„Felszámolni?! Ne akarjanak minket felszámolni!” – fejezte ki kétségbeesését a Nagyvárad téri aluljáró egyik lakója, amikor Bényei Zoltán odament hozzá. Megnyugatta, hogy nem felszámolni, hanem megszámolni akarják őket. Bár a cél hosszú távon a közterületi hajléktalanság megszüntetése lenne, ettől még fényévekre vagyunk sajnos.
Kiemelendő, hogy a közterületen élő hajléktalanokról beszélünk, akik a hajléktalan emberek töredékét jelentik, nagy többségük szállón, éjjeli menedékhelyen lakik, ugyanolyan állampolgárokként mennek munkába nap mint nap, nem „látszik” rajtuk, hogy hajléktalanok.
A kezdeményezésnek több célja is volt. Egyrészt a már említett térképkészítés: szeretnék felderíteni azokat a helyeket, ahol a legtöbben tartózkodnak, tisztába kerülni a probléma nagyságával számszerűen is. Másrészt a jobboldali média előszeretettel túlozza el a problémát, terjesztik, hogy egyre több a hajléktalan, pontos számadat birtokában viszont ezekre a rémhírekre jobban lehet reagálni.
A kerület bejárásban összesen kb. 30 fő vett részt, a kerület 11 negyedét negyedenként 1-1 pár járta végig. Az önkéntesek munkáját a háttérből a Menhely Alapítvány Utcai Gondozó Szolgálata és a Diszpécser Szolgálat segítette.
A számlálás visszaigazolta az utcai segítők tapasztalatát, hogy a szállások igénybevételéhez hasonlóan jelentősen csökkent a közterületen élő hajléktalan emberek száma is. 2021. november 10-én
Józsefváros valamennyi közterületét végigjárva délután 52, éjjel 43 hajléktalan emberrel találkoztak a számlálók. Mivel 12 személyt kétszer számoltak meg, ez összesen 83 embert jelent.
Mivel készülni kell a télre, terveznek járőrözni egy szociális munkás, egy közterületes, egy rendőr felállásban – így mindenki a maga területén és beavatkozási lehetőségeivel tud segíteni és intézkedni, de ehhez is látniuk kellett, hogy hányan élnek tartósan kint, így ez volt a számlálás harmadik oka.
Elnézést, ön hajléktalan?
Az utcán élőket önkéntesek keresték fel, és néhányukat meg is szólították (nagyjából a harmadukkal tudtak kommunikációt kezdeményezni), közülük a legtöbben pozitívan reagáltak a megkeresésre, itták a figyelmet, el is mondták, hogy
kevés társas érintkezés van az életükben, és jólesik nekik, ha beszélgetnek, foglalkoznak velük
– mondta az akcióban részt vevő egyik önkéntes. Egy megszólított konkrét számokat is mondott – bár nem tudni, honnan vette őket –, úgy tudja, hogy míg egy lakhellyel és munkahellyel rendelkező embernek 4-500 ismerőse van, egy hajléktalan embernek mindössze 70, ezért kiszorulnak a perifériára, kizárólag egymással tudnak szóba elegyedni.
Olyan kérdéseket tettek fel nekik, hogy jár-e szállóra, hol és mit eszik, ismer-e civil ellátókat, illetve az önkéntesek egy papíron vezették, hogy milyen volt a ruházata, viselkedése, mennyire lehetett ittas állapotban, zavart volt-e stb.
Néhány esetben fordult elő, hogy az illető nem akarta elismerni, hogy hajléktalan, azt állította, hogy csak meghúzza magát egy ideig az utcán, illetve egy férfi azt a választ adta, hogy „rocksztár vagyok, nincs erre időm”.
Az utca betegebbé tesz
Az önkéntesek sok esetben azt is megkérdezték, miért nem akar valaki szállóra menni, itt az okok között többen említették a tüdőszűrést – a szállók csak érvényes negatív tüdőszűrő eredménnyel fogadnak be éjszakára, sok hajléktalan embernek viszont nincs érvényes TAJ-száma, így a tüdőszűrés igazolásának beszerzése is nehézkes.
Bényei elmondta, hogy bár a hajléktalan emberek alanyi jogon jogosultak igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, a hajléktalan mivoltot igazolni kell ehhez, ebben pedig a nappali ellátást kínáló intézmények tudnak segíteni. A TAJ-számot félévente kell megújítani, onnantól az egészségügyi szolgáltatások térítés nélkül vehetők igénybe. Viszont, mivel ez időt vesz el, sokan nem szánják rá magukat az ügyintézésre és inkább kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy az egészségük leromlik, vagy akár a büntetéseknek, ha nem tudnak érvényes személyit felmutatni.
Bár sokaknak fontosabb a szabadság, mint a biztonság,
az utcán töltött telek rengeteget rontanak a kint élők egészségi állapotán,
így Bényei azt ígérte, minden erejükkel próbálják rávenni ezeket az embereket, hogy mégis a szállót válasszák. Ennek érdekében az ellátást kínáló intézményekkel folyamatosan egyeztetnek. Rendeztek egy kerekasztal-beszélgetést is, ahol a jelenleginél rugalmasabb szabályokban próbáltak meggyezni, azt szerették volna elérni például, hogy ha mondjuk az utcai járőrszolgálat bevisz egy kapatosabb, utcán élő embert a szállóra, akkor ne utasítsák el az ittassága miatt.
December 15-től nyílik meg ismét az önkormányzat által évek óta finanszírozott Életmentő Pont, amely a szabályaival kifejezetten ezekre a helyzetekre reagál.
Nyitókép: Nagy Dániel
