Óriási felzúdulást és tiltakozási hullámot váltott ki a VIII. kerületi Madách Imre utcai háztulajdonosok részéről, amikor 1934. december 13-án az utcát Dankó Pista nevére keresztelték át. A helyi ingatlan-bérbeadók nem tudtak beletörődni a névváltoztatásba, és már december 20-án tiltakozó beadványt küldtek 387 fő aláírásával a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, azt írva: „Ebből az intézkedésből az utca adófizető háztulajdonosaira és üzlettulajdonosaira mérhetetlen kár származik, mert a Dankó Pista muzsikuscigányról elnevezett utcában jobb lakók nem hajlandók lakni, ezt már többen ki is jelentették és egyidejűleg a lakásukat is felmondták.”

Magyarhonban a cigányok első csoportjai a 15. században jelentek meg. Már Mátyás király igényt tartott a szolgálataikra, és 1487-ben menlevelet is adományozott számukra. Mesék is őrzik a cigányok és Mátyás király találkozását, mint a Névnapi jóslat című magyar és a Mátyás király meg a szállásadó cigányok cigány népmese. Ez a hatszáz éves együttélés, közös történelmi sors vajon mennyire látható az ország közterein? A Tom Lantos Intézet megbízásából ennek járt utána három kutató: Bogdán Péter, Molnár István Gábor és a néhai Setét Jenő.