2025-ben sem változtak a magyar filmgyártás, ahogy mondani szokás, súlypontjai, pár brutálisan nagy költségvetésű produkció mellett néhány független alkotás, utóbbiak sikeresebbek, és általában jobbak az előbbieknél. A (terep)SZEMLE 3. című 25 perces etűd ezeknek az időknek állít emléket: a rendező helyszínt keres, pályáz, fesztiválokra nevez, tanít és forgat semmi pénzből, mert pénzt azt sosem kap. Pedig ő csak rendezni szeretne.
Tóth Barnabás rendező, egyben főszereplő, remekül jeleníti meg pár vonással a magyar és nemzetközi filmipar, művészfilmes világ dolgait, egyben parodizál. Parodizálja a mindenhez értő, anyjánál élő, meg nem értett zseni rendezőt, amely paródia mélyen azért egy fájdalmas grimasz – sok tehetséges alkotó tényleg ilyen körülmények közt dolgozik, vagy nem dolgozik, vár, kibekkel. Számos erős képsor (pl. guminőt fújnak fel a magyar pusztaságban, a háttérben külföldi freeSZFE-s hallgatók értelmetlenül zöld háttérnek tartanak fel ponyvát) mellett a végén egészen Szabó István Mephistóját idézi meg a (terep)SZEMLE 3. Sokat nevetünk, kicsit sírunk – egy ideje már ezt csináljuk (esetleg más arányokban).
