Nem Bástya elvtársnak való vidék

Hobbiúszóként teszteltem Józsefváros uszodáját a Ludovikán: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megengedi, hogy a nagyközönség is használja, a kerület lakói ráadásul kedvezményesen.

Nem vagyok nagy sportember, heti szinten szoktam háton úszni, aminél kevés kikapcsolóbb és unalmasabb testmozgás létezik, de én imádom. Ennek zavartalan gyakorlásához leginkább arra van szükség, hogy ne legyen nagy tömeg, még ha nem is Bástya elvtárs úszási szokásait vallom magaménak. Szerdán este fél 7-kor azonban sokan voltak, egy sávban négyen is úsztunk, ami nem a legjobb élmény, de a 25 méteres, 2,2 méter mély medencében 8 széles sáv van. És az mégiscsak dicséret egy helynek, hogy sokan jönnek.

Az uszodát néhány éve adták át, így modern és praktikus, és még ideje sem volt lepukkanni. Más uszodák áraihoz képest a belépő olcsóbb, 1500 Ft (diákoknak, józsefvárosiaknak és nyugdíjasoknak 1200), kétórás időtartamra szól, valószínűleg ezzel igyekeznek kontrollálni a tömeget. A jeggyel a wellness szolgáltatásokat is lehet használni: a (többnyire nem működő) gőzkabint és a két finn szaunát.

Örömteli, hogy nemcsak este 6 után, de hétköznap a kora reggeli időszakban, 6 és 8 között is mehetnek úszni azok, akik a reggeli mozgást vagy a kisebb tömeget preferálják. Napközben 8 és 18 óra között az egyetem használja a medencét, ami mellett egy kisebb, gyerekeknek szóló tanmedence is található.

• NKE Uszoda
• Diószegi utca 23.
• 4,5/5

–juan–

Neon pengék és fekete öltönyök

Figyelem, jelen sorok írója súlyos, az amerikai elmegy Japánba film és sorozat imádat szindrómában szenved, véleménye nem feltétlen tükrözi a valóságot!

Az HBO Max nálunk is műsorra tűzte a Jake Adelstein azonos című könyvén alapuló Tokió Vice sorozatát. Az első 4 epizód alapján egyértelműen ki merem jelenteni, pattanásig feszített és sokrétű sorozatot kaptunk.

Jake amerikai származása ellenére a híres tokiói Meicho Shimbun lapnál lesz újságíró, ahol hamar érdekelni kezdik a jakuza körüli leszámolások és háborúk eseményei. A sorozat három szálon fut, Jake-én kívül egy hosztesz és egy jakuza-tag történetén, amik viszonylag gyorsan keresztezik egymást. Talán ez biztosítja a legnagyobb erejét a sorozatnak, a három karakter három teljesen más értékrendet képvisel, más-más perspektívából mutatják meg az ország gyönyöreit és mocskát. Érdekesség, hogy a Jake karrierjét beindító nyomozó csak a sorozat harmadánál száll be aktívan a történetbe – őt Ken Watanabe alakítja –, de addig sem untatja nézőit a sorozat.

Jake nyomozásai és cikkei alapján nem csak a jakuza életébe, de az egész japán kultúrába betekintést nyerünk. Hogyan viszonyulnak a helyiek az idegenekhez, mennyire képezi mindennapjaik részét a szégyen, vagy csak egyszerűen hogyan étkeznek (és mennyit, te jó isten?).

A sorozat pilotját Michael Mann rendezte, ha vele nem kap el a gépszíj, akkor sehogy se.

• Tokió Vice
• HBO Max
• 4/5

_mm_

Vissza a 20. századba

A Magyar Nemzeti Galéria időszakos kiállításán a hangsúly egyértelműen a különleges plakátokon van, de a tárlat a bútorokat, öltözékeket, filmeket, városi tereket is igyekszik bemutatni. A két világháború közötti korszak vizuális kultúrája jellegzetes, a kiállított körülbelül 250 műtárgy amolyan időkapszulaként szolgál, amivel az akkori modern nagyvárosi élet hangulatába érkezünk meg.

A tárlat középpontjában a magyar art deco művészet áll, amelyben sokféle stílus keveredett: az avantgárd képzőművészet eredményei, a szecessziós stilizálás, a történeti stílusok idézetei, a magyar népművészet, de az egzotikus kultúrák is. Az 1920–30-as években az első világháború és a spanyolnátha szörnyűségei után a hedonisztikus életigenlés jött el, ami az art deco ízlésvilágában is meghatározóvá vált.

Erős színek, fogyasztási cikkek, turisztika, szórakozás a kor központi témái. A kor jelenségei, mint az új nőideál, a modern divat, a sport és az egészség kultusza, az újdonságok, mint az autó, rádió, hangosfilm, valamint a szórakozás olyan új formái, mint például a dzsesszkoncertek, mulatók, revük, mind visszaköszönnek a plakátokon.

Ha mindezt tárlatvezetés kísérleté- ben tesszük, akkor a kort megidéző történeteknek sem leszünk híján és nagy valószínűséggel bazsalyogva fogunk távozni a múzeum épületéből.

• Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)
• Magyar Nemzeti Galéria
• 5/5

Rebró