1867-től fogva bordélyházakba terelték a prostitúciót Pesten, majd sorra nyíltak a kuplerájok Józsefvárosban is – sokszor illusztris vendégkört kiszolgálva –, bár a gócpont ekkor még a VI. és VII. kerületben volt. Józsefváros a nyilvános házak bezárása után vált az utcai prostitúció központjává. A rendszerváltás utáni „vigalmi negyed” koncepcióból azonban végül nem lett semmi.

Miért lett a Rákóczi tér a prostitúció és bűnözés központi helye a szocializmusban, és mi a hierarchia a bűnözők között? Mit tanulhatunk a tér volt lakóitól? – beszélgetés Bezsenyi Tamás kriminológussal.

Elképesztő várostörténeti podcast a Csakugyanban. Bálint Angelika történész, az Imagine Budapest túravezetője mesél Bendl Verának a Rákóczi térről, ahol téglaégető volt, de nem csak az. Például baromvásár is meg hintógyártó, és egy csomópont, ahol a körúton inneni Kauzer-család a körúton túli Kölber-családdal összevissza házasodott, ezzel a kőfaragók és hintókészítők összetartozását nagyban erősítve. Patakok folydogáltak a környéken egészen a szabályozásig, és várni kellett egy jó időt, amíg a baromvásár színét-szagát beterelték egy gyönyörű, nagyvárosi csarnokba, ahol kevésbé zavarta a közízlést, ami leginkább Bécshez akart alkalmazkodni. Járt itt Ferenc József is, jártak itt a szovjetek és jártak a párttitkárok, akik nem véletlenül nem akarták felszámolni a szervezett bűnözést és a prostitúciót a környéken.

Az utca népe és a rendőrség látványosan csoportosult állítólag egy balhé miatt a Kálvária tér és a Lujza utca sarkán bő egy hete. Mi is bejártuk a Kálvária teret és környékét, hogy megtudjuk, milyen ott az élet egy átlagos hétköznapi éjszakán.

Bűnesetet mesél el a mai Borongó. A Kálvária téren egy özvegyhez feljáró fiatal borbélylegény keresi vágyai és álmai kielégülését, miután kisül, a hentesinasok hazudtak neki, az örömlányok a Kálvária utcán pedig kinevették. Megtörtént eset alapján.

Egy idős, kerekesszékes, gyámság alatt lévő bácsinak kiutaltak egy önkormányzati lakást azzal a feltétellel, hogy gondozót fogad, aki vele lakik, ápolja. Gondozója azonban hozta magával élettársát is, aki drogot fogyaszt és árul a lakásban, a társasház folyosóin, illetve prostitúciót folytat. A ház lakói éjjelente hallgatják a kábítószeres banda okozta hangzavart, és takarítják utánuk a mocskot. Mit lehet tenni?

Amikor szexmunkának nevezzük a prostitúciót, magával a szóval azt sejtetjük, hogy ez egy önkéntes választás, ugyanolyan szakma, mint bármi más. Pedig ez sosem egy saját döntés, minden esetben kényszerről beszélhetünk, akkor is, ha nincs szó emberkereskedelemről. Akkor a körülmények, családi háttér jelentik a kényszert – tudtuk meg „A nők jövője az egyenlőség – Konferencia a szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem felszámolásáért” című eseményen.