A Donau-Eschingenből Magyarországra települt Stáhly család több generáción keresztül adott jeles orvosokat hazánknak. Ignác apja, Stáhly György (1755–1802) rakta le az alapokat: 1801-ben létrehozta Magyarország első „szemgyógyintézetét” és nemesi címet szerzett a napóleoni háborúkban nyújtott fősebészi szolgálataiért.
Egy szédületes karrier – 20 évesen már adjunktus volt
A fia azonban minden tekintetben túlszárnyalta. Stáhly Ignác karrierje szédületes gyorsasággal ívelt felfelé. Rendkívül tehetséges gyermekként, mindössze
16 évesen szerezte meg szemészmesteri oklevelét 1803-ban,
majd 1804-ben sebészdoktor, 1806-ban pedig orvosdoktor és szülészmester lett. Húszéves korára már a sebészeti tanszék adjunktusa volt, 1809-ben pedig – mindössze 22 évesen – a boncolástan rendes tanárává nevezték ki.
A tanár és a kolera
Stáhly Ignác nemcsak kiváló orvos volt, hanem inspiráló tanár is. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy 1830-ban az egyetem rektoraként ő szervezte meg a főváros első pontosidő-jelzését. A gellérthegyi Csillagda (Budai Csillagvizsgáló) mellett felállított harang minden nap pontosan délben kongatott egy fél perccel korábban leadott figyelmeztető ütéssorozatot követve.
A legizgalmasabb kalandja az 1831-es kolerajárvány idején történt. Amikor ismeretlen betegségként megjelent Magyarországon, Pest megyében megbízták a járványellenes intézkedések vezetésével. Július 14-én hivatalosan is megállapította a kolera jelenlétét a fővárosban, amivel
váratlan támadást váltott ki.
A rémült diákság és városlakók tömege vádolta azzal, hogy „önérdekből akarja erőnek erejével konstatálni a főváros kolerás fertőzöttségét, mégpedig azért, mert még télen száz aranyban fogadott arra, hogy a betegséget behurcolják Pestre”. A vád természetesen alaptalan volt.
A helyzet drámaira fordult: a diákok feltartóztatták a fiákerét, őt magát kétoldalról megragadták, és követelték, hogy esküvéssel kiáltsa: „Nincs kolera! Nem kell kordon!” A diáklázadást végül a hadseregnek kellett elfojtania. A járványban több mint félmillióan lettek fertőzöttek, majdnem a felük meg is halt.
Stáhly Ignác nagylelkűsége legendás volt a kortársak között. Tanárként az egyik szegény sorsú, nősülni szándékozó doktorjelöltnek 400 aranyat adott, hogy megtarthassa az esküvőjét. „A negyedik száz arra való, hogy a hegedűhöz megadjam a vonót is” – engedte útjára a lelke mélyéig meghatódott ifjút.
A szabadságharc egészségügyi vezetője
Az elismerések egymást érték: 1834-ben királyi tanácsos, 1839-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, 1840-ben országos főorvos, 1846-ban Pest városa díszpolgára, 1847-ben pedig a Vaskorona-rend III. osztályának tulajdonosa lett.
Stáhly Ignác életének utolsó nagy fejezete az 1848–49-es szabadságharc volt. Bár már 61 éves és beteg volt, amikor Kossuth Lajos megbízta a honvédsereg egészségügyi ellátásának megszervezésével, lelkesen fogadta el a feladatot. Hatalmas munkát végzett:
megszervezte a honvédorvosi kart, felállította és felszerelte a tábori kórházak első és második láncát,
biztosította a csapat-egészségügyi ellátást és megindította a hadiorvosi tanfolyamokat. Az egyik legnagyobb ellenség ekkor is a kolera volt, ez volt a második nagy kolerajárvány Magyarországon.
A főváros kiürítésekor betegsége miatt nem tudta követni a kormányt Debrecenbe. Még az utolsó napon is intézkedett: rendeletet tett közzé, mely szerint a tábori kórházak főorvosai ne félgyógyultan eresszék ki a honvédeket. Január 22-én a helyét Flór Ferenc vette át, akit 1835-ben vett maga mellé tanársegédnek, és aki Stáhly Ignác alapjain tovább építve tökéletesítette a honvédség egészségügyi rendszerét. Gyermeke, a negyedik Stáhly György ugyancsak orvos lett.
Stáhly Ignác 1849. április 28-án hunyt el Pesten, életének 62. évében. Nevét ma utca viseli a VIII. kerületben, emléket állítva a kivételes embernek.
