Ha valaki kora tavasszal azt mondja, hogy azon a képviselő-testületi ülésen, ahol egyebek mellett a zárszámadásról, a kerületi rendőrkapitányság 2025. évi teljesítményéről és még tizenöt más ügyről is szó esik, az ellenzéki és a többségi C8, szikrás, momentumos és független képviselők teljes egyetértésben szavaznak, egymást túllicitálva köszönik meg az előterjesztést készítők munkáját, és egyszer sem hangzik el se a hazug, se a tolvaj kifejezés, nos, én biztos kikacagom. Ehhez képest Bódis Kriszta, a kerület egyik országgyűlési képviselője is megjegyezte, milyen kedélyes és családias hangulat lengi körbe a nagytárgyalót – a kormánybiztos megjelent az ülésen és napirend előtt tartott egy rövid beszédet. 

Azt nem tudni, hogy az ellenzéki képviselők a kivárásra és kifárasztásra játszanak, keresve az első hibát, amire vércseként lecsaphatnak, vagy egyszerűen úgy érzik, most nekik is jól jön, ha a győzteshez tartanak, de előbb-utóbb ez is ki fog derülni. Azért napirend előtt Rádai Dániel alpolgármester odaszúrt kicsit az előző rezsimnek. Taps fogadta felszólalásának apropóját, azt, hogy a Pázmány Campus építését felfüggesztette a kormány. 

„Normális világban elképzelhetetlen lenne, hogy egy önkormányzat tiltakozzon egy campus felépítése ellen, de nem normális világban éltünk.” Bár szerinte kezdetben volt érdemi párbeszéd, megérkezett Lázár János. Az ő közreműködésének köszönhetően Debrecenben döntöttek arról, hogy ki hajthat be a Palotanegyedbe teherautóval, de szerencsére vége van ennek az egésznek. Köszönetet mondott a civileknek és a lakosságnak, hogy nem adták fel, és nem féltek egy pillanatra sem. A fideszes képviselők kicsit fészkelődtek, de érdemi ellenvetést nem tettek.

Matek

A tizenhét napirendi pont közül a zárszámadás volt a legfontosabb – elvégre itt mérettetik meg az önkormányzat munkája és gazdálkodása, itt derül ki, sikerült-e végrehajtani a költségvetést, és megalapozott volt-e a költségvetés, jól dolgozott-e a polgármesteri kabinet. Előzetesen talán arra lehetett számítani, hogy lesz egy-két kritikus tétel, amit fel lehet hozni, amit kritizálni lehet. Ha mást nem, legalább azt, hogy nem sikerültek túl jól az ingatlanértékesítések, és az érdeklődés hiányában eredménytelennek minősített pályázatokat változatlan formában írják ki újra. Ha eddig nem volt eredményes, legközelebb miért lenne? 

Persze, ha csak arra jutott idő, hogy a könyvvizsgálói jelentést és a benne szereplő összefoglalót olvassák el a képviselők, akkor nem is igen lehetett belekötni semmibe. Hosszú évek óta húzódó számításbeli hibákat és mulasztásokat is sikerült végre korrigálni, illetve pótolni, ráadásul az adóbevételek messze túlteljesültek, a kiadások pedig a tervezett szinten maradtak. Így ez a vita nem is tartott tovább öt percnél, az is azzal telt, hogy megköszönték az adóosztály magasszintű közreműködését.

Meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi szabályok között nagy mozgástere nincs is az önkormányzatoknak. Az elmúlt években folyamatosan veszítettek az önállóságukból a helyhatóságok, az önálló gazdálkodásuk rendkívüli módon beszűkült, a pénzügyi mozgásterük lecsökkent. Az állam folyamatosan vont el tőlük jogköröket, azt is mondhatjuk, hogy ma sok önkormányzat csak arról dönthet saját maga, hogy mekkorára nyírja a füvet a rézsűn. Józsefvárosban ennél azért jobb a helyzet, de itt is érezhető a kormányzati, állami béklyó. 

Bódis Kriszta rövid beszédében ki is tért arra, hogy a kormány fontos és sürgős feladata lesz az önkormányzatok önállóságának visszaállítása az önálló gazdálkodás, bevételszerzés, beruházás és fejlesztés lehetőségével. Vagyis majd akkor lesz igazán izgalmas egy költségvetési vita, vagy egy zárszámadási rendelettervezet, ha újra érvényesül a szubszidiaritás elve. Amikor nagyobb tér lesz az önálló döntésre és a hibára. Egyelőre ebből a nekibuzdulásból annyi látszik, hogy a polgármesterek fizetését megnyirbálná a kormány – vagyis a politikai célú intézkedések egyelőre felülírják a szakmaiakat.

Szubjektív biztonság

A legnagyobb érdeklődés a rendőrkapitány beszámolóját övezte. Seres Ernő rendőrezredes azt tartotta a legfontosabbnak, hogy tavaly csökkent az erőszakos bűncselekmények száma a kerületben. Ez egyebek között annak köszönhető, hogy hasonló létszám mellett munkaátszervezéssel több időt tudtak a rendőrök a közterületeken tölteni. Tavaly is kiemelt cél volt a kábítószer-fogyasztók és -kereskedők előállítása. A tavalyi statisztikákat olyan körülmények is javították, hogy változott a kábítószernek minősülő anyagok köre, így olyan szerek lefoglalása is bekerült a számításba, amik korábban nem. 

