Powered by RedCircle

A Trafóban szeptember végén megrendezett Aszályvacsora című előadás és közös étkezés többek között azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mit ennénk, ha a jövő éghajlatához kellene igazodni? Az elkészített menüben, amelyet az előadás és vacsora résztvevői elfogyaszthattak, szerepelt bivalytejből és lucernából készült előétel, vagy például cibere homoki babbal és csipetkével. Az előadásra készülve a résztvevők, akik között hazai gazdák, kutatók és séfek is voltak, egyrészt beazonosították a legégetőbb ökológiai problémákat és az aszályt találták az egyik legfontosabbnak, majd megkeresték azokat a hozzávalókat, amelyek aszályos környezetben is jól hasznosíthatóak.

„Olyan növényekről van szó, amelyek elsőre nem tűnnek szexinek, de mégis táplálkozás szempontjából hasznosak és ellenállóbbak. Az egyik ilyen központi termény a homoki bab vagy a fekete csicseriborsó lett”,

mondta a Csakugyan adásában Szalipszki Judit, a Trafó Galéria kurátora. Ezekből készültek el a fogások, de mindez nem azt jelenti, hogy tíz éven belül mindenki ciberét eszik homoki babbal. Arra viszont mindenképpen utal, hogy már most fontos lenne megfontolni, hogy milyen alapanyagokat használunk, azok hogyan illeszkednek a környezeti változásokhoz.

„Már az nagyon-nagy dolog lenne, ha arra törekednének sokan, hogy hazai alapanyagokat vásároljanak. Ezután kérdés, hogy honnan szerzik be ezeket az alapanyagokat, azok hogyan vannak csomagolva, előállítva. A következő lépcsőfok, hogy a kiválasztott alapanyagnak mi a vízigénye”, mondta a Csakugyanban Vida Vera, a Yo8vagyat etetési vállalkozás megalapítója, az Aszályvacsora egyik megalkotója és a Bacsó Béla utcában működő kísérleti konyha működtetője. 

Az éghajlat lassan alakítja át a termelést, ez több változást is hozhat, ami nem feltétlenül negatív, csak egyelőre újszerű. „Sok kísérlet van, hogy trópusi gyümölcsöket itthon is termesszenek, olívafarmok alakulnak, papajával, kivivel, gyömbérrel próbálkoznak, és Lajosmizsén lehet magyar citromot venni télen, majd egész évre tartósítani”, mondja Vida Vera. Sajnos viszont azt is meg kell említeni, hogy „a magyar gasztronómia nem reflektál arra, hogy mi történik körülöttünk, ennek egyik megjelenési módja, hogy nagyon messzi alapanyagokkal dolgozik”. 

Nem mintha csak az aszály volna az, amire készülnünk kell:

teszi hozzá Vida Vera.

Az adásból kiderül még, hogy 

• mit lehet kihozni például a kölesből, ami nem száraz, nem visszataszító, sőt minden édességre vágyó szívesen eszi, és még aszálykompatibilis is;
• milyen volt a magyar konyha háromszáz éve, és miért nem kell a magyar konyhaművészetet állandónak tekinteni;
• mekkora szerepe lesz Albániának az avokadótermelésben;
• hogyan lehet klímatudatosan élelmiszert beszerezni a nyolcadik kerületben; 
• mi a helyzet a Rákóczi Csarnokkal, él-e még egyáltalán;
• milyen szerepe van a „random néniknek” a dzsentrifikáció és az elvendéglátósodás folyamatában; 
• miért egyedi még mindig a Népszínház utca gasztronómiai szempontból is.

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről! Ott vagyunk a Spotify, az Apple Podcasts és a YouTube felületein.

Fotók: Huszár Boglárka