2022. szeptemberben nyitott meg a Zsír – Fővárosi Kulipintyó nevű hely a Népszínház és a Kiss József utca sarkán. A 33 éves amerikai Kjartan Code a tulajdonosa, azért hozta létre, mert főként zenészeknek szeretne fellépési lehetőséget adni. „Azért ez nem egy álommeló, mint ahogy elképzeljük, hogy van egy bárod és bulizhatsz állandóan”, sok felelősséggel és feladattal jár üzemeltetni egy ilyen helyet, figyelni kell a szomszédok nyugalmára, a néha betérő „szexista baromarcokra” és a tolvajokra is, mondja.
Mostanra talált embert a koncertek menedzselésére, a bár üzemeltetésére, valamint az adminisztrációs feladatokra is, már biztonsági ember is akad, de az elején maga csinált mindent.
Nem tervezte, hogy magyar népzenész lesz
Kjartan Code vizuális művészetet tanult, magát mégis zenészként definiálja. Van három bandája is. Az Azta! zenekarral minden pénteken játszik a Zsírban. A Hét Hat Club fusionfolk zenekar: mixelnek népdalokat, néha írnak hozzájuk új szöveget magyarul, angolul, bírják József Attila és a barokk Faludi Ferenc szövegeit, ők inspirálják a csapatot. Kjartan játszik magyar és román népzenét, ezeket szokta mixelni latin-amerikai és hiphop zenékkel is.
Kjartannak nem volt magyar kötődése, New York államban született, Michiganben nőtt fel. 2011-ben Magyarországra jött egy iskolai csereprogram keretében, első körben fél évre magyar művészettörténetet, történelmet, építészetet, irodalmat, nyelvet tanulni, az utóbbit meglehetősen nehéznek tartja.
Igazán zenélni szeret, olyat, ami megtáncoltatja az embereket, örömet szerez nekik. Nagybőgőzik és hegedül. „Szépen lassan alakult így,
nem terveztem, hogy magyar népzenész leszek.
Igyekszem jól hasznosítani, hogy sok embert ismerek és foglalkoztat a népzene.”
Tíz éve körbejárta a világot utcazenészként, fesztiválokon és esküvőkön is játszott, és sokan segítették, hogy bárokban felléphessen. „Most én szeretnék segíteni itteni fiatal zenészeknek azzal, hogy teret és némi fizetést adok nekik, hogy felléphessenek.” Úgy látja, külföldiként könnyebb volt belevágni egy ilyen hely megnyitásába, mert nem volt teljesen tisztában a szabályokkal és a lehetséges akadályokkal.
Más rendszer
Végül sikeres lett a hely, úgy gondolja. A titok talán az, hogy nyitottak voltak a kisebb stiklikre: „Például valaki ellopott egy üveg piát és elrohant vele. Nem csináltunk nagy ügyet, ha valaki behozza a saját piáját, szépen megkérjük, hogy ne tegye, vagy legalább titokban tegye, hogy ne lássuk.” Kialakították azt a rendszert, hogy a fellépő zenészek az aznapi bevétel 50 százalékát megkapják fizetségként. Ez nagy része a bevételnek, főleg egy kis hely esetében, de másképp szeretnék csinálni a dolgokat, mint mások. Azt szeretnék, hogy a fellépők bevonva érezzék magukat. „Ez sok pénzbe kerül, de jobb érzés mindenkinek.”
Szerinte a Zsír különlegessége, hogy
megtartották a régi üzemelésből megmaradt kimérős bort,
a retró berendezést. Van két jó cseh sörük csapolva, az egyik neve Zsír beer, egy korsót 900 forintért mérnek. Van zsíros kenyerük is, a pultosok készítik, ennek bevétele az övék, adományként működik a becsületkassza. „A fröccs árát is alacsonyan tartjuk.” És sokféle ízű szörpjük is van.
Persze van engedélyük, hogy zenéljenek: hangszigetelt a hely, éjfélkor zár, a terasz pedig 11-kor. „Nem tudunk mindenkit kordában tartani, néha olyan dolgokért hibáztatnak minket, amikről nem tehetünk, például amikor megállnak emberek a sarkon kezükben itallal, amit máshol vettek, és hangoskodnak vagy kötekednek.” Ez nehéz ügy. Az is nehéz, hogy „a fullházas pénteken és szombaton 11-12 körül mindenkit kidobjunk, pont, amikor tetőfokon a buli, 2 körül valószínűleg már fáradtabban hagynák el a bárt a vendégek” – magyarázza.
Vannak még tervek
Kjartan Code egyébként bírja a környéket, szerinte jó, hogy itt még nincsenek nagy külföldi vállalatok, és megvannak még a régi épületek, az autentikus jelleg. Ő maga a Zsír feletti lakásban lakik, a lakás szintén hangszigetelt. Tervei vannak bőven: szeretne egy helyet, ahol a zenészek gyakorolhatnak, és a Zsír melletti pincét kibérelné az önkormányzattól, hogy koncerthelyszínné varázsolja.
Fotók: Huszár Boglárka