Lázár János botrányos balatonalmádi beszéde után kerestük meg Horváth Aladárt, a Roma Parlament Polgárjogi Mozgalom alapító elnökét, egykori országgyűlési képviselőt, roma polgárjogi aktivistát.

Az utóbbi néhány hétben csak kapkodom a fejem, hogy mi folyik a közéletben. A cigányozás és a zsidózás természetes lett ismét. Még csak 80 éve zárult le a II. világháború, történelmi léptékkel nem oly nagy idő. Ebből a 8 évtizedből én is megéltem már hetet. Fiatalként nem gondoltam, hogy lesz idő, amikor hasonló érzések keríthetnek hatalmukba, amilyenekben a szüleimnek része volt. Noha nem kell félni az elhurcolástól, a megbélyegzés, lenézettség, kitaszítottság olyan mértékben uralja a közbeszédet, ami mindenképpen aggodalomra ad okot.

Amióta az eszemet tudom, ebben az országban mindig megvetéssel beszéltek a romákról, tömény rasszista náci ideológiát megfogalmazva. A humoristáknak is kedvenc témája volt mindig a cigányság, nem véletlenül, hiszen népszerű volt és ma is az a közönség körében, össze lehet kacsintani, jól ki lehet figurázni a gyáva, az alázatosan hízelkedő, a buta rafinált, az erkölcstelen, a tolvaj, a vérében lévő bűnöző hajlamú cigányt. A napokban ismét megszaporodtak a rasszista megnyilvánulások a médiában, a közösségi oldalakon, a YouTube-csatornán, most a miniszterelnök indiai pihenésével kapcsolatban.

Az igazság halálának halála szójátéknak tűnik. De nem az. Kele Fodor Ákos a nagy „emberevő” pert nevezi regényesszéjében az igazság halálának. A könyve leleplező irodalma annak a sok évszázados előítéletnek, a magyar nyelvbe mélyen kódolt cigányellenességnek, amit ebben a perben, majd a holokausztban, majd a cigányok ellen elkövetett rasszista sorozatgyilkosságban fedezhetünk fel, ízekre boncolva a nyelvi fordulatokat. De megleljük a hétköznapokban is a nyelvünkbe épült cigányellenes metaforákat. Így lesz a Honti hantok az igazság halálának bitófája.