Húsvét van, egy húsvéthétfőn készült beszélgetést idéz fel az e heti SzuperNyolc!. A 72 éves Pista bácsi (1983-ban) a magyar pusztán áll és a sokat látott magyar nép tapasztalatait és bölcsességét formázza meg vagy 11 percben – de úgy, hogy ma minden bizonnyal stand-up színpadokon szerepelne.
Már a legelején gyanakodva figyeli a rendező, Oláh Imre kameráját:
„Látom én, hogy mit művel!
Ez fényképezés, és a dumát is szedi befelé” – ki tudná keresetlenebbül megfogalmazni, mi is az a filmfelvétel.
Kikérdezik arról a napról, ami épp 1983-ban április 4., a felszabadulás ünnepe volt és egyben húsvét hétfő. Ő pedig lehengerlő energiákkal elmondja, mi is a dolgok állása – avagy az ő szavaival élve: „elmondtam, hogy hogy áll a perec a madzagon”.
Beszél az akkori politikai rendszerről is valamelyest, a rendszerek örök kritikusának megfontoltságával – „hát demokrácia van, akinek demokrácia van”.
Figyelem, amikor megkívánja a hevület,
cifra káromkodások hagyják el Pista bácsi száját.
És akkor essen pár szó Oláh Imréről, akinek köszönhetően Pista bácsi alakja megmaradt az utókornak, Hajdúböszörmény Önkormányzatának oldalától idézünk:
„Dr. Oláh Imre közel öt évtizedes független filmes munkássága során filmjeivel dokumentálta Hajdúböszörmény város és a hozzá tartozó külterületek történéseit, gazdasági, közéleti, kulturális és hétköznapi eseményeit. Az 1960-as évektől napjainkig filmes formában bemutatta az itt élő emberek életmódját, gondolkodását, életérzéseit.
Dr. Oláh Imre 1932-ben született Hajdúnánáson. Az Állatorvosi Egyetem elvégzése után 1956 tavaszán Hajdúböszörményben kezdte el szakmájának gyakorlását, itt telepedett le és alapított családot. Az 1960-as évek elején egy családi nyaralás alkalmával Balatonbogláron ismerkedett meg a 8 mm-es filmfelvevővel, ami már akkor nagy hatással volt rá. Ezt követően a görög katolikus pap barátja tulajdonában lévő 2×8-as ADMIRAL típusú filmfelvevőt időnként kölcsönkérve ismerkedett meg technikáival, rejtelmeivel.
Kezdetben családi és úti filmeket készített, majd olyan filmek alkotására vágyott, amelyek másoknak is mondhatnak valamit. Akkoriban történt Böszörmény főterének átalakítása, erről az eseményről készült az első dokumentumfilmje, melynek címe: Rendezik a főteret. A tipikus „híradószerű” felvételek mellett egyre inkább a saját elgondolású filmek, dokumentumfilmek készítése felé orientálódott. Az első alkotás, amellyel országos fesztiválon nevezett, a Tanya 1024 című film, amely két tanyasi öregemberről szól, akik életükben egyszer jutnak be a városba – amikor temetik őket. 1966-ban ezzel a filmmel II. díjat nyert, majd 1967-ben A 10000453-ik című munkájáért Győrött, az I. Vidéki Országos Amatőrfilm Szemlén nagydíjat kapott.
Ezt követően 2007-ig minden évben indult különböző filmszemléken és fesztiválokon alkotásaival és nyert számos díjat. A sok elismerés közül néhányat kiemelve: 2007-ben Hajdúböszörmény Díszpolgára címet, 2012-ben Kölcsey Ferenc-díjat, valamint a Magyar Köztársaság Bronzkeresztje Életműdíjat kapott. Dr. Oláh Imre filmes krónikásként szinte minden alkalmat megragadott, hogy filmfelvevőjével megörökítse a város életét, változásait és fejlődését.
Oláh Imre 2019-ben hunyt el 87 évesen, Hajdúböszörmény díszpolgára volt, közel 250 filmen és mintegy 100 órányi feldolgozatlan anyagon archiválta Hajdúböszörmény eseményeit, lakóit. Mintegy 45 filmjét díjazták.”
