indoklás, mert a Caminus saját erőből végzi el a munkát, amiért 15 éven át szolgáltatási díjat kap az önkormányzattól.

A vállalkozó áll tehát minden költséget, a kormánynak vagy

az önkormányzatnak nem kell a beruházásra költségvetési forrást biztosítania – legalábbis látszólag.

De könnyű belátni: végül az önkormányzat mégiscsak közpénzből – jelentős vállalkozói haszonnal terhelten – fizeti ki a munkát részletekben.

Egy bizonyos, a közpénz ilyen módon törvényesen válik magánpénzzé, felhasználását már nem lehet ellenőrizni, hiszen egy magáncég sajáterős beruházásáról van szó. A világítótestek a Caminus tulajdonában maradnak, s 15 után át lehet venni őket, addig csak fényt szolgáltat. Az önkormányzat pedig a csökkenő áramdíjjal nyer valamennyit, de a szerződés ideje alatt ezt

a megtakarítást részben vagy egészben elviszi a közbeiktatott vállalkozó profitját is tartalmazó használati díj

– az RFV-szerződésben már a megtakarítás többszörösét vitték el az éves díjak.

Jogosnak tűnik a kérdés, hogy miért nem a kormány vagy az önkormányzat végzi el saját erőből a korszerűsítést, hiszen a Caminus ugyanazokat az alvállalkozókat bízta meg, akiket az önkormányzat is megbízhatott volna, és akkor közvetlenül élvezhette volna a megtakarítást. A konstrukció az SZDSZ-es idők találmánya, Magyar Bálint kulturális minisztersége alatt született. A Caminus Rt. a mai napig számláz néhány tízmilliót a világításért, és amikor lejár a szerződése, az önkormányzat (illetve ma részben már a tankerület) pénzért átveheti a világítótesteket. A konstrukció a korrupció melegágya, de volumenét tekintve ma már szerénynek látszik.

A továbbfejlesztett megoldás

Az RFV (ENEMI) hőszolgáltatási szerződése is ezt a mintát követi, még a megfogalmazás is hasonló. Soós György fideszes képviselő 2007 júliusában az előterjesztésében azt írta, a „Szemünk Fénye Program hibáiból tanulva olyan megoldást kell találni, ami […] tulajdonosi kontrollt biztosít az önkormányzat számára, szakmai befektető bevonása lehetővé válik, [… aki] jelentős tőkeerővel rendelkezik és képes a beruházások finanszírozására”. Ezért nem külső partnerrel, hanem egy energetikai céggel felerészben közös céggel végeztették el a beruházást. Ez lett a RFV Józsefváros Szolgáltató Kft., amiben társtulajdonos a ma ENEFI Nyrt.-nek nevezett cég, s bár tulajdoni hányada 49 százalék, mégis 70 százalékos döntési többsége van.

Soós György az előterjesztésben azt írta, „ez többletterhet nem jelent a költségvetésünkre, ellenben 238.800.000 Ft azonnali készpénzhez jut az Önkormányzat”. De a végleges szerződés alapján végül nem kapott pénzt az önkormányzat, az eszközeit ingyenesen adta át vagyonkezelésbe az RFV-nek. A közös cégben lényegi munka nem folyik – nincsenek alkalmazottai, a vezetőit is az ENEFI Nyrt. adja –, és a munka teljes egészét az ENEFI Nyrt. végezte alvállalkozóként. Az ENEFI részéről a „jelentős tőkeerő” egy OTP-hitel volt, aminek visszafizetéséért az önkormányzat vállalt kezességet. A Szemünk Fénye Programhoz hasonlóan

az önkormányzat évente szolgáltatási díjat fizet – 2020-ban már közel 300 millió forintot –, ami mintegy 3 milliárd forintot jelent a 15 év alatt, és ennek a kétharmada nyeréségként az ENEFI Nyrt-nél jelenik meg

– az alvállalkozónál, aminek tevékenységére nincs az önkormányzatnak rálátása.

Az RVF Kft., amiben tulajdonos az önkormányzat, ugyanakkor nem nyereséges – a 2016 óta nyilvánosan fellelhető mérlegadatok szerint legalábbis nem az –, és

nem leltük nyomát eddig, hogy a nyereségen valaha is osztozott volna az önkormányzattal.

Az látszik, hogy minden pénz az ENEFI Nyrt.-nél köt ki. Sőt, még a beszerzett kazánok is nála vannak nyilvántartva, az értékcsökkenést is ott számolták el, az éves beszámolójában ezt maga az ENEFI tette közzé a befektetői számára.

A séma tehát alapjában ugyanaz, mint a Szemünk Fénye Programnál, a közpénz szolgáltatási díjként válik magánpénzzé nulla kockázatú, bank által 100 százalékban megfinanszírozott hitelből, amire a megrendelő önkormányzat vállal garanciát. A RFV-szerződésben a szolgáltatási díj rendkívül magas, és annak ellenére, hogy az RFV Kft. az ENEFI és az önkormányzat közös cége, a kft. mégsem nyereséges. A konstrukció logikája szerint a szolgáltatási díj hasznából az önkormányzatnak is kellene részesülnie. Az ENEFI Nyrt. még akkori is tetemes, 30 százalék fölötti haszonhoz jutna, ha a tulajdoni hányad alapján osztozkodna az önkormányzattal.

Egyelőre a kérdések sokasodnak. Szeretnénk megismerni a 15 év történetét még pontosabban, a megállapodások részleteit, a tényleges költségeket, a megtakarításokat, ki hogyan részesült a haszonból, ki és hogyan ellenőrizte a projektet, és végül, hogy mi, polgárok, jól jártunk-e az ügylettel vagy ismét egy szomorú, mutyigyanús ügy elszenvedői vagyunk.

Nyitókép: Huszár Boglárka