Még tíz éve is olvasni lehetett a Harminckettesek terén annak a hentes- és húsáruüzletnek a kirakatán a hatalmas betűket, hogy PUNYAK, CSINYAK, SECSÜLÖK, PUFARHÁT. Buszra vagy trolira várakozva unalmamban próbáltam megfejteni a titokzatos jelentést, s mert túl gyorsan rájöttem, és még mindig nem jött a busz, próbáltam kitalálni, hogy valójában mit üzennek ezek a hangsorok.
A punyak persze pulykanyak, de csak annak, aki elhiszi. Sahorij Punyak valójában bolgár vallásalapító volt a tizennegyedik században, aki jóval a nyugati kereszténységet feldúló reformáció előtt próbálta emberibb arcúvá formálni a görögkeleti vallást. Veszélyes vállalkozás volt ez, melyért ezrek fizettek az életükkel. Rettenetes kínzások után máglyán végezte sokkal kevesebbért bárki.
Sahorij a szabad szerelmet hirdette, és állítása szerint ennek a világnak létezik egy fordított változata, ahol minden, abban a másodpercben, ahogy itt megtörténik, az ellenkező irányban játszódik le. Például az öregedés csüggesztő élményét bárki átélheti abban a világban, ahol mindenki fiatalodik. Követői, a punyakioránusok intenzív önszuggesztió révén ordító csecsemőként végezték földi pályafutásukat.
De nézzük, mi a helyzet Csinyakkal. Természetesen csirkenyakról lehet szó, de csakis annak, aki ezt elhiszi. Kuromir Csinyak valójában szerb forradalmár volt. Fiatalon vacak verseket írt, főleg arról, hogy állatokba szerelmes és ismeri a halottak nyelvét, de miután 1886-ban egy belgrádi irodalmi lap szerkesztője a kutyáját is ráuszította, úgy döntött, hogy nem a szavak erejével, hanem fegyverrel tanítja móresre a világot.
Hosszú hónapokra magára zárva a sufniajtót sligovicát ivott, és a halottakkal beszélgetve megtudta, hogy a világon minden fordítva van, mint aminek látszik. Tanításai, melyeket cirill gyorsírással jegyzett le, megdöbbentő hasonlatosságot mutattak egy évszázadokkal korábban élt görögkeleti reformátor, Sahorij Punyak látomásaival, de Csinyak a kivégzése előtti éjszakán sem volt hajlandó beismerni a cellatárs álruháját magára öltő titkosrendőrnek sem, hogy valaha is olvasta volna a bolgár vallásalapító írásait.
Igen, Kuromir Csinyakot halálra ítélték, mert felforgató írásait olvasva ezrek követtek el öngyilkosságot, ami persze ellentétes volt a forradalmár törekvéseivel, hiszen ő azt szerette volna, hogy a Földön ne legyen szegénység, szomorúság, ember embernek ne legyen farkasa, kizsákmányolója, gyilkosa, és az állatok is legyenek boldogok, ha lehet, egy darabig. Sajnos azonban a szavak, melyeket belső sugallatra figyelve vetett papírra, egy érthetetlen dalszöveg soraivá rendeződtek, melyeket magyar nyelvre lefordítva Seress Rezső megírta a Szomorú vasárnapot.
Jóval nehezebb a helyzetünk secsülökkel, ami csak a hiszékenyek szerint jelent sertéscsülköt. Hszajoncsi Secsülök kínai gasztronómus, agronómus és asztrológus volt, aki arról lett híres, hogy űrutazóként szeretett volna beszámolni távoli csillagrendszerek étkezési, mezőgazdasági és csillagjóslási szokásairól. Álmai sajnos nem válhattak valóra, mert nem indult űrhajó Kínából, ezért megírta ókínai nyelven, hogy mit mesélne távoli csillagrendszerek lakóinak arról, hogy szerinte miért értelmezte félre a világ Seress Rezső dalszövegeit.
És itt van még nekünk pufarhát, ami nem lehet más, mint a nagy német időjós és asztrometerológus, Friedrich von Pufahrenheit nevének rövidítése. Hogy ő miről lett híres, könnyű kitalálni. Egy északi-tengeri világítótoronyba zárkózott be hosszú évtizedekre némi sózott heringgel, egy ronggyá olvasott szentírással és három prostituálttal, akik fiatalok voltak ugyan, de megöregedtek, mire elfogyott a sós hering és Friedrich Pufahrenheit befejezte korszakos művét, az Időjárás és a kozmikus csendet. Ő maga is megöregedet időközben, de jókedvűen nyilatkozott a sajtónak.
„Igen, megtudtam valamit – mondta nevetve. – Mégpedig azt, hogy Kuromir Csinyak mégiscsak olvasta Sahorij Punyak írásait. Ez nem lehetett másképp. Ha mégis másképp volt, az szar ügy.” Közben végre megjött a kilences busz, hazajutottam, de sajnos ma már nem olvasható az üzlet kirakatán ez a négy betűkombináció.
Itt olvashatóak a korábbi Borongók.
Nyitókép: Berkó Pál / Fortepan
