Az utóbbi hetekben több esemény is kiverte a biztosítékot a romák körében. Először a Nyíregyházán rendőri kísérettel vonuló debreceni futballszurkolók cigányellenes rigmusai váltottak ki igen nagy felháborodást – sajnos csak a romák körében. A törvényeink szerint bűncselekményt követtek el, mégsem büntettek meg közülük senkit sem.
Lázár János építési és közlekedési miniszter azt találta mondani, hogy 2010 előtt volt cigánybűnözés, azóta nincs. Holott olyan, hogy cigánybűnözés nem létezik. Ezzel a fogalommal a Jobbik, a Magyar Gárda, a Hatvannégy Vármegye szélsőjobbos szervezetek operáltak, ennek következményei lettek a cigányellenes terrorcselekmények, 6 halálos áldozatot követelve. A cigányok által elkövetett bűncselekmények nem szűntek meg Lázár János pártjának hatalomra kerülésével, azóta is vannak, lesznek is, mint ahogy mások által – nem cigányok által elkövetett bűncselekmények is voltak, és továbbra is lesznek az ember természetéből adódóan, na meg a társadalmi körülmények is erőteljes hatást gyakorolnak a bűnözésre.
Aztán Aranyosi Péter humorista megszólalásai verték ki a biztosítékot a romák körében.
Mint kiderült, Aranyosi Péter nemcsak Gulyás Mártonnál, a Partizán műsorában cigányozott, dakotázott, hanem más esetben is, és egy igen durva zsidózást is megengedett magának, amikor arról mesélt, hogy meghívták a Mikroszkóp Színpadra, aminek a közönsége Auschwitzból szökött zsidó nénikből tevődik ki. Aranyosi Péter nem tudja, hogy onnan csak a kéményen keresztül lehetett megszökni? Ajánlok számára egy olyan albumot, mely a napokban jelent meg A roma holokauszt művészete címmel (Az emlékezés árnyalatai alcímmel), amelyben 7 cigány és egy nem cigány festőművész jeleníti meg a roma holokauszttal kapcsolatban magában hordozott kollektív sebeit. Mindegyikük átélte azt a fájdalmat, amit a lágerek foglyai – ami a kirekesztéssel, megvetéssel képeződik le az emberek lelkében.
Nemcsak Aranyosi Péternek ajánlom, hanem mindenki másnak, aki cigány- és zsidógyűlöletet vagy bármilyen gyűlöletet dédelget magában, olyanoknak, akiknek a gyűlölködés mindennapi kenyerük: nézzék és lássák meg, hová vezet a gyűlölet. És ezt úgy ajánlom, hogy ne cigányokat, zsidókat lássanak a képeken, hanem képzeljék el azok helyett az anyjukat, apjukat, férjüket, feleségüket, gyerekeiket. Mert lehet, a következő napon már ők is a gyűlölet tárgyai lesznek. Lehet, a következő napon humoristák és családjaik kerülnek sorra. Lehet, hogy ha ilyen képeket nézegetnének – hacsak nem teljesen elvetemültek –,
megszelídülne a lelkük a sok szenvedés láttán.
80 éve ért véget a háború, ideje lenne a náci ideológiának is véget vetni. Martin Luther Kingnek volt egy álma. „Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: »Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve«.”
Nekem is van egy álmom. Legalább egyszer ne mi, cigányok kezdeményezzünk holokauszt-megemlékezést, hanem a honfitársaink. Azzal már nagy lépést tennének felénk, úgy éreznénk, a mi veszteségünk ugyanannyira az övék is, a mi fájdalmunk az övék is.
És ehhez kapcsolódik a másik álmom. Szeretnék azzal az érzéssel végigmenni az utcán, hogy itthon vagyok. Hogy ez az én hazám, és nem vitatja el tőlem senki.
Fotó: Freepik (illusztráció)
