Ahogy az igazi nevét homály fedte, születési dátuma sem mindenki előtt ismert. Molnár Gál Péter és a német mozi lexikona (The Concise Cinegraph: Encyclopaedia of German Cinema) 1882-re, a Magyar Hollywoodi Tanács 1884-re teszi születési évet. Józsefváros honlapján is 1882 szerepel a neve mellett a hírességeink felsorolásában. Mi ezt követtük. A cikk írása során kiderült, hogy igazából 1883. február 2-án születhetett a híres kabarészerző és színész, emiatt mégsem kerek ez az évforduló, ám szerethető személye megérdemli, hogy a 140. helyett a 139. évfordulón is emlékezzünk rá.

Szőke Szakállra ugyanis mindenki szeretettel emlékezik.

Ő is olyan színész, mint jóbarátja, Salamon Béla – neki írta a Vonósnégyes jelenét –, aki mindig önmagát alakítja, és ezért a szerepe és vonzó személyisége sohasem különül el egymástól.

Grünwald, Gärtner és Gerő

Grünwald Jakab, Gärtner Sándor, Gerő Jenő volt a születési, a magyarosított (?) és az írói neve. Grünwald Henrik sírkőfaragó mester és Fischer Róza fiaként látta meg a napvilágot a kőbányai temető mellett, zsidó családban. Édesanyja hamar meghalt, helyébe a húga lépett, aki hét gyereket nevelt fel. Az imádott Emma néniről és a gyerekkorról legtöbbet Szőke Szakáll önéletrajzi könyve mesél, a Vonósnégyes Casablancában, de igazából nem merül el a magánélet részleteiben, első feleségéről alig pár sort ír csak.

Hogy a nevek váltakozása a XIX. század végi asszimiláció identitáskeresése, vagy egy kívülről kedélyes, belül zárkózott ember rejtőzködése, nem tudom. Az mindenképpen érdekes, hogy

eszébe sem jutott „magyar” nevet választani,

zsidóságát természetes módon felvállalta, de nem hangsúlyozta. Abban a korban nőtt fel, amikor a sokfelől jött pesti polgárság szívesen volt magyar patrióta. Szőke Szakáll is volt királyi és császári katona a monarchiában, még Ferenc Józseffel is találkozott, aki az autogramos könyvecskéjébe is beírt.

Érdekes, hogy a Casablanca Carl főpincéreként is osztrák-magyar menekültként szerepel, a filmben nincs szó zsidó származásról, noha egyértelmű, hogy a menekülésben ennek a származásnak alapvető szerepe van. A rendező Kertész Mihály sem akarta ezt kiemelni, és Szőke Szakáll sem akart az ízetlen „ki a zsidó, ki a magyar (vagy német stb.)” kérdésbe belemenni, noha 1939-ben egyértelműen a kezdődő üldöztetés elől emigrált Amerikába.

Ott pedig hamar Hollywood kedvence lett, és a Casablanca mellett egy másik Oscar-díjas filmben, a szintén Kertész rendezte Yankee Doodle Dandy-ben is játszott. Amerikában teljesedett ki pályája, ahol 1955-ben halt meg.

A filmezést azonban már 1915-ben elkezdte, még némafilmesként,

több mint 80 filmet forgatott élete során.

Még térjünk vissza a neveihez. A Gerő Jenő művésznevet, ami az eredeti nevére utal, (G)rünwald (J)akab, szintén használta, de itthon is és a világban is főleg Szőke Szakállként ismerték, külföldön S.K. Sakall, S.Z. „Cuddles„ Sakall és ezek mindenféle változatában.

A Szőke Szakáll nevet azonban nem ő választotta. Gimnazista volt még, amikor egy vidám dalát azaz kupléját öt koronáért megvette egy revüszínház. Hamarosan afféle házszerzőjük lett, akkor vette fel a Gerő Jenő művésznevet, és gyakran eljárt a színházba, hogy lássa, hogyan játsszák a műveit. Az igazgató kiadta a személyzetnek, hogy azt a szőke szakállas fiút, aki akkor volt, engedjék be ingyen. Egyszer egy zeneműkiadó ez egyik dalt készült kiadni, aminek ő írta a szövegét, s felhívták a színházat, hogy megtudják, mi a szerző neve. A portást érték csak el, aki azt mondta, „az a szőke szakáll”, és ez került névként a kottára is. S most már rajta ragadt a név.

Az Apolló

Szőke Szakáll a Corvin Áruház helyén 1915-ben épült, nem túl hosszú életű Appolló Kabaréban – amit neveztek egy időben Apolló Színháznak is –, lépett fel, és ő volt az egyik fő szerző is. Rajta kívül a társulat tagja volt Gózon Gyula, Kertész Mihály, Lábas Juci, Berky Lili, Salamon Béla, Rózsahegyi Kálmán, Békeffi László, és ez csak néhány a hírességek közül.

Az Appollónak már nyoma sincs, de a Színházi Élet 1924-es kritikájából képet kapunk arról, miért volt olyan népszerű Szőke Szakáll és a színháza:

„A budapesti kabarék közül először az Apolló Színpad nyitotta meg kapuját. A népszerű és kedves eskü-úti kabaré az új szezonban is hű maradt hagyományaihoz:

minden tekintetben tökéletes kabaré-műsort nyújtott.

A péntek esti főpróbán a kritikusok és a szombati premiéren a közönség tapsolta meg a gonddal, szakértelemmel bőkezűen összeállított műsor minden egyes pontját. A műsor törzse, Szőke Szakáll kétfelvonásos bohózata: Egy úr két kutyával. Nyílt tengeren, hajó fedélzetén kezdődik és egy amerikai farmon esküvővel végződik ez a mulatságos és bonyolult történet, amely Szőke Szakáll egyik legjobb munkája.

Szőke Szakáll élelmes, szemüveges matróz,

Bársony István és Kertész Endre a minden hájjal megkent kalandorok, Posner Magda a kedves „american girl”, Szentiványi a másik matróz szerepében tudásuk legjavát adják. Az Egy úr két kutyával ötletei, viccei, szójátékai nemsokára a „jobb mint a vonó” népszerűségét túlszárnyalják.”

Ezzel a messze nem teljes megemlékezéssel induljon hát el a mi házi Szőke Szakáll-emlékévünk, ami egy év múlva, a tényleges 140. évfordulóval zárulhat majd. Addig nevessünk a Vonósnégyesen és a többi kabaréjeleneten, olvassuk Szőke Szakáll önéletírását, nézzük meg a Casablancát és a még fellelhető filmjeit – és kísérje napjainkat az a kedves derű, ami belőle áradt.

Nyitókép: Szőke Szakáll mint Carl főpincér, jelenet a Casablanca című filmből, 1942