Alig több mint egy hónap múlva, április 11-én emlékezünk Lakatos Menyhért születésének századik évfordulójára. Jeles nap ez a magyar kultúrában: 1964 óta ezen a napon – József Attila születésnapján – ünnepeljük a költészet napját is. A Romano Kher és több civil szervezet összefogásával április 11-én, szombaton a Napházban rendezünk emlékestet Lakatos Menyhért tiszteletére.

Cigány költészet és a film találkozása volt a címe a március 26-i vetítésnek a Corvin moziban. A cím elég jó hívószónak bizonyult: a Latabár terem zsúfolásig megtelt, a szokatlan alkotás és alkotója pedig nagy tapsot zsebelhetett be a végén.

Cholival először a 70-es évek közepe tájékán egy kiállításon találkoztam a rákospalotai Lila iskolában. Előtte már sokat hallottam róla Péli Tamástól, a festőművésztől, aki Cholival, Lakatos Menyhérttel, Daróczi Ágnessel, Bari Károllyal együtt letette a roma emancipációs mozgalom alapjait. Choli cigány nyelvre fordította Petőfi Sándor, József Attila, Weöres Sándor és más magyar, illetve külföldi költők verseit. Költőként maga alkotott, cigányul és magyarul is. Ki gondolta akkor, hogy történelmet írnak? Ki gondolta, hogy a munkásságuk alapján a halhatatlanok közé kerülnek? Hogy nemcsak a szellemi valóságban testesül meg halhatatlanságuk, hanem fizikai formában is?