Valaha a Diószegi Sámuel utca 8. alatt a Krausz Mayer és fiai Szeszgyára működött. Ma csak egy buszmegálló van a régi kőkerítés előtt, ami a Kőris utcában fut tovább. A gyárat 1852–53-ban alapította az 1809-ben született megyeri Krausz Mayer zsidó származású magyar nagyiparos fia, Izidor az akkor még Örömvölgynek nevezett utcában. A szeszgyár telke eredetileg a Diószegi utcától az Orczy útig húzódott, később az Orczy út felé eső rész házakkal épült be.
A gyárban a XIX. század végén már 80 munkás dolgozott, gyártóberendezéseit gőzgép hajtotta. Akkoriban szeszt, élesztőt, malátát gyártottak. A II. világháború után államosították, és az 1990-es évek elejéig a Budapesti Likőripari Vállalat egyik gyára volt a Dandár utcai Zwack-gyárral együtt.
30 évnyi útkeresés
Camara-Bereczki Ferenc Miklós, a körzet önkormányzati képviselője a szomszédos Csobánc utcai óvodába járt,
„még mindig emlékszem a környéken terjengő alkoholillatra”,
mondta. Jól ismeri a telek későbbi történetét is.
A gyár a 90-es években bezárt, az L alakú telket két magánszemély vette meg. Az Orczy út felé eső rész Kovács Levente tulajdona, ott kellékkereskedelmi üzletház működik, a Diószegi utcával határos, szélesebb terület pedig Gönczi Imréé. Ma a nemrég átadott játszóutca, a Szeszgyár köz választja el a két telket.
Gönczi Imre régóta tervezi az ingatlan hasznosítását, ahol 30 évig dudva nőtt és küzdelem folyt a megmaradt romos pincékbe bevackoló drogosokkal. Erről 2023 augusztusában is beszélt, amikor a telket az ott közösségi kertet gondozó fiatalokkal és az önkormányzat képviselőivel bejártuk. Egy nagy társasházban gondolkodott, de ez még bizonytalan volt, így szóba került, hogy az önkormányzat esetleg részt vehetne egy park kialakításában.
Mára azonban kiforrott a terv, és Camara-Bereczki szerint az utóbbi 35 évben soha nem volt ennyire komoly szándék a beépítésre.
„Azt látom, hogy nagyon nyitottak és partnerként tekintenek ránk, így nekünk az a kihívás, hogy a lakossági véleményeket a lehető legnagyobb mértékben be tudjuk csatornázni.”
Ingatlanfejlesztés társadalmi igényre
Gönczi Imre nem a telket árulja. A kiválasztott ingatlanfejlesztő-építész team komplett tervet hozott létre, amit építési engedéllyel együtt adnak át a leendő beruházónak. „Csak a kiviteli terveket kell elkészítenie, és azonnal építkezhet. Ilyen lehetőség nagyon kevés van”, mondta a csoport ingatlanfejlesztője. A projekt szerinte valós társadalmi igényre ad választ. A környék egyetemi beruházásaihoz kapcsolódóan 269 szobás kollégium, az első vagy kislakást keresők számára 236 lakás épülne két belső udvar köré. A beruházó számára pedig jó lehetőség az alapok számára nemrég meghirdetett lakhatási tőkeprogram, amiben csak 30 százalék az elvárás önerőre.
A kerületi szabályozás szerint a mintegy 8300 négyzetméteres telken 35 százalék a kötelező zöld aránya. Az önkormányzat 10 százaléknyi többletbeépítés engedélyezése fejében közcélú feltételeket köthet ki, az ezzel kapcsolatos lakossági véleményeztetés most zárult le. Camara-Bereczki Ferenc Miklós kezdettől szorgalmazta a tulajdonos és az önkormányzat közötti együttműködést, így a tervekben olyan részletekre is ügyeltek, mint a szomszédos óvoda benapozottságának megtartása. Jobban örült volna, ha a lakásméretek nagyobbak, de belátták, így könnyebb beköltözőknek értékesíteni, és elkerülhető, hogy befektetők vegyék meg a lakásokat, ahogy az a Corvin sétányon történt.
A most véleményeztetett közcélú lehetőségek között szerepel közösségi kert megnyitása a Mackóvár óvoda felé, napközbeni átjárás, passzázs biztosítása a Visi Imre és a Diószegi utca között, a Kőris utca és a Szeszgyár utca felé nyíló előkertek megnyitása, a Szeszgyár közben egy az önkormányzat tulajdonába kerülő közösségi helyiség létesítése. Ez utóbbi az ingatlanfejlesztő fantáziáját is megmozgatta, szíve szerint egy piazzaszerű teresedés is kialakulhatna a Kőris utca és Szeszgyár köz találkozásánál.
Camara-Bereczki Ferenc Miklós abban bízik, hogy 2 éven belül elindulhat az építkezés.
