„Egy 40 éve a kerületben lakó férfi erre sétált a fiával és meglátta a feliratot, amin az áll, hogy szenvedélybetegekkel foglalkozunk. Becsöngetett és elmondta, hogy óriási a baj, segítséget szeretne kérni a fiának. Ez az utolsó esély, amit még megadna neki, és ha a fia részt vesz bármilyen kezelésben, akkor nem áll ki mögüle” – kezd bele Hamar János addiktológiai konzultáns, a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) Magdolna utcai addiktológiai központjának szakmai vezetője.
Az apa szerint csoda történt
„A srác nem volt motivált a leszokásban, mégis bejött. Beszélgettünk vele több alkalommal is, vissza kellett jönnie józanul a megbeszélt időpontokra. Sikerült átfordítani, ő maga mondta ki, hogy szeretne bemenni a rehabra. Már több hónapja józan. Az édesapa csodaként élni meg fia felépülését.” Az esetet az idén áprilisban megnyitott központ eddigi legnagyobb sikertörténeteként tartják számon.
Ha egy reményvesztett embernek azt mondják, holnap gyere vissza 3 órára, az célt és reményt ad neki. Reményt abban, hogy még van ember, aki hisz benne, hogy ide tud jönni másnap józanul, véli Bajcsi Norbert tapasztalati szakértő, az intézmény munkatársa. „Amikor őszintén szembesülök a mélypontommal, felemelem a kezem, hogy meg akarok változni. Ez az a pont, ahonnan el tudunk indulni.”
A Magdolna utcai központban elsősorban a Józsefvárosban élő gyógyulni vágyó szerhasználó fiataloknak végeznek elő- és utógondozást a KIMM ráckeresztúri rehabilitációs otthonába, de várják a más szenvedélybetegséggel élőket is (a játék-, alkohol-, társ-, gyógyszerfüggőket például).
Nálunk még mindig ciki segítséget kérni
Még 2021-ben röppent fel a híre, hogy a KIMM, amely közel 40 éve foglalkozik szenvedélybeteg fiatalokkal, addiktológiai járóbeteg-ellátót és józan kávézót nyitna a Teleki téren. A nyitást jócskán felfújta a kormánymédia, a tűcsereprogram visszahozásával és a drogosok kerületbe telepítésével riogatott. A megrettent lakók petíciót indítottak az intézmény ellen, a kerületi önkormányzat pedig kényszerhelyzetbe kerülve elállt a projekt Teleki téri megvalósításától. Pikó András polgármester akkor azt ígérte, folytatják az együttműködést a KIMM-mel, keresik a további lehetőségeket olyan helyen és körülmények között, ahol az nem zavarja a lakók biztonságérzetét.
Hamar Jánosék később a Fiumei úton próbálkoztak központjuk megnyitásával, de az a terv is füstbe ment. Végül a Magdolna utca 33-ban horgonyoztak le, ahol némi nehézség – a Kormányhivatal visszavont, majd újra kiadott engedélye – után megkezdhették a működésüket.
„Néhány éve Kanadában jártunk egy szakmai program keretében. Ott a drogozást elakadásként tartják számon, a munkahely finanszírozza a rehabilitációt és az egyéb felmerülő költségeket. Magyarországon még mindig az a felfogás dívik, hogy rosszul lenni, elesettnek lenni ciki, segítséget kérni pedig pláne ciki” – mondja Bajcsi Norbert.
Hogy miért nem adták fel az évek óta tartó harcot? „Táncolni kell, uram, a zene csak megjön valahonnan!” – vágja rá Hamar János Nikosz Kazandzákiszt idézve a Zorbász, a görög című regényéből. „Azt akarom ezzel mondani, mi úgy álltunk hozzá, hogy tesszük tovább a dolgunkat, aztán majd valahogy alakul, érkezik a támogatás. Tudtuk, hogy jó dolgot akarunk csinálni, ahogyan azt is, hogy elhivatottak vagyunk. Tisztában voltunk azzal is, hogy szükség van ránk a VIII. kerületben.”
A nappali és közösségi ellátó intézmény 80 fő ellátására alkalmas, ám munkatársak hiányában ennyi embert egyszerre nem tudnak fogadni.
Indul csoport csak nőknek is
Úgy működnek, akár egy terápiás otthon, azzal a különbséggel, hogy nem alszanak bent a kliensek, magyarázza Bajcsi Norbert. Tartanak egyéni konzultációkat és csoportos foglalkozásokat is. Csütörtökönként például egy vegyes önismereti csoport működik. Nemcsak szenvedélybetegek vehetnek részt benne, hanem bárki, kortól, nemtől, problémakörtől függetlenül.
Az is csatlakozhat, aki nem érzi jól magát és szeretne tagja lenni egy olyan csoportnak, ahol meghallgatják, elfogadják és ítéletmentes közegben lehet, mondja Bajcsi Norbert. „Egy hölgy a Magdolna utcai közösségi kertbe jár kertészkedni, és egyszercsak rákérdezett, mivel foglalkozunk. Kiderült, hogy alkoholista, 15 éve józan. Meséltem neki a vegyes csoportról, azóta minden alkalommal eljött. Azt mondta, csütörtök reggelenként boldogan ébred, mert tudja, közel az újabb csoportfoglalkozás ideje. Amikor ilyeneket mondanak a kliensek, akkor tudjuk, hogy megérte harcolni a helyért.”
Szükségét látták, ezért júliustól indítottak egy nőknek szóló csoportot is. Oda kizárólag nőket várnak, a csoport vezetője is nő. De terveznek 18 év alattiaknak szóló foglalkozást és angol nyelvűt is, segítve ezzel a kerületben élő magyarul nem beszélő külföldiek ellátását.
Terepmunkát is végeznek, és a szenvedélybeteg lakókörnyezetében élőket segítik, ha felmerül az igény.
Be lehet térni hozzájuk kávéra, beszélgetésre, le lehet ülni internetezni is, ha valaki például munkát keresne vagy hivatalos ügyet intézne. A netes szörfölés felügyelet mellett zajlik. „Ki szeretnénk zárni annak a lehetőségét, hogy valaki innen rendeljen drogot vagy elosztóhely legyünk” – hangsúlyozza Hamar. A közösségi terekben kikapcsolódásként társasjátékozásra is van lehetőség.
Külön felnőtt- és gyermekpszichiátert alkalmaznak hamarost, a tervek szerint a szakorvosok heti 3 napot rendelnének. „Ez azért is nagy dolog, mert a gyermekpszichiáter olyan ritka Magyarországon, mint a fehér holló” – mondja Hamar János.
Segítség az újrakezdésnél is
Az utógondozási programjuk részeként támogatott lakhatást is biztosítanának az ügyfeleiknek. Céljuk elérése érdekében az önkormányzattal kötnének megállapodást. A modell már működik a XII. kerületben. Ott három 3 és 4 szobás lakást biztosít az önkormányzat a programjukhoz. A lakásokban többen élnek együtt, de külön szobában laknak, amit jelképes összegért bérelhetnek addig, amíg a saját lábukra nem tudnak állni. A beköltözésnek több feltétele van, például az, hogy dolgozniuk kell és józannak kell lenniük.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