A kapitány szerint valamivel tíz perc fölött volt tavaly az átlagos kiérkezés, ami jó, de a cél, hogy ez tíz perc alá menjen. Összesen több mint tizenháromezer kiküldéssel dolgoztak, ami egészen brutális, megfelel négy-öt megye forgalmának. Erre mondta a beszámolót követően Sátly Balázs alpolgármester, hogy Budapest-pótlékot kellene kapniuk a fővárosi rendőröknek, hiszen sokkal több és keményebb munkát végeznek, mint bárhol máshol. Az állomány növelésére célszerű volna visszatérési pótlékot adni azoknak, akik elhagyták az állományt, de hajlandóak lennének újra felvenni a szolgálatot. Ha lenne ilyen központi pótlék, akkor azt az önkormányzat tízmillió forinttal ki fogja egészíteni a kerületi kapitányság számára.

Valódi vita nem bontakozott ki, a képviselők inkább a saját körzetük sajátos ügyeit mutatták be – Népliget közelsége, Népszínház utca, Pápa tér. Többen felvetették, hogy a lakosság szubjektív biztonságérzete romlott, amin mindenképp javítani kellene valahogy. Az ugyanis nem elég, ha kijön a statisztika, hogy nem lett rosszabb, veszélyesebb Józsefváros. Seres Ernő elismerte, hogy a kommunikáción javítani kellene, de arra egyelőre nem talált megoldást, hogyan lehetne úgy többet kommunikálni, hogy a nyomozás, az eljárás ne lássa kárát. Pikó András ülésvezető elnökként annyit tett hozzá a napirendhez, hogy a szubjektív biztonságérzetnek az is része, hogy politikusok mit mondanak, hogyan beszélnek, és milyen vélt vagy valós problémát mutatnak be, nagyítanak fel. 

Futószalag

Szinte futószalagon mentek végig a képviselők a legtöbb előterjesztésen. A céges beszámolók vagy a belső ellenőrzési rendszer kialakítása mellett olyan ügyek is napirendre kerültek, amik ténylegesen befolyásolják a lakosok életét. Ilyen módosítás a közterülethasználatról szóló szabályozás módosítása. A filmforgatásoknál kötelező lesz gondoskodni egyebek mellett halkabb generátorokról, és az érintett társasházak részesülhetnek a területhasználatért fizetett díjból cserébe a kényelmetlenségekért. Fontosabb változás, hogy a Corvin sétányon korlátozva lesz a rendezvények mérete. Bár a vendéglátósok, rendezvényszervezők szeretik a helyszínt, a testület egyhangú véleménye szerint a lakókat ez zavarja, ráadásul egy-egy rendezvény levonulása után a helyreállítás költsége esetenként meglehetősen magas.

A társasházaknak adható támogatásokat inflációt követve megemelik, a Peter Cerny Alapítvány három éven át évi egymillió forint támogatást kap az önkormányzattól, Józsefváros belép a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségébe, emléktábla készül az üldözött zsidó lakosság és megmentőik emlékére, amit a Rákóczi út 5-ben helyeznek ki, újra pályázatot ír ki az önkormányzat a korábban eredménytelen ingatlanértékesítésekről, döntöttek az alapítványi pályázatok elbírálásáról.

A kedélyes ülést egyetlen közjáték zavarta meg. A szociális és gyermekjóléti támogatásokról szóló új rendelethez, amelyben emelkedtek a jövedelemhatárok és támogatási összegek, illetve egyéb technikai módosításokról volt szó, Szili-Darók Ildikó MSZP-s képviselő módosító javaslatot nyújtott be. Szerinte a bölcsődéztetési támogatás számítási alapjának megváltoztatása nem jó ötlet (fogyasztási egység számítás lesz fő helyett, ami azt jelenti, hogy a felnőttek és a gyerekek súlyozása eltérő). Az előterjesztő Udvarhelyi Tessza alpolgármester szerint így egységes a szabályozás, és mindenképpen lesz, aki jobban jár az egyik vagy a másik számítási móddal, így nem fogadta be a módosítót.

Erről külön szavaztak a képviselők, ám ketten, Sátly Balázs és Erőss Gábor véletlenül igent nyomtak tartózkodás helyett, így a javaslat átment. A két képviselő új szavazást kért, amit a jegyző szerint meg is lehetett ismételni. Az ismételt szavazás után – ahol már el lett kaszálva a módosítás – azonban Vörös Tamás fideszes képviselő felvetette, hogy arról is kellett volna szavazni, hogy lehet-e újra szavazni, elvégre mindenkinek lehetősége volt megérteni, miről kell szavazni, ám kifogásai nem kaptak megerősítést se az elnöktől, se a jegyzőtől.

99-es

Az ülésen alighanem mindenki azt várta, mikor jön a 99-es busz ügye, mert ez is egy olyan sztori, aminek biztosan mindenki örült pártállástól függetlenül. Kilenc év egyezkedés után végül a Főváros és Józsefváros megállapodik arról, hogy a 99-es busz végállomása elkerüljön a Népszínház utca végéből, eltűnjön a sok büdös busz, a kosz, olajfolt, zaj, rusnya bódék. (A Fővárosi Közgyűlés május 29-én tárgyalta az előterjesztést.)

Mindenki üdvözölte a döntést, de Shakkour Aram megjegyzése volt talán a legplasztikusabb: egy idős hölgy azt mesélte neki, hogy ő már 1972 óta minden tanácselnöknek, aztán minden polgármesternek írt, hogy vigyék már el a Népszínház utcából a buszvégállomást, és eddig senki sem tett semmit, de csak sikerült. A busz elterelve közlekedik majd, a rendezésre pedig Józsefváros százmillió forintot szán – a főváros valamivel kevesebbet –, aminek egyebek mellett az is a része, hogy a 99-es másik végállomásánál, a XX. kerületben ki lehessen alakítani pihenőt és egyéb infrastruktúrát. Hogy mi lesz a Népszínház utca végén, még nem tudni, de már csak jobb jöhet.

Fotók: Mile Máté