A Gólya emeleti termébe – ahol a József Attila Kör könyvszekrénye is van – hirdették meg Jevgenyij Beljakov, Zsenya emlékestjét Az élet ünneplése címmel. A Facebookon ugyan nyilvános eseményként szerepelt, de Justin Spike, az egyik szervező azt mondta, valójában Zsenya barátait és harcostársait – comrade, fogalmaz a meghívó – várják, akik szerették őt: hogy együtt legyenek, meséljenek róla, táncoljanak a kedvenc zenéire és közösen gyászolják, ünnepeljék a drága barátot, aki túl korán hagyta itt őket. A Gólyát azért választották, mert egyike volt Zsenya kedves budapesti helyeinek.
Az esemény tehát nem volt sajtónyilvános, de nem volt zárt sem. A CEU-n történészként végzett Beljakovnak különleges képessége volt összekapcsolni az embereket, mondta Justin Spike.
Vlagyivosztoktól Budapestig
A július elején elhunyt 38 éves Jevgenyij Beljakov életének állomásairól 2023-ban beszélt a Telexnek, Justin Spike szerint itt található róla a legtöbb életrajzi információ. Az orosz Távol-Kelet politikai és gazdasági központjában, Vlagyivosztokban született és 2008-ban, 21 évesen jött Magyarországra tanulni a Közép-európai Egyetemre (CEU).
Amikor kézhez kapta a felvételi értesítőt, megtapasztalta életének első ijesztő találkozását is a rendőrállammal. Ügynöknek próbálták beszervezni, aminek ellenállt, „mondtam, hogy elhagytam a papírt, és ennyiben maradtunk, ő még elmondta, neki mindegy is, mert már Kubával foglalkozik” – sokaknak ismerős Kádár-kort idéző történet ez. A CEU-n történészként diplomázott, s jogvédő szervezeteknél kezdett dolgozni Csehországban, Írországban. 2014–15-ben visszament Oroszországba, a moszkvai Human Rights Watch munkatársa lett.
A munka nem volt veszélytelen, még bíróság elé is citálták,
pénzbüntetéssel megúszta. Jevgenyij Beljakov Moszkvában élte meg, hogy jogvédőként Soros-ügynöknek bélyegzik.
Később rövid ideig a Novaja Gazeta tényfeltáró újságírója volt, a csecsenföldi korrupciós ügyről szóló cikke végül nem jelent meg, mert a helyi forrása nyomtalanul eltűnt. A Novaja Gazeta 2022-ben a Népszabadság beszántásához hasonló körülmények között szűnt meg.
Magyarországra 2017-ben jött vissza, éppen a CEU elleni támadások idején, maga is tüntetett az egyetem mellett. Még néhány rövid látogatásra visszatért Oroszországba, de már a repülőtéren FSZB-s ügynökök fogadták, végül
emigránsként Budapesten maradt.
2022-ben a magyar hatóságok nem hosszabbították meg a tartózkodási engedélyét, ami miatt bírósághoz fordult, az ügy nagy port vert fel, a Helsinki Bizottság képviselte Beljakovot. A magyar bíróság végül neki adott igazat, megsemmisítette az idegenrendészet határozatát. A bíró indoklása szerint „mindenki számára ismert, hogy a[z orosz] hatóságok keményen bánnak az ellenzéki aktivistákkal”, és aki visszatér, az „megalázó, embertelen bánásmódnak lenne kitéve a hatóságok részéről”.
Justin Spike – aki egyébként az AP amerikai hírügynökség munkatársa, és remekül beszél magyarul – mindezt azzal egészítette ki, hogy a halála előtt a CEU Demokrácia Intézetének munkatársa volt, és itteni évei alatt
igazi budapesti figurává nőtte ki magát.
LMBTQ-aktivista is volt, de nem tartozott csoporthoz, sokfelé besegített.
„Imádta ezt a várost, erősen érdeklődött a történelme iránt, a VII. kerület volt a kedvence, de a Gólya is törzshelye volt. Sokan az egyetemi világból, mások a szórakozóhelyekről ismerték. Az Erzsébetvárosban éveken keresztül túrákat is vezetett, a bulinegyed minden sarkát történészi alapossággal mutatta be. A zsidónegyed külön megérintette, a mesterképzés (MA) diplomamunkáját a szovjet idők zsidó kultúrája és a politika kapcsolatáról írta” – mondta Spike.
Nem a halála szenzáció
Ahogy gyűltek az emberek – a vendéglátók orosz ételekkel várták őket –, néhányukat arra kértük, mondják el, milyennek látták Jevgenyij Beljakovot.
Életművész volt,
mondták többen is.
„Iszonyatosan karizmatikus volt. Az életművész kifejezés szerintem arra utal, hogy végtelenül kíváncsi, de komoly volt, aki szerette az embereket, szerette jól érezni magát mások társaságában, összehozni a barátokat és bulit csinálni. A megemlékezés résztvevői közül is sokan rajta keresztül ismerték meg egymást. Én úgy jöttem el a helyszínről, hogy újabb tíz barátom lett. Ilyen volt Zsenya a halálában is” – mondta Spike.
A Gólya-béli rendezvény előtt több újság is megírta, hogy meghalt, konkrétumokat nem említettek, de könnyen arra gondolhatott az olvasó, hogy valami sötét titok áll a háttérben. Justin Spike igyekezett elhessegetni a gyanút: betegségben halt meg, de részleteket még a család sem tud, feltehetően az orosz adminisztráció lassúsága miatt. A magyar hatóságok azonban megállapították, hogy „idegenkezűség nem volt észlelhető”.
Justin Spike is egyetért azzal, amit az egyik vendég mondott a rendezvényen: nem a halála,
az élete a szenzáció.
Zsenya Budapesten hol barátokkal együtt, hol egyedül bérelt lakást, és sokak sorsában osztozva 38 évesen ő sem tudott még fix egzisztenciát teremteni magának, minden rokona 11 ezer kilométerre él a szülővárosában. Justin Spike szerint nem volt mindenhová hívott megmondóember, legtöbbször a Tilos Rádióban szólalt meg, írásainak többsége külföldön jelent meg, legutóbb egy lengyel tévécsatornának nyilatkozott a budapesti Pride-ról.
„Bátor volt, nem félt kiállni az igazságért.
Ha kockázatos volt, akkor sem volt hajlandó hallgatni.
Intelligensen érvelt, nem nagy hanggal, kifinomult, emberi, gyengéd és szeretetteljes módon. Mindig is szerettem benne ezeket a tulajdonságokat, szerintem példaképe volt sokaknak” – mondta Justin Spike.
Fotók: Huszár Boglárka
